Perjéssy-Horváth Barnabás elsõ regénye meghökkentõen erõs aurájával, nyelvi könnyedségével, a szövegbe diákos szlenget beépítõ elbeszélésmódjával megragadja az olvasót, és nem engedi el az utolsó jelenetig. A hagyományait õrzõ Kollégium és a tömegkultúrán szocializálódott tanulók értékrendje érdekes szimbiózist alkot. A szerzõ önironikus látásmódja, humoros nyelvezete élvezetessé teszi a mindentudó elbeszélõ meséjét, aki szociológusi alapossággal rajzolja meg egy igazi alma mater miliõjét, beavat az iskola titkaiba, annak patriarchálisan egzotikus, sokszínû és hangulatos világba. A fordulatos cselekmény önéletrajzi alapra épül, amelybe természetesen ágyazódnak be egy érettségire készülõ ifjú problémái. A katonai fegyelemmel mûködõ, zárt iskola növendékei próbálgatják a szabadság kis köreit, mulatságos kalandokba keverednek. A regény fõhõse, Centaur, a politikai szál mozgatója, beszédet mond Budapesten a március 15-i tüntetésen, és emiatt rendõrségi kihallgatásokra idézik. Aztán mégis kiutazhat az iskola énekkarával a nagy-britanniai kórusversenyre…