Egy hete került sor a Magyar Nemzeti Múzeum legújabb idõszaki kiállításának, a szkíta aranykincseket bemutató, Németországból érkezett tárlatnak a megnyitására.
A támogatási nehézségek, lemondások és váratlan visszautasítások elhúzódó procedúrát eredményeztek, a szervezést és rendezést végzõ szakemberek a nehézségek ellenére mégis kiemelkedõ gazdagságú, látványos és informatív kiállítás bemutatására lehetnek büszkék.
Modern szemléletû, elsõsorban a laikus látogatók igényeit célzó, de a régészettudomány képviselõit is kielégítõ koncepció született, melynél szemmel láthatóan jórészt a Berlinben meghatározott elveket követték, kiegészítve a magyarországi szkíta kori régészeti leletek legkiemelkedõbb darabjainak bemutatásával.
A szinte egész Eurázsia történetét és kultúráját a Kr.e. 1. évezredben alapvetõen meghatározó, Mongóliától Közép-Európáig felbukkanó szkíta jellegû népcsoportok anyagi kultúrája a kora és középsõ vaskori képzõmûvészet (fémmûvesség, ötvöstechnika, csont- és famegmunkálás, ruhaszövet- és szõttes-készítés) legkiemelkedõbb alkotásait produkálta. A jellegzetes állatstílusú mûvészet kiemelkedõ ízléssel stilizált különféle kialakítású ábrázolásaiban, a kor leghatékonyabb gyors mozgású lovas hadseregeinek alapját jelentõ díszes fegyverzetben és lószerszámzatban egyaránt gyönyörködhet a látogató.
Helyet kaptak a vitrinek mögött, ugyanakkor a hétköznapi élet sokszínûségét mutató használati tárgyak, ragyogóan ékített nemesi és uralkodói ruhák rekonstrukciói, a görög gyarmatvárosokból importált termékek és bronz-, ezüst-, elektron- vagy aranykincsek is. A válogatott leletek jórészt a szkíta korszak legkiemelkedõbb gazdagságú nemesi és uralkodói temetkezéseibõl és kurgánjaiból, oroszországi, ukrajnai, romániai és németországi intézmények gyûjteményeibõl kerültek most hozzánk.
Akit a kor társadalmi viszonyai, települései, köznépi temetkezései vagy a kézmûvesség egyszerû, hétköznapi termékei érdekelnek, talán csalódni fog. Ez a kiállítás ugyanis nem törekedhetett teljességre, a tárlók, ábrák, feliratok és multimédiás szemléltetõk számos fontos kérdést megválaszolatlanul hagynak. A Kárpát-medence szkíta korának bemutatása az eredeti koncepcióhoz igazodva szintén csak a legkiemelkedõbb gazdagságú temetkezések tárgyainak bemutatására szorítkozik.
Ennek ellenére a ritka alkalom, melyet egy ehhez hasonló gyûjtemény hazai bemutatása jelent, mindenképpen megtekintésre érdemessé teszi hiszen, mind annak, akit a szkíta kultúra, mûvészet és harcmodor eddig is érdekelt, mind annak, aki elõször találkozik ezzel a felejthetetlenül színes és nem is olyan távoli világgal a kiállított alkotások minden bizonnyal felejthetetlen élménnyel szolgálnak majd.
A szkítákról a kortárs görög történetíró, Hérodotosz tudósított a legtöbbet. A termek falait többek közt a tõle vett idézetek tarkítják, így aki nem elégszik meg a régészet nyújtotta ismeretekkel, az az írott források kiemelt részeinek elolvasásával még közelebb kerülhet az ókori sztyeppe nomádjaihoz. Aki pedig további, elmélyültebb információkra is vágyik, annak a magyar nyelven megjelent katalógus jó szívvel ajánlható, melyben a korszak legnevesebb külföldi és hazai kutatói foglalják össze egy-egy részterület vagy probléma jelenlegi ismeretét és eredményeit, olyan kérdésekre is kitérve, mint a bizonyára sokakat érdeklõ szkíta-magyar rokonság elméletének bemutatása, tisztázása. Tóth F. Márton
Kurgán és kalsnyikov
Az utolsó bemutatóteremben a kiállítás két ismert vezetõje és szervezõje, Anatoli Nagler és Hermann Parzinger által feltárt és azóta híressé vált arzsani (Nyugat-Szaján, Tuvai Autonóm Köztársaság) 2-es kurgán kutatásáról készült dokumentumfilmet nézhetjük végig.
A német-orosz közös expedíció által 1997-2003 között megásott temetkezés kiemelkedõen szép és gazdag leletanyaga és a precíz természettudományos datálás a szkíta korszak egyik legkiemelkedõbb és legismertebb lelõhelyévé tette a Kr.e. 7. század végén emelt nagy méretû halomsírt. (Az 1970-es években az Ermitázs régésze, Grjaznov tárta fel az arzsani 1-es kurgánt, ami szenzációs eredményeket hozott, mivel a szkíta kor kezdetét a korábbi elképzeléseknél jóval korábbra, a Kr.e. 9-8. századra tette.) Az arzsani kurgánokból származó leletek sajnos ez alkalommal nem érkeztek hozzánk, ám a kiállításon így is sok mindent megtudhatunk róluk.
Az illegális mûkincspiac természetesen nem csak nálunk gyümölcsözõ üzletág, ezért az orosz maffia is szemet vetett a várható és elõ is kerülõ értékes nemesfém leletekre. Sajátos környezetet teremtett így a nemzetközi kutatócsoport számára az ásatást védõ állig felfegyverzett kormánykatonák alakulata. Sajnos a gépkarabélyos õrök szigorú jelenléte sem tudta azonban megakadályozni az egyik munkavezetõ krimibe illõ halálát, így a nagyszerû dokumentumfilm nem csak tudományos izgalmakkal szolgál: