Bár halálra ítélték, mégis életre kelt az operett Komáromban a Teátrum Polgári Társulás elõadásában
Maga az elõadás nem igen fog bekerülni a színháztörténet aranykönyvébe, de néhány gondolatot megér, hogy miért is jött létre annak idején a Teátrum. A rossznyelvek szerint azért, mert egyes, fõleg idõsebb színészek nem kaptak megfelelõ szerepet. Van benne valami. Dráfi Mátyás, a színház alapítója szerint két oka volt a társulat létrejöttének. A Jókai Színház elfelejtkezett eredeti küldetésérõl, s megszûnt tájoló színház lenni, másrészt kihalt a színházból a fõleg idõsebb és vidéki közönséget vonzó könnyedebb operett és vígjáték. A társulat létrejötte óta eltelt néhány esztendõ, s az élet nem cáfolta meg Dráfi szavait. Persze, a színház vezetõi védekezhetnének azzal is, hogy a színház a megye alá tartozik, amely nem igen támogatja a megyehatárok átlépését, a minisztérium szintén nem bõkezû, ha tájelõadásokról van szó. Ma már inkább az a téma, hogy a helyi, ma már egyeteminek nevezett közönség nem jön be a helyben tartott elõadásokra. A Teátrum a Csókos asszonnyal nyitott néhány évvel ezelõtt, s utólag is be kell valljam, szerettem azt az elõadást. A Furcsa pár már közel sem jött be, a Twist Olivérrõl pedig csak utólag szereztem tudomást. Ezt követte egy újabb operett, Huszka Jenõ Gül babája, amely egy legendát dolgoz fel, amelynek valószínûleg nem sok a történelmi alapja. A filmtörténet viszont jegyzi, hiszen két alkalommal is megfilmesítették, s mindkétszer a kor akkori sztárjai játszották az aktuális szerelmespárt, így Jávor Pál és Szeleczky Zita, illetve Zenthe Ferenc és Krencsey Marianne. S bár a két film elkészülte között tizenöt év telt el, Gül baba szerepét mindkét filmben Kõmíves Sándor játszhatta el.
Az operett a tizenkilencedik század végének slágermûfaja, s bár francia, osztrák és német nyelvterületen is hódít, mégis vérbeli magyar mûfaj lett. Huszka 1902-ben a Bob herceggel teszi le a névjegyét, s ezt még számos nagy sikerû bemutató követi (Lili bárónõ, Mária fõhadnagy). Az már csak margóra tartozik, hogy 1960-ban bekövetkezett halála után, felbecsülhetetlen értékû hagyatéka, kottái egerek martalékává lettek egykori budapesti lakásán. A Gül baba korabeli legendára épít, a biztos csak annyi, hogy Buda legismertebb török mûemléke egy bizonyos Gül baba türbéje. Gül baba a százötven éves török megszálltság elsõ felében élt Budán. Hogy mikor, azt ma már jótékony homály fedi. A Huszka-féle történet 1590-ben játszódik, de egyes történelmi források szerint maga Gül baba már 1541-ben halott volt. Amit a legendák még tudni engednek, békés természetû volt, szerette a költészetet és a természetet, s ezen belül a rózsáit. Huszka és Martos sztorijában Gül baba szépségesnek nevezett lánya, Leila és egy szabad szájú diák, Gábor között zajlanak az események. Gül baba, aki ugyan elkötelezett híve az iszlám törvénykezésnek, mégis enged lánya és háremhölgyei akaratának, s inkább még a rózsáit is elpusztítja, hogy a fiatalok egymáséi lehessenek. Igazi banális történet, ahogy az az operett nagykönyvében meg vagyon írva.
Dráfi Mátyás abból dolgozott, ami van, így az elõadás minden szintjén tiszta eklektika. Van, amikor ez jól áll neki, de bizony van, amikor kínosan kellemetlen. Igazi giccskavalkád Kopócs Tibor díszlete, különösen a második felvonásban a színpad közepét eluraló szökõkút viszolyogtat. S itt és most nem igazán érdekel egy színházi társulat anyagi helyzete. A jelmezek próbálnak megfelelni a sablonoknak, s a Gyõri Nemzeti Színház jelmeztárából és török butikokból sikerül tisztességesen felöltöztetni hõseinket. Az elõadás legnagyobb gondja a színészi eklekticizmus, ugyanis színész híján a rendezõ minden bokorból elõhúzott valakit, aki hajlandó volt színpadra lépni. Amolyan szedett-vedett bandát látunk, amelybe belefér a tizennégy éves háremõr és a hetven fölötti katona is. Az ún. profi színészek közül kellemes meglepetés Miskovics László szeretni való, kedélyeskedõ Gül babája, akinek vannak szép pillanatai, és énekesi múltját is fényesre csiszolja. Sokkal kínosabb a szerelmespár szereposztása, ahol a Gábor diákot adó Berecz Györgynek nincs hangja, míg a Leilát alakító Illés Gabriella ugyan tisztességesen énekel, de kora miatt Leila édesanyjaként hitelesebb lenne. Jól használja ki a szerepben rejlõ lehetõségeket és sablonokat Dráfi Mátyás (Mujko, a cigány), Petrécs Anna (Mujkóné) és Mák Ildikó (Zulejka). Rendkívül kellemetlenek Boráros Imre (Ali basa) szövegtévesztései. A többiek kevesebb-több kényszeredettséggel lézengenek a színpadon, s táncra fakadnak a legváratlanabb és leghiteltelenebb pillanatokban.
Láthatóan sikerre van ítélve a Teátrum elõadása. Ez sajnos, nem az elõadás mûvészi színvonalának, hanem a Jókai Színház rossz mûsorpolitikájának szól. Pedig az operett nem halott mûfaj, csak jól kell tudni kezelni.
JUHÁSZ DÓSA JÁNOS