A köztudat elõl elrejtve zajlik egy olyan „kulturális forradalom”, amely a társadalmon belsõ szerkezetének lényegét akarja megváltoztatni. A cél: fokozatosan fellazítani a nõ és a férfi identitását, a házasságon, családon, anyaságon és apaságon alapuló szexuális normákat és társadalmi formákat.Ez a „kulturális forradalom” a társadalmi nemeket a szakpolitikák segítségével egyenlõvé akarja tenni, de a valóságban azonossá tenné. Magyar kifejezés híján, sok helyt az angol „gender mainstreaming” kifejezést találjuk.
Ennek az irányvonalnak az a lényege, hogy aktív politikai tevékenységével a társadalmi élet fõsodrába a nemiség terén egy új felfogást állít: nincsenek többé férfiak vagy nõk, csak új, „nemiséggel rendelkezõ személyek”. Korábban a „nem” (latinul genus) nyelvtani szakszó volt, amely a szavak hím-, nõ-, vagy semleges nemére utalt, míg a „sex”a férfi, illetve a nõ férfi, illetve nõi identitására vonatkozott. Ez az új nemi perspektíva éppen ezt az identitást akarja megszüntetni.
Ez a meggyõzõdés egy önmagában zárt rendszer: azt állítja, hogy a két nem csupán társadalmi konstrukció. Véleményük szerint a biológiai különbségeknek nincs jelentõségük a személyiség alakulásában, sem a szexuális orientációban, vagyis szerintük a társadalmi nem eltérhet a biológiai nemtõl. Úgy gondolják, hogy ennek megfelelõen minden egyes ember személyi szabadságának része saját nemének és szexuális orientációjának megválasztása. Ennek eredményeképpen nem kettõ, hanem legalább hat nem létezne: férfi és nõ, és mindkettõ heteroszexuális, homoszexuális és biszexuális változatban. Az eredmény egy természeti adottságaitól megfosztott, emancipált emberi lény.
A valóság ilyen mértékû torzításának, a természet figyelmen kívül hagyásának filozófiai háttere a relativizmus, amely az objektív valóság létezését tagadja. Marx és Engels társadalmi osztály nélküli utópiája is, amely a férfi és a nõ egyenlõségét hirdette, ebben az ideológiában gyökerezik. Engels ezzel kapcsolatban azt írta, hogy a történelem folyamán az elsõ társadalmi osztályok kialakulása a monogám házasság kifejlõdésével és azon belül a férfi és a nõ ellentétével esik egybe, az elsõ társadalmi szintû elnyomás pedig a férfiak a nõkön való uralmával. Simone de Beauvoir nem elégedett meg a férfiak és nõk közötti egyenlõség küzdelmével, hanem a férfi és a nõ biológiai nemének létezését is tagadta. Ezzel kapcsolatosan úgy fogalmazott, hogy a nõk nem annak születtek, hanem azzá váltak. Korunk jellemzõje, hogy tagadja a két emberi nem biológiai identitásának egzisztenciális, társadalmi és kulturális jelentõségét, és társadalmi szintû machinációval minden lehetõséget felhasznál arra, hogy egy felülrõl lefelé, hierarchikus módon mûködõ kulturális forradalommal önkényesen megsemmisítse a férfi és a nõ identitását, amely a történelem folyamán több ezer év alatt alakult ki.
Ha a férfi és a nõi biológiai identitás leépült, már semmi sem gátolja az intézmények és társadalmi szerepek megszüntetését. Minthogy a bipoláris szexualitás a társadalom minden terén jelen van, a pusztítás mindent veszélyeztet: a házasságot, a családokat, az apaságot, az anyaságot, a nevelést, a nyelvet, a munkát, a kultúrát és a vallást. Nevezzük ezt nemtelenítésnek.
Az ENSZ 1995-ben Pekingben negyedik alkalommal rendezett konferenciát a nõk helyzetérõl. Ezen elfogadtak egy cselekvési programot, amely ugyan a nemzetközi jog szerint nem kötelezõ érvényû, azonban az azt követõ tíz évben 191 ország aláírta azt, és konkrét politikai lépésekkel gyakorlatba is ültette. Ennek a programnak egyik célkitûzése az, hogy teljes egyenlõség alakuljon ki a férfiak és a nõk között mind a munkához kapcsolódó területeken, a háztartásban és gyermeknevelésben. Ennek megfelelõen a nõknek kell betölteniük a munkahelyek 50 százalékát, amely érvényes a vezetõ állásokra is, a férfiakat pedig ugyanilyen arányban kényszerítenék arra, hogy gyermekük mellett legyenek. Az egyenlõség jogos kérdése a matematikai egyenlõség erõltetésével mára a nõk identitása ellen fordult. A különbözõséget egyenlõtlenséggé értelmezték át, az egyenlõtlenség pedig igazságtalanságot jelent számukra.
Az ideológusok nem törõdnek a férfiak, a nõk, a gyermekek vágyaival és személyes elképzeléseivel. Olyan szavak, mint a házasság, a család, az anya, az apa vagy a gyermekek már említésre sem kerülnek a cselekvési programhoz tartozó dokumentumokban. A nemi egyenlõséget hangsúlyozó irányvonal minden nõre a dolgozó, családi kötelékkel nem rendelkezõ nõi "ideált" akarja ráerõltetni. Az 1999-es Amsterdami Szerzõdés 2. és 3 cikkelye szól a nõk és a férfiak egyenlõségének elérésrõl, illetve az egyenlõtlenségek megszüntetésérõl. A 2000-ben Nizzában elõterjesztett alapvetõ jogok chartájának 23. cikkelyében már célkitûzésként szerepel a férfiak és a nõk közötti egyenlõség biztosítása. A férfiak és nõk lehetnek egyenlõk, de ugyanakkor nem egyformák. (A férfi és a nõ természete eltér egymástól, és céljaik sem azonosak.)
2006. január 11-én az Európai Parlament elfogadta a homofóbiáról szóló határozatot. Ebben a homofóbia – az „idegenkedés a homoszexualitástól és a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemû (LGBT) személyektõl” – ugyanarra a szintre került, mint a rasszizmus, az idegengyûlölet és az antiszemitizmus. Nem egyenlõ dolgok váltak ezzel egyenlõkké. A szexualitás – ellentétben a faji hovatartozással, a bevándorlói státusszal vagy a vallással – a morális-normatív valóság része, amelyrõl egy szabad társadalomban minden személy magánéletétõl függõen szabadon dönthet. A határozat ezzel kapcsolatosan úgy fogalmaz, hogy „mind uniós, mind tagállami szinten további intézkedésre van szükség a homofóbia megszüntetése érdekében” „oktató jellegû” tájékoztatással – mint például az iskolákban, az egyetemeken és a médiában a homofóbia ellen tartott kampányokkal –, valamint közigazgatási, bírósági és jogalkotási eszközök révén”. Ilyen módon a társadalom aktív „homoszexualizálódásával” szembeni ellenállás bûnténynek lesz tekinthetõ.
A nemi egyenlõségért való küzdelem mai irányvonala 1995 óta példa nélküli elõretörést mutat. Ma már a legtöbb nyugat-európai egyetemen oktatják a nemek közötti egyenlõség elméletét. Minden állami bürokráciában és intézményrendszerben létezik már nemek közötti egyenlõséggel foglalkozó ügynökség.
A valódi csatát a következõ generációk fogják megvívni. Ebben az összefüggésben fontos jelentõsége lesz a szexualitás oktatásának: a gyerekeket már általános iskolás kortól kezdve fogják a hivatalos oktatási kereteken belül szavakkal és képekkel korai szexuális tapasztalatra motiválni és a védekezés szakembereivé kiképezni, és itt az abortusz biztosan mint a problémamentes lehetõség fog megjelenni.
A nemek közötti egyenlõség ideológiája a tudományos racionalitás ideáljával visszafejlõdés a felvilágosodáshoz képest. A nemek közötti egyenlõség elméletének tudományos volta mindössze abban áll, hogy képviselõi – akik többségükben nõk – egyetemi oktatók. Azonban figyelmen kívül hagyják az agykutatás, a szociológia és a pszichológia eredményeit, amelyek mind alátámasztják a férfi és a nõi nem közötti tagadhatatlan különbséget és a két nem egymást kiegészítõ voltát.
A nemek közötti egyenlõség mai irányvonalának ideológiai jellege kitûnik a következõ ellentmondásokból:
1. Küzdenek a férfi és nõ közötti házasság ellen, ugyanakkor a homoszexuálisok közötti együttélést a házassággal egyenrangúvá akarják tenni.
2. Küzdenek a családok ellen, ugyanakkor ki akarják harcolni a homoszexuálisoknak az örökbefogadás jogát.
3. Azt hirdetik, hogy a nemiség és a nemi irányultság mindenkinek a magánügye, ugyanakkor minden olyan lehetõséget, amely a homoszexuális hajlam gyógyítását segítené, meg akarják szüntetni.
A nemek közötti egyenlõség mai irányvonala egy totalitárius jellegû kulturális forradalom, amely a családok felbomlását tovább erõsíti, és ilyen módon a következõ generációk jövõjét még inkább besötétíti. Gabriele Kuby
* * *
Gabriele Kuby, háromgyermekes édesanya, író, 1944-ben született, Németországban él. Szociológiát végzett, és részt vett az 1968-as diákforradalmon. Több mint húsz éven keresztül fordított pszichológiai és ezoterikus mûveket, majd áttért a keresztény hitre. Könyvei elsõsorban a hittel, az emberi kapcsolatokkal, a szexualitással és a nemiséggel foglalkoznak.