Ctibor Bachratý felvétele
Tíz év szünet után a pozsonyi Nová scéna felújított változatban újra színpadra vitte a nagy sikerû lengyel musicalt

De nem kell ilyen messzire menni a múltban, Móricz Zsigmond is nemzeti hõst faragott Rózsa Sándorból, nemrég pedig Sobri Jóskát ismerhette meg az ország egy romantikus tévésorozatnak köszönhetõen, amely már gyanúsan nosztalgiahõst faragott az egykori véreskezû betyárból. S ki ne hallott volna a közelmúlt elhíresült magányos rablólovagjáról, Ambrus Attiláról, aki éveken át kijátszotta a bankok védelmi rendszerét, a rendõrséget és az ország legbiztonságosabbnak tartott börtönének õreit. Róla is készül már a jól megérdemelt amerikai akciófilm, s még az is felmerült, hogy Brad Pitt alakítaná. Hogy aztán száz év múlva emlékszik-e még majd valaki korunk hõsére, csak jól keresõ jövõbelátók a megmondhatói. Mindenesetre az 1713-ban kivégzett Jánošík tartós helyet vívott ki a szlovák nemzeti hõsök panteonjában, már Ján Botto nemzeti hõsként örökíti meg költeményben (Jánošík halála). A sok-sok dicsõítõ ábrázolás nem kerüli el a szlovák filmet sem, s maga Ján Kroner is a legendáiról elhíresült betyár bõrébe bújhatott 1975-ben, Martin ?apák filmjében, amely Peter Jaroš forgatókönyve alapján készült. De az igazi „áttörést” egy lengyel musical hozza meg, amely nem Lengyelországban, hanem nálunk ér el szédítõ karriert, s a hetvenes évek eleji nyitrai bemutató óta gyakorlatilag levehetetlen honi színpadainkról. Talán ez az akkoriban lassúdad, balladisztikus miliõbe bújtatott, folkrockos elemekkel (zene: Katarzyna Gärtner) átitatott zenés darab is hozzájárult ahhoz, hogy Jánošík egy nemrég végzett felmérésen a szlovák nemzet hatodik legnépszerûbb egyénisége lehetett. A nyitrai elõadás után a pozsonyi Nemzeti Színházban a darab Karol L. Zachar rendezése 648 elõadást élhetett meg, s Jánošík mellett legendát csinált az õt alakító Michal Doeolomanskýból is. 1994-ben vették le a repertoárról, s alig 10 év múlva ismét felbukkant a pozsonyi színpadon, ezúttal a Nová scénán. A változás csak annyi, hogy Ernest Bryll szövegeit korunk legzseniálisabb szlovák költõje, 1ubomír Feldek felpörgette, ahogy a rendezõ-koreográfus, Ján Iuroveík is a mai kornak megfelelõen egy igencsak zajos, koreográfiai bravúrokkal megtûzdelt elõadást álmodott színpadra, amelynek a nézõ is aktív részese lesz, mivel nemegyszer érezheti magát életveszélyben. Gondolok itt a fokostáncra, ahol pörögnek a fokosok az elõtérben, s elég egy rossz mozdulat... Tizenkilenc sláger és néhány prózai betét meséli el a már-már kézzel érinthetõ, mégis éteri magasságokban járó Jánošík élettörténetét, akirõl az egyik pillanatban elhisszük, hogy magunkfajta húsvér ember volt, de ezt gyorsan el is feledtetik velünk. A valós figurák mellett színpadra kerül ugyanis a Halál, az Angyal és az Ördög, s utóbbi kettõ páros versenyt vív hõsünk testéért és lelkéért is. A pozsonyi elõadás fergeteges sikeréhez a remek hangszerelés és világszínvonalú koreográfia mellett a nagyszerû színészi játék is hozzájárul, profi énekesek mellett ugyanis humoristák is színpadra kerülnek, így ideális a szereposztás. Például Marta Sládeeková és ifj. Marián Labuda kettõse néha már másodhegedûssé degradálja Ján Slezákot, aki bár kitûnõen táncol, mégsem tudja úgy meghatározni az elõadást, mint Doeolomanský annak idején. Remek a két mesélõ is (Peter Marcin és Andy Hryc), valamint a zsandárok, akik kellõen hülyék ahhoz, hogy partnerei legyenek a S3uk táncosaival kiegészült betyárhadnak.

Huzamos sikerre számíthat tehát Pozsony legújabb musicalújdonsága, amelynek a dalait CD-n is kiadták. S milyen kívánatos lenne, ha a sok blõdli mellett magyar színpadon is megjelenhetne Az üvegre festve, hogy Jánošíkot azok a magyarok is megismerhessék, akik tõlünk eltérõen nem kerültek közelebbi kapcsolatba a szlovák kultúrával.

JUHÁSZ DÓSA JÁNOS