Rocky Horror Show – a hetvenes évek egyik legnagyobb hatású musicalje az Aréna Színházban
Jozef Bednárik a musicalrendezés atyja Szlovákiában, aki az ország különbözõ színházaiban a musicalirodalom gyöngyszemeit vitte színre. Most Juraj Kukurától, az Aréna Színház igazgatójától különleges lehetõséget kapott, a színészek mellett ugyanis a nézõket is megrendezhette.
A Rocky Horror Show a hetvenes évek egyik legnagyobb hatású, nihilista beütéseket ötvözõ, agyament musicalje, amely szex-, horror- és sci-fi-paródiaként pattant elõ Richard O’Brien agyából. A bemutatót 1973-ban tartották, és a nyolcvanas évek végéig 2958 elõadást ért meg. Az elõadásokhoz olyan sztárok is a nevüket adták, mint Vincent Price, Dawid Bowie, Jason Donovan, Meat Loaf, Russel Crowe vagy Los Angelesben maga Elvis Presley. 1975-ben filmet is forgattak belõle, amelyet azóta a kultuszfilmek között tartanak számon. Az a ritka helyzet állt elõ, hogy a filmváltozat jobbra sikeredett, mint a színpadi. És ezt a pozícióját a pozsonyi elõadás sem veszélyezteti. (Mellékesen jegyzem meg, hogy a pozsonyi bemutatóval egyidejûleg a most alakult pesti Belvárosi Színház is bemutatta Kállóy Molnár Péter rendezésében, Gerendás Péterrel, Kishonti Ildikóval és magával a rendezõvel a fontosabb szerepekben.)
A musicalekre szakosodott alkotógárdának nem volt könnyû dolga, hiszen az eredeti sztori korabeli angol-amerikai horrorfilmeket parodizált ki, s azoknak a hõseit a mai pozsonyi közönség nemigen ismeri. agy a fordító Andrej ©útvecnek, a dalszöveget szerzõ Ján ©trassernek és a dramaturg Eva Fifíkovának némileg át kellett alakítaniuk a darabot. Az elvarázsolt kastély lakói olyan ismert „rémhõsök” lettek, mint Báthory Erzsébet, a Terminátor, Hitler, egy nõi SS-tiszt, Hispaniola, a spanyol nátha vírusa, egy Zombi, és nem maradhatott ki Dracula sem, hisz mint kiderül, Frank N’Further, a kastély titokzatos lakója a Transzszexuális bolygóról érkezett, a Transzilvánia galaxisból. (Kassai Csongor egyébként igen összetetten ábrázolja ezt a könnyedén gyilkolászó, mégis a boldogságot keresõ, öntörvényû, ezért bukásra ítélt figurát, s az egész elõadás legerõsebb jelenete, amikor a hálófülkében egymás után, ugyanazokkal a szavakkal teszi magáévá mind a menyaszszonyt, mind a võlegényt.) Az egyik név a bolygó lakóinak szexuális szokásaira, a másik Dracula származási helyére utal.
A nézõk bejövet egy kis csomagot vehetnek kézhez, amelyben rizsszemeket tartalmazó zacskó, öngyújtó, egy fél tekercs jobb minõségû toalettpapír, az egyik országos napilap néhány oldala és egy vízipisztoly található. A színpad bal oldalán egy igazi zenekart látunk, a ProRockot (csak élõ zenével engedélyezték az elõadást), a színpad nagy részét pedig egy laboratóriumi mûszerfal és több vetítõfal alkotja (Pavol Andra1ko munkája). A kisegítõ személyzet az elõadás elején felkészíti a nézõket a feladataikra, és ez az elsõ felvonásban hiba nélkül mûködik is. Igaz, a nézõtéren is ül néhány színházi segéderõ, hogy a nézõket alkalomadtán együttmûködésre nógassa.
Szokványos, banális történetet kapunk az elsõ jelenetben: egy fiatal párocska autója defektet kap az erdei úton. Az asszonyka mintha emlékezne egy kastélyra nem messze az úttól, ami meg is jelenik, s mintegy varázsütésre elszabadul a pokol. Az ifjú pár élete leghátborzongatóbb kalandját éli át, de amikor az elõadás végén hétköznapi helyzetben, amolyan újságolvasós-pizsamás pózban látjuk õket viszont, rádöbbenünk, hogy talán életük egyetlen olyan sztoriját élték át, amiért érdemes élni. Hogy aztán mi történik az említett két jelenet között, azt most itt nem volna ildomos elárulni. Elég legyen anynyi, hogy a kastélyban felettébb furcsa földön kívüli lényekkel találkoznak, köztük Frank N’Further két szolgájával, Riff-Raffal és Magentával, akik majd fellázadnak az uruk ellen, Eddie-vel a motorossal, akit Frank láncfûrésszel tesz ártalmatlanná, és boldogtalan szerelmével, Columbiával. És ne felejtsük ki a sorból az egész elõadást öszszefogó O’Brien professzort, akit tapssal biztat a nézõtér minden egyes megjelenésekor, és a címszereplõ Rockyt, aki nem más, mint Frank N’Further teremtménye.
A már említett Kassai Csongor mellett igen erõs alakítást nyújt Rocky szerepében Róbert Halák, aki kékszemû, mosolygós, nemtelen lényként jön erre a világra, de igen gyorsan belakja azt. Mintha csak a Csillagember alteregóját látnánk. És jut egy-egy vérforraló zeneszám Martin Hudecnak (Eddie), Radomír Milienek (Brad, a võlegény) és Lucia ©oralovának (Janet, a menyasszony) is. Hatásos ötlet, hogy egyes jelenetek aláfestéseként komolyzenei betéteket használnak, ami kiemeli az elõadás parodizáló szándékát.
Bednárik remekül összetartja az elõadás elsõ részét, de ahogy bonyolódik és egyre kibogozhatatlanabb lesz a cselekmény, úgy fárad el õ is és a játszók is. Csak a zenekar bírja szusszal. Az elsõ részben elfogy a patron a vízipisztolyból, bõrünkre ég az öngyújtó, nyakunk közé hullnak a rizsszemek, néhányszor körbetekernek toalettpapírral, és a második részben magunk is egyre értetlenebbül próbáljuk befogni az egyre vadabbá váló elõadás horizontját, s hiába jelenik meg a világítótáblán a következõ napiparancs, már csak ímmel-ámmal pfujjolunk, és elfelejtjük tapssal köszönteni az egyre izgágább professzort. Nem tesz jót a darabnak, hogy a szerzõje mindenbõl szeretne markolni egy keveset: egyszerre szeretne nevettetni és megríkatni is. Holott az igazi sírás minden bizonnyal csak a takarítónõknek jön össze, akiknek minden elõadás után egész hulladékhalmokat kell eltakarítaniuk.
JUHÁSZ DÓSA JÁNOS