Kazinczy Ferenc, legendás nyelvújítónk 250 évvel ezelõtt született. Kötelezõen feledésbe merülnek magyarságunkkal kapcsolatos események. Különösen érvényes lehet ez nyelvünkre, hiszen a nemzet állítólag ebben él(ne). Kosztolányinak egy írása jut eszembe. Kisfia olvasni tanul és silabizálja az utcai feliratokat. Idézem:

-„Textil – betûzi. – Mi az, textil?
-Szövöttáru.
-Thermos – silabizálja egy kirakatból, és arca földerül, mert a thermosban fölismeri meghitt barátját, a kulacsot. – Ni-ni – mondja -, egészen olyan, mint a kulacs. Nem kulacs ez?
-De az.
-Prima luxus-servópaszta – olvassa egy omnibuszkocsi oldalán, és elmereszti a szemét. – Mi az, prima luxus-servópaszta?
-Az, fiam, jó zergebõr-fénymáz.
-Hát miért nem írják így? A nagy emberek mindent úgy írnak, hogy nem lehet megérteni.
-Nagyon mûveltek a nagyemberek, és vigyáznak, hogy egyetlenegy magyar szót se használjanak.
-Miért?
-Azért, mert Budapesten vagyunk, Magyarország fõvárosában.
Egyenlõre mint tolmács szerepelek fiam mellett ezeken a sétákon. Késõbb nem igen lesz rám szüksége. Mire megtanul olvasni a budapesti föliratokon, addig magyarul is elfelejt.”
(Pesti Hírlap, 1921. november 16.)

Mindez mai is megtörténhetett volna Budapesten. Bár gyanítom, a mai lurkó a magyar szavakat is úgy silabizálja, mint Kosztolányi fiacskája az idegent.
De kétségbeesnünk nem kell.

Mai idõnk egyik „legnagyobb” nyelvújítója (számomra), Czakó Gábor a következõket írja látásunk és nyelvünk viszonyáról:

„Egyik másik képsor el-elmaradozik, idõvel elhomályosul, szava is kikopik a használatból, mert már nincsen szekerünk, amely a domboldalon oldalt lefelé sodródva oldalogna, ám közben új képet villant a világ, s máris képzõdik hozzá az új szó. Amíg látásunkat el nem veszítjük, addig nyelvünk is virulni fog.”
(BEAVATÁS a magyar észjárásba: 2009.)

Befejezésül egy-két kedvenc Czakó által alkotott szó, fogalom, kép:

Zagyvelõ
Gazdaságkor – a Dolgok rémuralma
Gazdaságkor > korlátlan növekedés > rák
Tömeg = káosz
A hazugság – a közösség tagadása
A káröröm – az ördög öröme
Demokrácia – a népek önuralma a multik igájában
Korszabadság – Deviancia normalis
A narkó – a mámortalan kábulat
Narkószabadság
Politikai szatíra – Medgyessy Péter Magyarország miniszterelnöke
A magánidõ – a nemlét ideje
Az azután most van
A sajtószabadság – a tõke szabadsága
A fölrobban társadalom = információrobbanás
Az infó – a csandalanyelv alapegysége
Szájmagyar – nemzetiszín garatszag
Manipuláció – kezes bárány elkészítése
Az elvtelenség – a farizeusi elvesség másik neve
A fogyókúrázó – karcsúság zabáló
A szertartás – isten elõtti szent tánc
Az ima: test lélekké alakítása – akár a szerelem
A hatalmi ösztön – a testi én tulajdonsága
Az esztétikai nevelés – szívképzés
Babona – alászálltában elkorcsosult tudás
A yuppie – a barbi alfaja
A szocializmusok – kriminalisztikai és pszichiátriai jelenségek
A giccs – istenkáromlás
A gyûlölet – a legszörnyûbb szívzörej
Civilizáció – a kultúra árnyéka
Civilizáció – az ateisták álkultúrája
Gazdaságkori civilizáció = kultúra mínusz kultusz
A pénz – általános szentségtelenítõ
A pénz – a rák egy neme
Magánmitológus: Isten én vagyok
Az otthon – a személy maga, tárgyakban elbeszélve
A jövõ – elénk vetülõ árnyékunk
(MONDATOK: 2007)

Te is lehetsz Kazinczy vagy Czakó!