„A mai napig hívnak haza játszani, de nem megyek.
„A mai napig hívnak haza játszani, de nem megyek. Fiatal vagyok még. Szeretnék sok mindent kipróbálni“ Bocsásson meg, de a becenevével kezdeném. Gebe. Kitõl kapta?
Kedves testvéremtõl, a középsõ bátyámtól. Õ nevezett el így tizenöt éve, azóta rajtam maradt ez a név.
Nagy a család?
Hárman vagyunk testvérek. Én vagyok a legkisebb.
A legkisebb fiú elindult egy szép napon, s addig járta az útját, amíg színész nem lett?
agy is indíthatjuk a történetet. Odahaza, Gyergyószentmiklóson középiskolás koromban a barátaimmal szerveztünk egy amatõr társulatot. Vadas László rendezõ volt a tíz fõbõl álló csoport mentora. Amikor megszûnt a Figura Stúdiószínház, vagyis a színészek átszerzõdtek Sepsiszentgyörgyre, az intézmény fennmaradt. Akkor karoltak fel bennünket. Elõször Maszkura Színjátszócsoport volt a nevünk, majd Iphigénia, késõbb Ifigura. Eljátszottuk Pirandello Hat szereplõ szerzõt keres címû darabját, Szûcs Géza Rómeo és Júliáját, melyben megfért egyszerre, egymás mellett az Othello, a Hamlet meg a Rómeo és Júlia, Görgey színmûvét, az Örömállamot, Dürrenmattól a Fizikusokat.
Kísérleteztek?
Szüntelenül. Fiatalok voltunk, bármit kipróbáltunk. Közönség is volt. Szerettek bennünket. A tíz emberbõl heten a mai napig a pályán vagyunk.
Pedig teológiára jelentkezett kilencvenhét õszén.
Kilencvennyolc januárjában pedig be is fejeztem. A mai napig megvan a személyes kapcsolatom a Jóistennel, sok szépet látok a hitben. Hit nélkül az ember sehol sem tud meglenni.
A tanárokkal volt gondja? A fegyelemmel? Az iskola légkörével?
Aki arra szenteli az életét, hogy majd a Jóistent szolgálja, annak nagyon megfelel a gyulafehérvári teológia. Megijedtem, mi lesz velem hét év múlva. Mert öt év elméleti és két év gyakorlati képzés után szentelik fel az embert pappá.
Örmény katolikus. Ez meghatározó pont az életében?
A gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomban kereszteltek. Beszéltem Jakubinyi György érsek úrral, hogy szeretném letenni az örmény rítust is. Azt mondta, elvégzem itthon a hét évet, majd elmegyek Rómába, s tanulok még kettõt. Amúgy a helyi plébánia meg egy örmény plébánia testvéri kapcsolatot létesített. Magyarországi örmény közösségek járnak a városunkba. Apukám félig örmény, én még kevésbé, apukám édesapja sem beszélt már örményül.
Kolozsvárra ment hát a legkisebb fiú, a színmûvészeti fõiskolára. Volt osztálytársai szerint hamar az iskola kedvence lett.
Nyolcan voltunk, nekem a többiek voltak a kedvenceim. Máig nem találkoztam olyan társasággal, melynek tagjai annyira szerették volna egymást, mint mi.
Az elsõ pillanattól tudni lehetett, hogy remek cimborák lesznek a ma már a Komáromi Jókai Színházban játszó Tyukodi Szabolccsal és Manases Istvánnal?
Õket nyolc éve ismerem, azelõtt nem találkoztunk. De voltak olyanok az osztályban, akikkel a fõiskola elõtt együtt játszottunk. Istvánnal és Szabolccsal Kolozsvár lett az elsõ közös pont. Szilágyi Palkó Csaba három egyfelvonásost rendezett másodikban, akkor álltunk elõször együtt a színpadon. Szomory és Szép Ernõ hõsei lettünk. Dolgoztunk Hatházi Andrással az Antigonéban. Ezt filmre is vittük. Majd megint Szilágyi Palkó Csaba vitt színre egy érdekes darabot, a Marokkót. A vizsgánk a Kék, kék ég volt. Nagyon szerettem azt az elõadást. Tyukodi Szabolcs volt a színpadi partnerem. Manases Istvánnal pedig a Cirkuszi álomban, Beke Sándor Hamletjében és a Dankó Pistában játszottam. Mindhárom elõadásban Kassán, a Tháliában.
Beke Sándor kedvéért szõkére festette a haját. Úgy volt Rodolfo a Pillantás a hídról címû drámában.
Most már parókában játszom a szerepet. Márciusban felújítjuk az elõadást egy magyarországi turné miatt.
Olaszországból érkezik a fiú Amerikába Marcóval, a testvérével.
És beleszeret a házigazda nevelt lányába, amit az illetõ nem néz jó szemmel. Mert õ is szereti a lányt, ám ezt sohasem vallja be magának. Persze, tragédia a vége. Mondták a többiek a próbafolyamat alatt, könnyû lesz Rodolfót alakítanom, hiszen most jöttem Erdélybõl.
Miért jött el?
Gyergyószentmiklós nem tudott több pénzt adni a színháznak több színész felvételére. Pedig egy éve megbeszéltük a szerzõdést. Jókor jött a határon túli magyar színházak fesztiválja Kisvárdán és a kassai színház ajánlata. A mai napig hívnak haza, de nem megyek. Pedig ott élnek a szüleim, az egyik testvérem a családjával, olykor nagy honvágy gyötör. Fiatal vagyok még, szeretnék sok mindent kipróbálni.
A legkisebb fiú narancssárga pólóban érkezett. Kissé kócos, de láthatóan boldog.
Szeretem a narancssárgát. Nyolcvannyolc óta kedvenc focicsapatom a holland válogatott. Nekik is narancssárga a mezük. Vidámságot sugároz ez a szín. Az pedig mindenkinek kell. Ráadásul Moliére-bemutatóra készül a színház, a Fösvényt próbáljuk. Májusban lesz a premier.
BÁRÁNY JÁNOS