A Másság Pártjának fõ prókátora, Fodor Gábor képviselõ parlamenti napirend elõtti felszólalásában az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve „Az ünnep elszáll, a válság itt marad” címû felszólalásában azt a bölcs megjegyzést tette, hogy „Elõdeink 48-ban együtt harcoltak a szabadságért, együtt harcoltak a lengyelekkel, románokkal, horvátokkal, szerbekkel, zsidókkal”. Ennek a zagyvaságnak a valóságtartalmáról és az együttharcolás arányairól most tekintsünk el, hogy arra figyelhessünk, a jeles liberális politikus Kállai Ernõ és Daróczi Gábor cigányfõemberek után megismételte, hogy Gábor Áron cigány származású volt.
Ennek hatására Székelyföldön a jogos felfortyanásoktól felforrósodtak a telefonhuzalok. Az említett két, a cigányságnak hõst lopó roma történésztudós badarságát a múlt évben többen, több írásban is kimutattuk, de a hazugságok és hamisítások makacs természetûek, s ha Fodor Gábor ilyen mentorokra támaszkodik, saját magáról egyszer õ is megtudhatja, hogy Gábor utóneve révén roma származású hõs, Gábor Áron cigány rokona. A különbség csupán annyi, hogy õ az ellenõrizetlen, ostoba és minden bizonyíték híjával lévõ szónoki-sajtóbéli kacsát hápogtatja és tömi, és nem ágyúval, mint - Kállai csodálatos, nyelvi minta értékû megfogalmazása szerint - a „Gábor cigányközösséghez tartozó ágyúkészítõ...” mûvelte.
A balliberális szadeszesek nem elõször lõnek túl a célon, s a cigányügy manapság egyébként is divatosan felkapott téma. A szadesesek Gáborának a melléfogása sem véletlen. Jelzi a magyar históriában, és különösen a székelység történetében való szánalmas tájékozatlanságot, de beszédes bizonyíték Gábor Áron nemzeti hovatartozásának elcsórása és a Magyar Országházban való elhangzása arra is, hogy Fodor Gábor tanácsadói is megérik a pénzüket. A magyar névadás történetérõl halvány fogalmuk sincs, tõlük, neve alapján akár Bethlen Gábor Erdély cigányvajdája is lehet.
Gábor Áronra visszatérve néhai Incze Lászlót, a kézdivásárhelyi Céhmúzeum volt igazgatóját idézem (Székely Hírmondó, 2006. február 22.) :
„Egyszerûen felháborítónak tartom Daróczi Gábor kijelentését, aki magas fokú tudatlanságáról, a történelem nem ismerésérõl tett ezúttal is tanúbizonyságot. Ennek a politikusnak – aki ráadásul még oktatásügyi minisztériumban is dolgozik – fogalma sincs arról, hogy kik a székelyek, vagy hogy egyáltalán hol élnek a Gábor cigányok Erdélyben. Daróczi egyszer már felháborított egy nyilatkozatával, akkor sem hagytam válasz nélkül, és úgy gondolom, hogy ezt követõen is levelet fogok írni neki.”
Khell Ödön, a berecki Gábor Áron Alapítvány elnöke ugyanabban a lapszámban:
„Nemrégiben elkészítettük Gábor Áron családfáját is, akinek õsei tulajdonképpen Lemhénybõl származnak. Gábor Áron egyébként köztudottan székely ezermester volt, aki leginkább asztalossággal foglalkozott, semmiképpen sem a cigányokra jellemzõ kézmûves mesterségekkel. Kíváncsi vagyok, hogy Daróczi úr mivel tudná alátámasztani kijelentéseit."
Néhai Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatója:
„Egyáltalán azt kellene megvizsgálni, hogy a XIX. században léteztek-e Gábor cigányok Felsõháromszéken, mert tudomásom szerint Maros és Hargita megyében telepedtek meg annak idején. Olvastam már olyant is, hogy Gábor Áront egy román mesterember tanította meg ágyút önteni, úgyhogy én már semmin sem csodálkozom. Szólásszabadság van, mondani bármit lehet. Hogy is mondta, hogy hívják az urat? Daróczi Gábor? Tehát õ is Gábor?
Valójában nincs jelentõsége annak, hogy Daróczi úr Gábor-e vagy sem, s attól sem kellene megfutamodni, ha Gábor Áronról valamilyen csoda folytán az derülne ki, hogy tényleg roma származású volt – aminek azért nagyon kevés a valószínûsége. Annak idején a cigányok is hoztak áldozatot a szabadságharc oltárán, érdemüket egyáltalán nem csorbítja faji hovatartozásuk. De azért a napjainkban dívó liberalizmus túlkapásai ellen fel kell emelni a szavunkat, hiszen a nagy egységesülés, homogenizálás jegyében fölösleges romának nevezni egy történelmi hõst, ha történetesen nem is volt az. De még ennél is elszomorítóbb az a tény, hogy az MSZP-SZDSZ irányította (sokak szerint inkább elzüllesztett) magyar oktatásban az illetékes szerint "az a legfontosabb cél, hogy Gábor Áron cigány volta ki ne maradjon a tankönyvekbõl.” (Lejegyezte Gyergyai Csaba)
Gábor Áron 1814 november 27-én született Bereckben. Tüzérségi ismeretekre Gyulafehérváron tett szert, katonai, mûszaki elõadásokat hallgatott Budapesten és Bécsben Ott ismerkedett meg az ágyúk szerkezetével.
Dr. Imreh István professzor szerint: „ A bereckiek nemcsak hitet tettek a szabadság és testvériség eszméi mellett, hanem Gábor Áron személyében a gátakat sodró forradalmi áramlásnak irányt szabó vezetõt, a harchoz eszközt gyártó mûvelt, tanult, képzett, felkészült embert is tudtak adni.”
Fábián (férjei után Kovács, illetve Vántsa) Erzsébet sepsiszentgörgyi óvónõ:
„Megint készül egy történelemhamisítás. Gábor Áron testvére, Gábor Anna az én nagyapámnak a dédanyja volt. Apjuk, Gábor István Bereckben volt nótárius. Anna egy Kováts Mózes nevû földbirtokoshoz ment feleségül. A nagyapám elmesélte annak idején, hogy hétszilvafás nemesek voltak, tehát hamis a leírt kép. (...) Szégyen hogy így lehessen a történelmet hamisítani a mai napig is. Visszautasítom a feltételezést a családom és a rokonság nevében, akik nagyobb részben még a mai napig is Erdélyben élnek.”
A Fodor Gábor úr szíves figyelmébe ajánljuk, hogy a székelyföldi kételemû névadás szokása – egyébként felsõbb rendeletre - a 16. század utolsó évtizedeiben alakult ki. E szerint – dr. Demény Lajos tanulmányából idézem - Bereczk Balázs fia a Balás családnevet, a nevezett Balás Gáspár fia Gáspár Simon volt.
Szabó T Attila professzor: „Amíg a magyarság kisebb társadalmi közösségekben, a család szûk vérségi korlátok közé szorított keretei között élt, vérségi alapon elkülönülõ csoportjainak tagjait a rokoni kapcsolatok megjelölésével különböztették meg egymástól.” Késõbb, századokon át az egyelemû név volt használatos. A kereszténységre való áttérés hozott jelentõs változást, a bibliai eredetû egyelemû nevekbõl, Ábrahám, Ádám, Barnabás, Dávid, Eszter, Márk, Máté, Pál, Péter stb. stb. az elõbb bemutatott séma szerint kételemû – vezeték és utónévvé – váltak. A számos és bokros Gábor családnév etimológiája is a fennebb bemutatott passzus szerint alakult. (Fõleg.)
Egyébként a Gábor – a kalapos – cigányokat én nagyra becsülöm, írtam is róluk bõven. Bádog esõcsatorna készítéssel és ennek felszerelésével foglalkoznak. Gábor Áronról egyikük sem tudott semmit, holott õk voltak 1990-ben Marosvásárhely véres márciusának a hõsei. Közülük egy boly Bölönben telepedett meg, hogy a háromszéki megrendelõket könnyebben elérhessék.
Bereckben is megfordultak, de a berecki Gábor Áron családjához semmi közük, és senki berecki vagy más emberfiának eszébe nem jutna, hogy ezek a nagy családi közösségekben élõ „Gáborok” a székely-magyar Gábor Áron leszármazottjai lennének.
Fodor Gábornak pedig azt ajánljuk, hogy históriai kutatásainak eredményét õrizze otthon, s a Gábor Áron szülõföldjére ne merészkedjék, mert itt még a papírgalacsin és tojásdobálást nem tiltja törvény.
A márciusi ünnep Magyarországon valóban elszállt, s a válság maradt, mert a legsúlyosabb válság erkölcsi-politikai.
A névlopás, az õsök kicserélése vagy elcsórása ezek közé tartozik. Sylvester Lajos