Évadnyitó ülést tartott az Operaház, Bozóki és Hegyi beszéde közben hangos bekiabálások, megjegyzések zavarták és füttyszó is hallatszott. A kultuszminiszter és az új fõigazgató a megújulásról és az értékek megtartásáról, valamint ésszerû gazdálkodásról beszéltek; ám sokaknak nem tetszettek szavaik. A régi értékek megtartásáról, a szükséges változásokról beszélt Bozóki András a Magyar Állami Operaház évadnyitó ülésén. A miniszter, aki a dalszínház új vezetésével együtt lépett a társulat elé, azt mondta: "az Opera a nemzeti kulturális örökség része, (...) így a készülõ változás nem jelenti a régi értékek kidobását". Azt kérte a társulattól, hogy a változásokban a lehetõséget lássák. Ez - mint mondta - a mûvészi megújulás, a felemelkedés feltételeit teremti meg. Többen bekiabáltak, megjegyzéseket tettek, sõt fütyültek, amikor Bozóki András arról beszélt: "ésszerûbb gazdálkodás kell, változatlan, sõt, ha lehet folyamatosan növekvõ szakmai színvonal mellett". Taps a régi neveknek Bozóki András köszönetet mondott munkásságáért az elõzõ fõigazgatónak, a nézõtéren helyet foglaló Szinetár Miklósnak; ezt a több száz társulati tag hosszú percekig tartó viharos tapssal fogadta. Szintén hosszú taps kísérte a távol maradó Petrovics Emilnek szóló köszönõ szavakat is. Petrovics Emil augusztus 17-én mondott le fõzeneigazgatói posztjáról. Az új vezetés kapcsán a Népszavának úgy nyilatkozott: "a karriervágyak eléréséért egyeseknek, úgy tûnik, semmi sem drága". Felhördüléssel, hitetlenkedést kifejezõ megjegyzésekkel reagáltak a jelenlévõk arra a gondolatára is: "az, hogy az Operaház költségvetési intézmény marad, nem utolsó sorban annak köszönhetõ, hogy a fõigazgató úr és ez a vezetés oroszlánként küzdött". Az augusztus 1-jén öt évre, pályáztatással kinevezett új vezetõ, Hegyi Árpád Jutocsa az elõzõ éveket méltató szavai mellett azt mondta: "az elmúlt korszak hétköznapjai magukban hordozták a hanyatlás (...) kellemetlen atmoszféráját. Az Operaház nem állt fejlõdési pályán, nem szárnyalt, nem voltak fényes perspektívái. Inkább stagnált, ami a rohanó világban a lemaradás szinonimája". Értékelését több alkalommal bekiabálás és füttyszó zavarta meg. Felzúdulás fogadta az új fõigazgató azon kijelentését is, miszerint "az a mûvész, aki a fejlõdést tagadja, elavult, s (...) nincs rémesebb az elavult mûvészetnél, az elavult mûvésznél". "Hát ez nem igaz! Hogy beszélhet így!" - lehetett hallani a társulat tagjainak hangos és indulatos megjegyzéseit. Hegyi Árpád Jutocsa az Operaházban tervezett átalakításra utalva azt mondta: "az Operaház nem beteg, csak gyengélkedik (...), gyengéd ápolásra és terápiára van szükség". A társulat tagjai ismét közbeszólásokkal fejezték ki nemtetszésüket. Bozóki András az MTI-nek úgy kommentálta a zavaró füttyöket, hogy "számított" az efféle reakciókra is.