Az igazság fogságában
Atom Egoyan új filmje hollywoodi noirnak indul, aztán kibomlik és kusza, de élvezhetõ mozi lesz belõle.
New Jersey, ötvenes évek. Tágra nyílt szemû, pucér lány fekszik két népszerû komikus hotelszobájában, a vízzel teletöltött kádban. Nem tudni, gyilkosság történt-e vagy baleset, és mi köze a hullának a Morris-Collins duóhoz egyáltalán.
Ezt a rejtélyt akarja kinyomozni tizenöt évvel késõbb Karen O'Connor, a fiatal újságírónõ (Alison Lohman), aki gyerekkorában maga is nagy rajongója volt Morriséknak. Lanny Morris-t (Kevin Bacon) és Vince Collins-t (Colin Firth) végül soha nem ítélték el, a sztárok kettõse viszont az eset után nem sokkal felbomlott. Hogyan halt meg a lány és miért? Ki a felelõs? Mi az igazság?
Egoyan új fimje tõrölmetszett krimiként indul, noirosan modoros hangalámondásokkal, de a nyomozás, amirõl elõször azt hisszük, maga a film középpontja, lassan kibomlik és háromfelé hasad: a szereplõk gondolatai a régi haláleset körül forogva kergetõznek, de a jelenben gubancolódnak össze. A történetek ugyanarról a múltbeli pillanatról szólnak, mégis más-más irányba tolják a jelent.
A nézõnek meg az a feladata, hogy megpróbáljon azonosulni szép sorban mindenkivel, hiszen hiányzik a bombabiztos kiinduló pont, csak a sok különbözõ verzió kavarog a vásznon. Irónikus a cím - az eredetiben Where the Truth Lies -, mert Egoyan minden új jelenettel rácáfol az egyetlen, megfogható igazság létezésére.
Karen minél több lépést tesz beljebb, a csodaországos Nyuszi barlangjába, annál bizonytalanabb lesz magában és a válaszokban, amiket kap a kérdéseire - egy adott ponton például nem mással, mint a kékszoknyás Alice-szel smárol félmeztelenül, amin aztán maga is alaposan meglepõdik. Igen, sok a szex. Fiúk fekszenek lányokon, fiúk fiúkon, lányok szája más lányok nedveitõl csillog.
Ez is félrevezetõ persze: ahogyan nem a rég halott lányról, nem is a szexrõl szól ez a film. Tessék, itt az én tippem: Az igazság fogságában az ártatlanság filmje. Ha nem is az ártatlanság, de az ártatlanság emléke lengi be a történetet: itt a gyerekkor és ami utána jön, a régi, naívnak és fekete-fehérnek hitt Amerika és az új, tomboló hippikorszak, a látszat és valóság össze-vissza mosódó rétegei. De mindenki döntse el maga, ez a lényeg.
Jó kis mozis élmény. Ha nem is olyan hipnotikus és felkavaró, mint Lynch Mullholland Drive-ja, Egoyan filmje is bentragad az ember fejében. Igaz, a fõszereplõi legtöbbször cserben hagyják; Alison Lohman nem játszik, inkább tehetetlenül sodródik a karakterével, Firth pedig átlagosan, megbízható unalommal teljesít. Bacon a legjobb hármuk közül, de õ is csak ritkán meggyõzõ. Még szerencse, hogy van néhány kiváló színész is a mellékszerepekben - ilyen David Hayman, az inas, vagy Rachel Blanchard, aki a halott lányt játssza.
A stilizált, precízen összerakott látványt jól egészíti ki a bombasztikus, szégyentelenül hatásvadász filmzene. Az igazság fogságábant nem a sztori vagy a színészi alakítások teszik emlékezetessé: Egoyan ezúttal az érzékek és a hangulatok filmjét forgatta le, sikerrel.
Mesterházy Lili