A nyár folyamán Moszkvában több lengyel diplomatát bántalmaztak. A hivatalos verzió szerint szélsõségesek voltak. Mások szervezett akcióról beszéltek, vagy Putyin pártjának ifjúsági tagozatáról. Az oroszok Varsót okolták, mert elõtte lengyel bõrfejûek megvertek orosz diplomatagyerekeket. Nemzetközi botrány kerekedett, a hírrõl a Magyar Nemzet is beszámolt. Lássunk egy lengyel véleményt!
A kiáltásra „Verik a mieinket!”, az elsõ reakció, hogy futunk és megmentjük õket. De nem a politikában. A politikában, legalábbis a lengyelben, elõször át kell gondolni a dolgot, kivárni, néha egész addig, míg nem gyilkolnak, kölcsönösen óvakodni a hisztériakeltéstõl, fóbiával és elõítélettel vádolni magunkat, mert ez csak utat nyit a verésnek. Ez az egyedüli helyes reakció köreinkben, vagyis azon honfitársaink közt, kik a mieink ütlegelésére nem reagálnak kellõ mértékben.
Józef Oleksy, akit az elvtársai szenátusi jelöltségre kárhoztattak, a TVN 24 adásán pártja régi keleti politikájának szellemében nyilatkozott. Legyünk óvatosak, ne ingereljünk, semmi hisztéria. És mindenekelõtt ne fújjuk fel az ügyet. Grzegorz Miecugow megjegyzésére, hogy a legjelentõsebb lengyel napilapok és szemlék címoldalon számolnak be a lengyel diplomaták moszkvai megverésérõl, Oleksy gyanúsnak tartotta ezt.
A régi szép idõkben nem írtak volna. Régebben Antoni Slonimski a szovjet író kérdésére, hova lehet itt vizelni, az igazságnak megfelelõen válaszolhatott: Önnek? Önnek bárhova. És így volt ez Varsóban. És ma pedig Moszkva közepén nem verhetik nyugodtan a lengyelt, mert rögtön hisztéria kerekedik, elrontva Oleksy kedvét.
Nem küldhetnénk Oleksyt a szenátus helyett Moszkvába? Milyen szerencsések leszünk, mikor majd a nagykövetség elõtt összerugdossák, és akkor a megszokottnál hitelesebben ítélheti majd el a lengyel hisztériát, és fogatlan szájjal kiabálhat a kötés alól, hogy ne ingereljük õket. Az ingerlés fáj.
Maciej Rybinski