Veszélyben a nyelvünk!
A fõvárosban és a nagyobb városokban az elmúlt tíz-tizenöt évben rohamosan romlott a magyar nyelv használatának színvonala. Ennek legfõbb mutatója a szókincs erõteljes beszûkülése és a trágárság térnyerése.

Eltûnõ értékek
Sokan úgy gondolják, hogy ez a modern kor velejárója. Szerintük nagyon jó, hogy ilyen lezserül lehet fogalmazni, jó, hogy kertelés nélkül ki lehet mondani bármit bárhol és bárkinek. Sajnos ez a felfogás összetéveszti a felszabadult oldottságot a gátlástalansággal és a szánalmas bohóckodással, a közvetlenséget a tiszteletlenséggel, a gyermekiséget a gyerekességgel, az õszinteséget pedig a naturalizmussal.
Néhány alapvetõ és idõtálló szellemi törvény ismeretében következtetni lehet a jelenségek szellemi hátterére és hatásaira.

Népbetegség?
A modern, pénzközpontú világban az emberi és a szellemi értékek lemaradnak a mindenhatónak hitt pénz és fejlõdés mögött. Ez határozza meg napjaink értékrendszerét is: elsõ az anyag, utolsó a szellem. Az értékrendszer pedig mindig hûen tükrözõdik a társadalom és az egyén életében.
Szellemtani szempontból a káromkodás a beszûkült tudatállapothoz és a nehéz, sûrû asztrális világhoz kapcsolódik – így semmi köze a tiszta szellemiséghez, az emelkedett tudatállapothoz. A fogyasztói társadalom pénz-, szex- és testközpontúsága megfelel a tudat gyökércsakrára való beszûkülésének, ami sajnos lehetetlenné teszi a szellemi felébredést.
A káromkodás és a durva beszéd ahhoz az asztrális tartományhoz tartozik, ahol a bûnözés, az erõszak és a hatalmi harcok dúlnak, vagyis a polaritás világának legnehezebb területeihez. Aki belülrõl ebben a világban él, az természetesen így is fog beszélni, és aki fölveszi ezt a beszédstílust, azt beszippantja ez a kíméletlen asztrális világ.
Ehhez még tudni kell, hogy amit kimondunk, annak teremtõereje van, tehát a rosszindulatú, durva, obszcén kifejezések legelõször a beszélõre hatnak, és csökkentik finom energiáit – magyarul, egyre jobban lezárják azt az „utat”, amelyen járva az ember kiemelkedhet a szenvedések körforgásából. Akinek minden második szava durva, azt lassan betemeti mindaz, amit kimond – és nagyon nehéz kiszabadulni.

Vissza a káoszba?
A durva, parlagi beszéd gyors elterjedéséhez valószínûleg az is hozzájárult, hogy ehhez a stílushoz kevés energia is elegendõ. A beszélõnek nem kell szellemi erõfeszítéseket tennie, hogy választékosan fejezze ki magát, hanem beéri a legegyszerûbb, legközönségesebb kifejezésekkel. Az egyszerûség ez esetben természetesen nem letisztultságot és nemes egyszerûséget jelent, hanem azt az állapotot, amikor a tudat a káoszba való visszahullás határán van. Mindenki felmérheti, hogy mennyi energia kell a tiszta beszédhez, ha megpróbál legalább fél órán keresztül szépen, egész mondatokban, artikulálva, mindent magyar szavakkal megnevezve beszélni. Ez a kis gyakorlat meggyõzõen mutatja a szellemi különbséget a két stílus között.