2011. január 11 - Vitathatatlan, hogy a Magyarország fél éves uniós elnöksége elleni külföldi támadásözön ellentétes a nemzeti érdekkel, hiszen az elmúlt években súlyosan sérült imázsunk a mesterséges hisztéria keltésben tovább romolhat, pontosabban egyelőre romlik. Vannak azonban a nyugati támadásoknak előnyei is. Ez például az, hogy olyan embereket penderített át a politikailag inkorrekt – értsd: helyes, jobbikos – oldalra, akik eddig szilárdan elkötelezett nyugatosok, sőt neokonok voltak.
Jó példa erre Szájer József európai parlamenti képviselő, a magyar uniós néppárti delegáció korábbi vezetőjének pénteki szereplése a Hírtévén, amelyben tőle nagyon is szokatlan módon, igen erős jelzőket használva beszélt az Európai Unió legcsúfabb arcáról, amely akkor jelentkezik, amikor az új tagállamokat diszkriminálja.
De az Orbán-kormány defenzív helyzetbe kerülésével a korábban a neokonzervatív szellemiséget árasztó jobbklikk.hu-t felügyelő Navracsics Tibor igazságügyi miniszter is elkezdett „fújni” azon nyugatiakra, akiket korábban még barátként tisztelt volna.
Ugyanígy fordult tovább Németh Zsolt külügyi államtitkár, akinek szolgai atlantizmusát szinte mindenki megingathatatlannak tartotta – egészen persze addig, ameddig a korábban oroszellenes badarságokat ismételgető külpolitikus Orbán keleti fordulata után azokat bírálta, akik zsigerileg Moszkva-ellenesek.
A mostani támadások kétség kívül segítik a Fidesz-kormány vezető politikusait, hogy egyre inkább megtalálják azt a hangot, amelyet a nemzet nagy többsége el is vár tőlük: egy szuverén ország képviselőinek saját országuk autonóm cselekvését védő hangját.
Csak remélni tudjuk, hogy a lecke mélyen beléjük ívódik és a támadások elcsitulása után a most felvett védekező állás állandó magatartásformává merevül náluk. Ordosz műhely