Zoltán Erika és Kátai Róbert (Rivalda)

2015. december 23. szerda Adminisztrátor
Nyomtatás


1992.1. - Párosával - Enyhe dezodorillat keveredik az izzadó testek párájával, s a tükörfalak megsokszorozva verik vissza a magnóból áradó, vad ritmusú zenét.

Negyven lány és fiú hajlítja, nyújtja fiatal testét, követve a vezényszavakat: egy-két-há’, négy-öt-hat.
A „számtantanár" Kátai Róbert. Nem kíméli tanítványait, de magát sem. A lányok kecses mozdulatai, finom hajlatai fölött néha eltorzul egy-egy szép arc. Erika is belibben, sötétzöld bársonyban, sok lánccal és szegeccsel ruháján. Visszavonulunk egy csöndes próbaterembe.
-  Egy éve robbant a hír: elköltöztél a férjedtől és a nyilvánosság elé léptél szerelmeddel, Robival. Idézzük föl, hogy is zajlottak az események! Először a tavaly szilveszteri BS-beli koncerten léptetek föl együtt. Milyen volt?
Robi: Jó érzés
Erika: ..és furcsa, mert a tánc helyett arra figyeltem, hogy mennyire tetszik. Azóta persze mar kezd „normalizálódni" a helyzet. A közönségnek kissé szokatlan volt, hogy az énekesnő közelében egy táncos van, de nekünk tetszett (Erikát nem kell bemutatni, hisz' néhány évvel ezelőtti berobbanása óta az egész ország ismeri. De talán nem mindenki tudja róla, hogy elvált szülők gyermeke, s bár édesanyja igyekezett mindent előteremteni leányának, az „apahiány" némi keserűséggel töltötte be Erika életét.)
-  Hogyan ismerkedtetek meg?
Erika: Robit, mint táncost, már nagyon régen ismertem. Amikor az Elvarázsolt éjhez akartunk valami újat csinálni, jött az ötlet, hogy meg kellene keresni. A zenénk tetszett Robinak, de mondta, hogy az zavarja, hogy énekelek benne. No, ezzel rögtön belopta magát a szívembe - gondolhatod. Meg is jegyeztem, hogy ha velünk akar dolgozni, akkor jobb, ha megszokja, mert ezután is én fogok énekelni, nem „megyünk át" instrumentális zenébe. Aztán néhány próba után elkezdtük forgatni a klipet, de még akkor sem súgta a női ösztönöm, hogy na, ez az a férfi, aki hatalmas változást hoz az életembe.
Van a klipben egy olyan jelenet, amiben a fiúval hintázok. Éreztem, hogy nem is olyan rossz ennyire közel lenni hozzá. Aztán észrevettük egymáson, hogy ez már nem haverság. Később már arra gondoltam, hogy jó lenne, ha ebből lenne valami, de egyikünk sem mert kezdeményezni. Eltelt néhány hét mire kihúztuk egymásból: jó lenne már nemcsak beszélgetni, hanem továbblépni...
- Mi tetszett meg az úrban?
Erika: Az egész fiú, úgy ahogy van! - vágja rá habozás nélkül. - De nemcsak a külseje! Az kevés lenne. Sok szép fiúval találkoztam már az életemben, de egyik se volt rám hatással. Vele beszélgetve gondoltam először arra, hogy szeretném kipróbálni, milyen lehet együtt lenni huszonnégy óráig.
Egy darabig persze magamnak se mertem bevallani, mert arra gondoltam, hogy talán meg is teszem. Addig föl se merült bennem ilyen gondolat. Végül úgy döntöttem, hogy megteszem, mert nagyon kívánkozom ebbe a kapcsolatba. Es azóta is nagyon jól esik minden együtt töltött perc.
-  Téged mivel ragadott meg Erika, az énekén kívül...?
Robi: Azzal, hogy azonos hullámhosszon vagyunk, hasonló az ízlésünk,, ugyanazok a dolgok tetszenek. Órákig tudunk beszélgetni. Es hát az sem mellékes, hogy gyönyörű -  teszi hozzá végezetül, mintegy megbocsátva az énekhangját...
(Egymásra néznek, mindjárt én jövök zavarba, feleslegesnek érzem magam, a legszívesebben kilépnék a helyzetből, aztán erőt veszek és visszazökkentem őket, „dolgozunk" tovább.)
-  A hosszabb együttlétek során a partner másik arcát is megismerjük. Robi mivel tud téged felbosszantani?
Erika: Hát, konkrétum most nem jut eszembe, de az biztos, hogy fél perc alatt össze tudunk kapni.
-  Ilyenkor mégis min vesztek össze?
Erika: Én romantikus alkat vagyok, s ó mindenből viccet csinál. Ezen nagyon meg szoktam sértődni.
Robi: Erika pedig azzal bosszant fel engem, hogy órákig telefonál, s miatta mindenhonnan elkésünk.
-  Mostanában mi a legfontosabb a világon számotokra?
Erika: A magánélet a rendezett hétköznapok.
-  Mit gondolsz, Erika mit vár tőled elsősorban?
Robi: Talán azt, hogy ne vicceljem el a „komoly" dolgait...
Erika: Jé, miket tudunk meg most egymásról - kiált föl az érintett.
-  Melyikőtöknek fontosabb a szex?
Erika: Nekem! - vágja rá gyorsan, nagy hahotázás közepette a „szexi lány" -, de majd összekovácsolódunk - teszi hozzá.
Robi: No, látod, ez kényes kérdés mindkettőnknek - zárja le a témát az úr. Zétényi Zoltán
Fotó: Záray Péter és Zétényi Zoltán

 

Módosítás dátuma: 2015. december 23. szerda