Döbbenetes Yerma, sziporkázó Lavotta úr, megválaszol(hat)atlan Ébredés, és a búcsúzkodás, a jövõre ugyanitt
arhatnám, hogy immár hetedszer..., írhatnám, hogy hagyományt teremtettek..., írhatnám, hogy a felvidéki magyar kultúra fontos eseménye..., magyarságunk megmaradásának egyik záloga... írhatnám, de minek? Csak fuldokolnánk a dagályos szavakban, az élmény meg kétségbeesetten húzódna a sarokba.
Gyere velem inkább, kedves olvasó, egy-egy tárgyat adok neked gondolatban, az segít láttatni, amit én láttam Szepsiben és Buzitán a VII. Egressy Béni Színjátszó Fesztiválon.
Létra. Egymás mellett három is, lehet kapaszkodni, feljebb jutni az életben. Csak vigyázzunk, mi buta tyúkok, hogy el ne kapjon minket a róka. Mert a kassai KGSzT rókája már lesben áll, hogy megmutassa, mennyi gyarlóság rejlik a mi világunkban, milyen abszurd tud lenni a férfi-nõ és a gyilkos-áldozat viszony. Jó indítása a fesztiválnak ez a vendégelõadás, Mrozek Szerenádja letisztult, kidolgozott játék, a három tyúk, a kakas és a róka jelenetei pergõsek, érdekesek. S aki túl közel merészkedett a tyúkólhoz, sepregetheti zakójáról a tollpihét.
Demizson. Mellette ücsörögnek, kedélyesen pletykálnak a falusiak, iszogatnak is, ha már mindenkit „ideett a fene”, és nem hagyja magát kitessékelni. Csipkelõdõsek, rosszmájúak, a közönség kacag, a borocska fogy. Az óbásti Palóc Amatõr Színjátszó Csoport Eresz alatt pletykafészek címû összeállítása statikussága ellenére sok nevetést vált ki, Sass Józsi is elégedett lenne, ha hallaná.
Üst. Amelyben életét kellene feláldoznia a grófnak, hogy az éneklõ, ám sosem beszélõ grófkisasszonyt megmentse. Nem kell ám komolyan venni, bolondság az egész, de mit is várhatunk a Bolondok grófjától? A bolond személyzet kigyógyul, a szerelmes a párját megtalálja, és a közönségben ülõ gyerekek a kacagó szolga hanglejtését próbálgatják leutánozni a felvonásszünetben. Sok a poén, sok az ének a tornagörgõi Csillagvirág Színkör elõadásában, vannak jó fintorok, de a darab azért nem tartozik Jókai remekmûvei közé.
Tök. Minden mennyiségben. Ki vette, ki vetette, ki szedte le, ki fõzte meg, ki ette meg? Ezek azok a „létkérdések”, melyek körül a komikus bírósági per folyik, a Csécsi Éneklõ és Hagyományõrzõ Csoport improvizációra épülõ elõadásában. A kétértelmûség, a szövegjáték sok derûre ad okot, borúra csupán az a néhány magyartalan megfogalmazás, mely belekerült az önerõbõl írt darabba. Vidám jelenet, sok kedves nénivel, tekintélytelen bíróval, közhelyes szerelmi végkifejlettel és némi vontatottsággal.
Fuvola és zongora. Nem illusztrációként, hanem érzelmek, indulatok kifejezésére. Meg sok mozgás, sok improvizációnak tûnõ éneklés, gyönyörû tiszta kiejtéssel mondott verssorok, stilizált, kifejezõ mozdulatok a lengyel vendégjátékban. Olyan összhang, mintha nem nyolc ember csinálná, csak egy. A Pulawy Grupa Teatrálna Férfi címû elõadása szinte misztikus élmény.
Kendõ. Fekete és fehér, a lányok vállán vagy fején. Fiatalság, öregség, szerelem, bezártság, meddõség. A metronóm az idõt ketyegi, Yerma egyre keserûbb, a darab fojtott erotikájú, feszült, a szereplõk nem szabadulhatnak az ördögi körbõl. Mélyértelmû, megrázó elõadás a dunaszerdahelyi Novus Ortus Lorca-feldolgozása, bravúros rendezõi ötletekkel, a Yerma korát és jellemének változásait megfogó három szereplõvel, spanyol élõzenével, arénaszínpaddal és a darab ritmusát fokozó mozgással. Döbbenetes és felejthetetlen.
Papírlapok. Szétdobált Jókai-életfoszlányok, melyekbõl rendhagyó irodalomórát állított össze a komáromi Gimisz Diákszínpad. Kaotikus lett és következetlen, inkább irodalmi feldolgozás, mint színdarab, túl sok szereplõvel, akinek nincs mit csinálnia a színpadon. A regény-, levél- és naplórészletek sorrendje nem logikus, az információáradatból így kevés ragad meg a fejekben. Posztmodern alkotás ez, mûfajilag besorolhatatlan, a nézõ pedig gondolkodhat, hogy Jókait vajon tényleg az õrültek házába akarták-e záratni.
Háló. A bûn hálója, melyben a fogyatékos Johannes vergõdik. A szerelem hálója, melybe belekerülnek hárman is. A féltékenység, a bosszúvágy, a félelem, az agresszió hálója. Szétszakadt hálójú megbocsájtás, csõdöt mondott eszmék. Julian Garner Ébredés címû darabja a színpadon maga a csoda, a legapróbb részletig hiteles, magával ragadó, tragikus alkotás. Kétségtelen: a fesztivált túlhaladó színvonal a füleki Zsákszínház elõadásában.
Morvány, azaz vágkirályfai hajtogatott sós sütemény. Könnyû, felszínes szórakozáshoz való. Éppen ilyen a vágkirályfai Fékktelen Komédiások esztrádmûsora. Tréfás jelenetek, kellemes dalok, exotikus hastánc, mindent megmagyarázó konferanszié. Viccelõdés, jópofizás. Egy fesztiválba ez is belefér. Ha nincs túladagolva.
Nyakkendõ. Szép ruha vagy vagány szerelés, ez a Pomádé címû musical egyik központi problémája. Bár a darab elég butuska, ezt-azt ki lehet belõle hozni, ha egy jókedvû, tetterõs kamasz gárda csinálja meg, ahogy a nemesócsai Nefisz. Igaz, alig férnek a színpadon a közös táncoknál, mert mozogni, ugrálni mind szeret. Illik nekik a darab, melynek zenéjét saját maguk énekelték fel, kamaszosan vagányak és szeretnivalók. Színészi teljesítményre itt úgysincs sok lehetõség.
Torta. Egy cukrászdánál ez természetes. A Nánai Színjátszócsoport produkciója után a hasunk fáj. Nem a cukrászremekmûvektõl. A nevetéstõl. Amit mozgással, gesztussal, mimikával el lehet mondani, amit helyzetkomikumban meg lehet mutatni, azt a nánaiak megmutatják. Rejtõ Jenõ Lavotta úr utolsó szerelme címû „vidám konzekvenciája” másodpercenként megmozgatja a rekeszizmokat, és mikor már azt hisszük, nem lehet ezt fokozni, kiderül, hogy amit mindvégig röhögtetõ komédiának láttunk, szomorú, majdnem tragikus valóság.
Kés. Amely végez Mercutióval, végez Tybalttal, késõbb persze Júliával is. A két kibékíthetetlen család és az örök szerelem a Rómeó és Júlia címû musicalben, mellyel az Almágyi Ifjúsági Színpad próbált megbirkózni. Jó tömegjelenetekkel, ám suta párbeszédekkel, eklektikus betétzenékkel, frappáns jelmezekkel és fiatalos elszántsággal. A rendezés még koncepciótlan, az éneklés technikája még kezdetleges, bár Rómeó hasi légzése remek. Nagy fába vágták – a kést. Pedig fejsze kellett volna.
Pálinka. Mellette nagy életkérdések dõlnek el a Pájinkás János címû misztériumjátékban. Az õrsújfalusi És Színház vendégjátékában a népmese és a közelmúlt történelme keveredik, misztériumok, szimbólumok, szlogenek, mozgalmi dalok és autentikus népzene. Világmegváltás és világpusztítás, vakító humor és a legsötétebb tragikum. Nehéz mûfaj, bravúrosan megoldva.
Báli ruha. Elég egy jó toalett, hogy a cselédet grófnak higgyék. A Mágnás Miska címû operettben elég. Az elõadásban azonban a jó énekhang mellé némi hangulatkeltõ, nem elektromos zene, némi ötletes színpadi mozgás és egy pár lendületes tánc sem ártott volna. Az ipolynyéki Mics Károly Színjátszó Csoport nagy tisztelettel bánt a választott darabbal. Mindenki jobban járt volna, ha tisztelet helyett bátran nekimennek a szövegnek, és a maratoni három felvonásból egy pergõ ritmusú, rövidebb elõadást kreálnak.
Görbe bot. Arra támaszkodik az öreg bácsi, aki a két nénivel pletykálgat a kapuban ülve. Kedves, szeretni való próbálkozás az amelyi Hagyományõrzõk darabja, ám se hagyományõrzés, se népi játék, se õseink mindennapjai nem fordulnak elõ benne. Van viszont jéerdé, megtörtént vicces esetek és játszani való kedv. Meg gyönyörû népviselet.
Bõrönd. A nagy utazáshoz, melyet táncjáték formájában vagy hetven szereplõ ad elõ a nagykállói Tánclánc Színkörbõl. Vendégelõadás, zárómûsor. Utazás térben és idõben, érzelemben és cselekményben. S mindez különbözõ stílusú zenékkel, különbözõ öltözetekben, különbözõ történések eltáncolásával, csupán mozgással, mimikával. Lendületes, érdekes, érzékletes, humoros, szavakkal szinte ábrázolhatatlan. Méltó befejezése a három napnak.
Hogy mi volt még? Annyi minden. Kiss Péntek József életmûdíja, dísztökkiállítás tökölõdés nélkül, beszélgetések hajnalig, napi lakoma fesztiválújság formájában. Aztán már csak a búcsúzkodás, a jövõre ugyanitt, a remény, hogy a szerencsés hetedik után egy ugyanennyire remek színvonalú nyolcadik következik.
A FESZTIVÁL DaJAZOTTJAI
A fesztivál fõdíja: Zsákszínház, Fülek
Nívódíj: Nánai Színjátszócsoport
A legjobb férfi alakítás díja: Khéli Bálint – Nánai Színjátszócsoport
A legjobb nõi alakítás díja: Csánó Szabina – Novus Ortus, Dunaszerdahely
A legígéretesebb tehetség díja: Hölgye Boglárka – Nefisz, Nemesócsa
A legjobb férfi epizódszereplõ díja: Lengyel István – Csillagvirág Színkör, Tornagörgõ
A legjobb nõi epizódszereplõ díja: Dienes Anna – Csécsi Éneklõ és Hagyományõrzõ Csoport
A legjobb rendezés díja: Takács Tímea – Novus Ortus, Dunaszerdahely
A legjobb színpadkép és színpadi jelmez díja: Csillagvirág Színkör, Tornagörgõ
A társadalmi zsûri díja: Novus Ortus, Dunaszerdahely
KOZSÁR ZSUZSANNA