A gazdasági válsággal véget ér Közép-Európában az 1989-ben kezdõdött liberális ciklus - állítja Jacques Rupnik, a párizsi Politikatudományi Intézet kutatási vezetõje a Le Monde címû napilapban kedden megjelent interjújában.
A politikai elemzõ szerint a közép-európai liberalizmus követõi elsõsorban azért kénytelenek megkérdõjelezni saját politikájukat, mert egy ideig nem akarták elhinni, hogy õket is eléri a válság. Most pedig továbbra is azt hangoztatják, hogy a válságra adott legjobb válasz, ha a "liberális recept" szerint folytatják a politizálást: elítélik az állam visszatérését a piacok szabályozásában és a protekcionista próbálkozásokat.

A keleti-európai liberálisok "az utolsó hívõk" - fogalmaz Rupnik, de õk maguk sem úszhatják meg a válságot; erre példa szerinte a csõd közeli helyzetbe került Magyarország és Lettország. De a külsõ ok mellett egy belsõ ok is véget vet a liberalizmusnak a régióban, ez pedig a szociális húrokat pengetõ populizmus, amely Lengyelországban például a jobboldalon, Szlovákiában viszont a baloldalon jelentkezik.

A kelet-európai országoknak azért lesz nehéz elbúcsúzni a liberalizmustól, mert a diktatúra lebontása után 1989-ben maguk választották ezt az utat - véli az elemzõ. Emlékeztetett arra, hogy a politikai liberálisok számára a liberalizmus elsõsorban a szabadság- és az emberi jogokat jelenti, a gazdasági liberálisok számára pedig a piac mindenhatóságába vetett hitet - szemben az elõzõ rezsim tervgazdálkodásával. Külön hangsúlyozta: Kelet-Európában - ahol a jelzõ nélküli liberalizmus nevében sokkterápiát alkalmaztak - nem is értik meg, hogy Franciaországban a liberalizmusnak negatív kicsengése van.

Rupnik szerint a "liberális radikalizmus" választása nem egyszerûen egy ideológiai irányvonal volt, hanem a kelet-európaiak jól felismert érdeke: azok az országok, amelyek gyors liberális reformokba kezdtek, tíz év alatt a nyugat-európai országok növekedési arányának dupláját vagy tripláját érték el. Éltek "komparatív elõnyeikkel", az alacsony adókkal és fizetésekkel, a rugalmassággal. De mivel tõke nélkül kellett kapitalizmust csinálniuk, külföldrõl voltak azt kénytelenek bevonni, kiszolgáltatva teljes gazdaságukat a nyugati befektetõknek és a nemzetközi piacnak. A válság alatt azonban ezekbõl a korábbi elõnyökbõl hátrány lett - mutatott rá a francia politológus.

Rupnik elsõsorban a balti és a közép-európai országokat tekinti liberálisoknak, a Balkán és a volt Szovjetunió egykori tagállamai más utat választottak. Véleménye szerint a legradikálisabb liberálisnak jelenleg Lengyelország és Csehország tekinthetõ. Hozzájuk tartozott egy ideig Magyarország is, de az elmúlt években már kevésbé volt liberális.

Az átmenet igaz sikertörténetét azonban két teljesen ellentétes modell alapján Szlovénia és Észtország produkálta. Ez utóbbi állam volt a kelet-európaiak közül a legliberálisabb, s ezzel a befektetõk legkedveltebb országaként "Európa Hongkongjává" vált. Szlovénia viszont már az elõzõ rendszerben elindította a reformokat, így nem volt szüksége sokkterápiára. Kevertebb berendezkedésû országot hozott létre erõs állami szektorral és fokozatos privatizációval, azaz a tõke lassú beengedésével. Az eurózónába mégis õ lépett be elsõként, és a térségben Szlovéniában a legmagasabb az egy fõre jutó GDP - érvelt az elemzõ.