SZÜLETÉSNAP
Kedden tölti be hetvenedik életévét Alain Delon. Az élõ színészlegenda gyerekkorában a börtönudvaron játszott, az iskolák eltanácsolták, majd részt vett az indokínai háborúban. Nevelõszüleit kiskorában meggyilkolták, késõbb pedig õ maga is volt gyilkossággal és maffiakapcsolatokkal gyanúsítva. A hatvanas-hetvenek évek emlékezetes francia zsarufilmjeinek fõszereplõje nõk generációjának bálványa volt, de ma már gyermekeinek él.
Hetven éve, 1935. november 8-án született a Párizs melletti Sceaux városában Alain Delon francia filmszínész, egy korszak bálványa.
Szülei négyéves korában elváltak, õ nevelõszülõkhöz került egy börtön szomszédságába, így játszótere a börtön udvara lett. Nevelõszüleinek meggyilkolása után visszakerült anyjához, aki közben férjhez ment egy mészároshoz. Delont tucatnyi iskolából tanácsolták el, mielõtt 15 évesen végleg búcsút intett a formális képzésnek. Mostohaapja maga mellé vette volna az üzletbe, de õ elõbb az állást, majd 17 évesen az otthonát is elhagyta. A tengerészetnél lett ejtõernyõs, és részt vett az indokínai háborúban.
1956-ban szerelt le. Piacon dolgozott, volt futár, portás és pincér. Utóbbi minõségében ismerkedett meg a fiatal színész Jean Claude Brialyval, aki magával vitte a cannes-i filmfesztiválra. Az ismeretlen, kölcsönszmokingban betoppanó sármos fiatalemberre azonnal felfigyeltek a James Deant keresõ producerek, ám az amerikai ajánlatra nemet mondott. Elvállalta viszont a szereplést az Amikor a nõ zavarba jön címû francia filmben, és rögtön mindenkit meghódított acélos tekintete, férfibája és karaktere. 1958-ban állt elõször kamera elé a pályafutását szintén ekkor kezdõ Jean-Paul Belmondóval a Légy szép, és tartsd a szád! címû filmben. Még abban az évben, forgatás közben megismerkedett Romy Schneider osztrák színésznõvel, akivel hamarosan magánéletüket is összekötötték, õk lettek a mozi álompárja.
1960-ban készült a Szikrázó napfény, az egyik legjobb európai krimi, amelyben Delon a csábító gyilkos, az angyali külsõ mögötti ördögi lélek megtestesítõjeként nemzetközileg is ismert lett. Ezután már tehetsége miatt is keresték: szerepelt a Luchino Visconti rendezte Rocco és fivéreiben, és a rendezõ vele forgatta késõbb A párduc címû filmet is. Antonioni Napfogyatkozásának forgatásán került közeli kapcsolatba az ismert modell Nicóval, aki fiút is szült neki, de nem tartotta vele a kapcsolatot. Delon 1963-ban Jean Gabin oldalán játszott az Alvilági melódiában, majd nagy sikert aratott A fekete tulipánban.
1964-ben ért véget kapcsolata Romy Schneiderrel, a szakítást szokatlan módon levélben jelentette be. Filmen azonban még ezután is szerepeltek együtt, és Schneider 1982-es halálakor Delon a Paris Match oldalain hosszú szerelmeslevélben búcsúzott tõle. Még 1964 nyarán feleségül vette Nathalie Canovast, akitõl Anthony nevû fia született, és ugyanebben az évben filmprodukciós céget alapított. 1965-ben rövid és sikertelen kitérõt tett Amerikában, a kudarcért A szamuráj címû 1967-es filmje vigasztalta: akkor teremtette meg a komor, hideg, hátborzongatóan nyugodt gyilkos figuráját.
A hatvanas évek végén testõre titokzatos halála sötét politikai hátterû bûnügy középpontjába állította, és bár õ is a gyanúsítottak között volt, végül nem találtak bizonyítékot arra, hogy szerepe lett volna a gyilkosságban.
A hetvenes években készült a Borsalino (ismét Belmondóval), majd a kedvencének tartott Klein úr (1976), amelyben egy, a zsidóüldözések üzleti lehetõségeit kihasználó mûkereskedõt alakított. 1975-ben a Zorro címszereplõje volt, majd 1979-ben ismét Amerika következett egy Airport filmmel - újból elismerés nélkül. 1981-tõl rendezett is, elõbb az Egy zsaru bõréért, majd A kíméletlen címû filmeket. A "komoly" szerepek és elismerések is megtalálták: 1984-ben Cesar-díjjal jutalmazták A mi történetünk címû filmben nyújtott alakításáért, 1990-ben megkapta a Becsületrendet. A krimivel sem szakított, ennek termékei A zsaru szava és a Ne ébreszd fel az alvó zsarut. A Casanova visszatér címû filmben (1992) sajátos öniróniával mutatta be a balsikerre kárhoztatott hódítót.
Közel száz filmben szerepelt, és bár idõnként mûvészfilmeket is forgatott, igazi mûfaját a bûnügyiek jelentették. Játszott bûnözõt és rendõrt, de minden szerepében magányos és titokzatos volt, egyszerre híres és ismeretlen fõhõs.

Más téren sem sikertelen: a hatvanas években a Dalidával közösen elõadott Paroles címû számuk örökzöld világsláger lett, Delon nevével alsó- és felsõ férfiruházatot, cigarettát, italt és illatszert is forgalmaznak. Szabadidejében korábban lóversennyel, manapság inkább mûgyûjtéssel foglalkozik, de egy ismeretterjesztõ tévécsatornán filmtörténeti sorozatot is vezetett.
Fiatalkori botrányai idõvel elcsendesedtek, jóllehet egykor engedély nélküli fegyvertartásért a börtönt is megjárta, és maffiakapcsolatokkal is megvádolták. A zajos életnek hátat fordított, Svájcban telepedett le holland származású manöken feleségével, akitõl két gyermeke született. A házasság 15 év után válással ért véget, és a szakítás annyira megviselte Delont, hogy még az öngyilkosság gondolata is megfordult fejében. Néhány hónapja keserûen nyilatkozta, hogy már csak gyermekeinek él, akik pedig lehet, hogy papájuk útját követik: 2002-ben egy krimisorozatban hétéves fia volt partnere, kislányával pedig közel tíz éve egy lemezt és egy videoklipet jegyeztek közösen.
Bár a csalódott és fáradt Delon 1999-ben bejelentette, hogy nem forgat többé, úgy tûnik nem állja szavát: az õszülõ hajú egykori szívtipró lesz a tervek szerint XV. Lajos Soffia Coppola Marie-Antoinette-rõl készülõ filmjében. Persze, csak ha egészsége ezt lehetõvé teszi: szívpanaszai miatt szeptember elején lemondta színházi turnéját, és októberben néhány napos kivizsgálásra kórházba kényszerült.