Népünk tragédiáján vállvetve munkálkodnak azok az erõk, amelyek a multik javára politizálnak, és hamisítják történelmünket, semmibe veszik a kultúránkat stb. azokkal, akik újmódi fantasztikus mesekönyvekre támaszkodva teszik ugyanezt. Az egyik azt sugallja, hogy ne tégy semmit, mert úgyse tehetsz, a másik azt, hogy ne tégy semmit, mert a mágusok majd megoldják helyetted a szívcsakra csokrát.

Miután az elsõ csoport nagyjából kiszorította az iskolákból a valódi történelem, kultúra és anyanyelvismeretet, az utóbbinak könnyû a dolga. A legképtelenebb marhaságokat is beadhatja szegény magyaroknak.

Például amit a mai Hírhálóban olvastam egy bizonyos Kozsdi Tamástól. Az egész szamárságboglyát nem hányom ide, csak három mondatot:
"II. András korát (XIII. sz.) idézzük fel erõsen az emlékezetünkben. Õ volt az, aki bírva az õsi magyar királyi vérvonal minden örökségét elment Jeruzsálembe, a Szent Sólyom városába, és a világ leghatalmasabb mágusának, a hettita anyától született Salamonnak a vérvonalát (örökségét) a sajátjával is összefonta, mikor Jeruzsálem királya lett. Õbenne egyesült minden fejedelmi erõvonal ezen a bolygón, és ha fia, IV. Béla nem ellenkezett volna a mongol testvéreinkkel, akkor nem aludt volna a nemzet 24 emberöltõig - ameddig a mongolok jogos átka a király szerzõdésszegése miatt létrejött -, s már 800 év óta a magyarok lehettek volna a világot vezetõ, békét tartó isteni rendszer, amelyet viszont most kell megvalósítaniuk."

Aki nem mesekönyveket olvasott, hanem krónikáinkat, az Aranybullát, a korabeli egyéb tudósításokat, az tudja, hogy II. András nem fonta össze Jeruzsálemben semmijét az elõtte majd 3000, háromezer! évvel korábban élt Salamon semmijével. Amúgy akkoriban éppen nõs ember volt. Szentföldi turista-hadjárata idején meg sem kísérelte visszafoglalni Jeruzsálemet, ott egy másodpercig sem uralkodott, csak fölvette a "Jeruzsálem királya" címet, mint minden ott hadakozott európai fejedelem. Vásárolt viszont tömérdek ereklyét: Áron vesszejét, Szûz Mária tejfogát és hasonlókat. Mint igazi turista.

Lovagkirály próbált lenni. Örökké hadakozott. Elõbb a törvényes király, Imre király ellen szított számos! belháborút. Szép történet: Imre a Szent Koronával a fején, egy szál pálcával hatolt be András táborába, és elfogta az összeesküvõ öccsét, majd Árva várában tartotta fogva. András elõbb kormányzó lett, de Imre fia, III. László, a csecsemõ király valamiért sietve meghalt. Andrástól - viselt dolgai miatt - megkoronázása elõtt esküt vett ki az országgyûlés, hogy megtartja a törvényeket. Hazudott. Gertrúd rokonságának egész vármegyéket "privatizált" az ország vagyonából, behozta a német lovagrendet Dél-Erdélybe, iszonyatos kölcsönöket vett föl a korabeli "pénzhatalomtól", a királyi vámjövedelmekre, amiért két ízben vetették egyházi átok alá, hogy ne adja már az idegen bankárok kezére az országot. A magyarok - bárók és köznemesek - több alkalommal lázadtak ellene: Bánk bán összesküvése, majd az Aranybulla kicsikarása. Azt sem tartotta meg, amiért meg kellett ismételnie, II. Aranybulla. Oktalan és értelmetlen háborúkat vívott, pl. a magyar érdekkörtõl messze esõ Halicsért: a nemesség megtagadta végül a hadi szolgálatot alatta.

A leghosszabb ideig uralkodó Árpádok közé tartozott, elvadult elitet, lerongyolódott országot, "gyönge államot" hagyott IV. Bélára, aki még herceg korában elküldte Ottó, majd Juliánusz barátokat keleti rokonaink fölkutatására. Juliánusz második útján kiderült, hogy a mongolok/tatárok nem rokonlátogatásra készülnek Európába: testvériesen megsemmisítették Magna Hungáriát.

IV. Béla semmiféle szerzõdést nem szegett meg, mert ilyen nem jött létre közte és Batu között. Batu ugyanis feltétel nélküli megadást követelt levelében:

"Én a Kán, az Égi Király küldöttje, kinek hatalmat adott a földön, hogy a meghódolókat a maguk viszonyai között fenntartsam, az ellenszegülõket pedig eltiporjam: csodálkozom rajtad magyarok királyocskája, hogy amikor már harmincadszor küldök hozzád követeket, vajjon miért nem küldesz vissza közülük egyet sem hozzám? Sem követeidet, sem levelet nem küldtél viszont hozzám. Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, hogy sok az alattvaló katonád és hogy egyedül uralkodsz egy nagy királyságban és éppen ezért saját jószántadból nehezen hódolsz meg elõttem. Pedig jobb és üdvösebb lesz reád nézve is, ha önként hódolsz meg elõttem. Értesültem arról is, hogy a kúnokat, az én szolgáimat pártfogásodba vetted. Ezért meghagyom neked, ne tartsd õket továbbra is magadnál, hogy ellenségeddé ne legyek miattuk. Könnyebb ugyanis a kúnoknak kivándorolniok, mint neked; minthogy azok ház híján sátraikkal ide-oda vándorolnak, talán elkerülhetnek engem, de te házakban lakozol, neked váraid é s városaid vannak, hogy menekülsz meg hát kezembõl?!"

A tatár had testvérileg dúlta az országot. Nem átkozódtak, hanem tervszerûen raboltak és irtották a nép lehetséges vezetõit: papjait, nemeseit, gondosan megerõszakolták a szemrevaló nõket, (Rogerius tudósítása) miként tették késõbb a tõlük politikát tanult oroszok.

Czakó Gábor