Ha egy világtalan embernek visszaadhatnám a látását, az elsõ dolgom az lenne, hogy elvinném Mauritiusra. Megmutatnám neki az univerzum legragyogóbb színeit. Zöld, kék Amikor megkérdezem Monsieur Besson-tól hogy mégis mennyire, van a parttól a háza, csak nevet. De hangosan. Az a vízállástól függ-mondja. Apály idején huszonöt másodpercre, dagály idején ötre. Kiszámoltam: Nekem idehaza pont huszonötre van a szeméttároló. Mindegy is. Dodókat már õ sem látott, pedig ahogy mondja már az idõk kezdete óta itt él. Legalább is úgy tûnik neki. A Dodók (Raphus cucullatus) kihaltak. Nagytestû madarak lévén repülni nem tudtak, úszóhártyáik nem voltak, védtelenek annál inkább. Úgyhogy könnyû zsákmánynak bizonyultak. Szóval az 1500-as évektõl, Mauritiuson mindenki Dodóra vadászott esténként, és azt is sütött vacsorára. Pedig a korabeli feljegyzések szerint szegény jószágnak még a húsa sem volt jó. Most, hogy nézem a képet a madárról, nehéz elképzelni, hogy a Dodó távoli rokona a galamboknak, mert leginkább a pulykára hasonlít. De még inkább önmaga karikatúrájára. Azt is mondják, a madár valóságos szimbóluma, és korai iskolapéldája lett a kultúrember kegyetlen kártékonyságának. Dodókkal, vagy Dodók nélkül, Mauritiuson a színek mintha jobban élnének. Talán a színek is szeretik a napot, és Indiai óceán közelségét. Nos, Én sem vagyok ezzel másképpen. Zöld Itt, a parttól följebb a zöld a domináns. A lombok buják, haragosak, és rejtekadók. A szunnyadó vulkánokat itt-ott már benõtték a kúszónövények, de így is megilleti õket ugyanaz a tisztelet. A helyiek tudják, hogy ugyan Afrikát kell szülõkontinensnek tekinteni, de valójában Mauritiust egy tûzhányó szülte, valahol az õsóceánok mélyén. Így hát tiszteletük jeléül - a balinézekhez hasonlóan-, a mauritiusiak is a vulkánok felé fordítják a fejüket elalvásnál. A világmindenségre elegendõ "zöldre" vigyáznak a biológusok a Seewoosagur Ramgoolam botanikus kertben. Mert amúgy Mauritiuson több mint hétszáz különbözõ növényfaj honos, de sokukat a kipusztulás fenyegeti. Azt mondják a zoológusok, hogy heves harcok dúlnak a sziget ökoszisztémájában. Az "endemikus" növény- vagy állatfajok azok, amelyek csak a szigeten honosak. Az "egzotikus" fajok azok, amelyek máshonnan kerültek ide. Nos, ezek örök harcban állnak egymással. A néhány tucatnyi palackpálma mellett, valahol a déli partszakasz közelében hajol az óceán fölé a létezõ hurrikánpálmák egyetlen még zöldellõ példánya. Kék Az indiai óceán kéksége semmihez nem fogható. Egyetlen a maga nemében, és annyira sajátos a partoknál, hogy a világ színkatalógusaiban úgy említik ezt az árnyalatot, hogy "Mauritius kék". Annak idején a Kék lagúna címû fim számára is ideális helyszínnek tartották a producerek, mert amikor az operatõrök belenéztek a keresõbe, elállt a lélegzetük annyira színpompás volt minden. Végül fiskális okokból mégis a Fidzsi-szigetere rendelték a stábot a munkára. A kék vizeken kívül az idõsebb generációnak egytõl-egyig a "Kék Mauritius" jut eszébe a szigetrõl. A világ legdrágább bélyege, egy rézbányában elrejtve vészelte át a háborút, és mára csupán néhány darabról tudnak a világon. Az egyik II. Erzsébet bélyegalbumában lapul. A twopenny blue-nak becézett bélyegecskét valamikor 1847-ben bocsátották ki Mauritiuson egy díszes postahivatalban a fõút mentén. Hogy sárgul-e az öntapadós drágaság annyi év után a bélyegalbumban vagy sem, azt csak Õfelsége tudná megmondani Sárga, piros A hinduk úgy szórják a curry-t mint mi a vegetát, úgyhogy még az is besárgul, ami nem akar. A sáfrányos rizs is élénkszínû, s amúgy gyakran szerepel az étlapokon. A gasztronauták azért kedvelik különösen Mauritiust, mert a szigeten négy kultúra nyelve és szokása keveredik, így a konyhamûvészet is sokszínû és különleges. Port Louisban a piacon mindenfelé merre a szem ellát a bõségtálakon hevernek a gyümölcsök. Ide járnak a nagy szállodák séfjei is bevásárolni. A bõségtálak vegyesek, színesek, gusztusosak de a banán, a mangó, az ananász és a citrom valahogy kitûnik a többi közül. Mauritiust nevezték már Ezüstföldnek, a Hattyúk szigetének, de lehetne akár az örök nyár szigete is, hiszen a tengerpart vonulatában az éves átlaghõmérséklet 19-31 Celsius fok körüli. A nap mindig ott sárgállik az égen. Piros Ao Nang-on (Thaiföld) a föld dõlésszöge miatt hamar sötétedik, és a napkorong szinte lehullik az égrõl. Mauritiuson azonban nem siet a nyugovóval, és soká tetszeleg a turistáknak. Végignézni egy naplementét az indiai óceán fölött, ahogyan narancssárgából, halványrózsaszínbe, majd mélyvörösbe fordul az égalja, egy külön program. Állítólag Mick Jagger is azért vásárolt ingatlan Mauritiuson, mert ugyan nem egy romantikus alkat, de a néplementékbe egy pillanat alatt beleszeretett. Monsieur Besson napnyugtakor a kerti lámpásnál a napilapokkal babrál. Figyelemmel kíséri a választási elõkészületeket. Közben a kormányhivatalok összehangolt munkát végeznek annak érdekében, hogy a szigeten tejesen vámmentességet élvezzenek a turisták. Szintén az utazók kényelmét szolgálná az intenzív úthálózat-fejlesztés, és a digitális televíziózás bevezetése is. Az öreg fordít nekem a L' Express francia nyelvû hasábjairól. Jól állunk - billegteti a fejét. Tudja kisasszony nálunk számos oka lenne, hogy belviszályok alakuljanak ki a kultúrák között. Angolok, franciák, hinduk, muzulmánok, kreolok, kínaiak, és még ki tudja miféle népségek élnek itt. De jól megvagyunk. Többnyire a cukornádtermelés dominál a gazdaságban, de hát láthatja, turisták is vannak szépszámmal. Csak az utóbbi években lett népszerû az Off shore szolgáltatás. De remélem, azért nemcsak adóparadicsom leszünk, hanem megmaradunk valódinak is - mondja Besson. Színesnek amilyen a táj, amilyenek az emberek és amilyen a zászlónk. Piros, kék, sárga, zöld. Szabó Kata