FotoMedia

2011. június 6. - Korunk embere egy életen át dolgozik, hogy megvalósítsa terveit, biztosítsa jövőjét, mondta. Félre tesz mindent, hogy ennek eleget tegyen: Istent, gyülekezetet, családot, nemzeti gyökereket. Megfeledkezik ősei harcairól a hitért, az anyanyelvért. Hisz csak úgy lehet előre jutni, ha ezekkel nem törődünk.
De milyen lesz a holnap, és a következő nemzedék? Lesznek gazdái a gyülekezeteknek? Mit szánunk az utódainknak? A jövő azon áll vagy bukik, hogy a kor áramlatai ellenére is felvállaljuk-e az Istenhez való tartozásunkat, fogalmazott a püspök.
Az igehirdetést követően Papp Szabolcs, a gyülekezet segédlelkésze ismertette az egyházközség és a templom történetét.
A felújítás menetét Molnár Lóránt nagyszőlősi lelkipásztor, a gyülekezet korábbi vezetője vázolta. Mint megtudtuk, a nagyszabású felújítások nagy részét a Szülőföld Alap támogatta.
A hálaadó ünnepségen a Tivadarfalvai Református Líceum kisegyüttese, a Reményzengők léptek fel, majd a gyülekezet fiataljainak verses szolgálatát hallgatta meg a gyülekezet. Előadásukat a vendégek köszöntése követte.
Nagy Béla, az egyházkerület főgondnoka az ige szabad hirdetésének kiváltságát hangsúlyozta. Az 1Kir 8, 57 versével kérte Isten gazdag áldását a megjelentek életére, munkájára.
Petrusinec Volodimir, egyházmegyei főgondnok a Zsolt 23, 6 versével buzdította Isten tiszteletére a gyülekezetet.
Seres János, az egyházmegye esperese az 1Móz 1, 27–28/a-val emlékeztetett a gyülekezet fogyására. Hangsúlyozta, Isten meg akar bennünket, magyar nemzetünket áldani növekvő, hívő gyülekezetekkel. Cserében nem kér mást, mint engedelmességet.
Az ünneplő gyülekezet az áldás fogadása előtt elénekelte nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.
Az alkalom szeretetvendégséggel folytatódott. Soós Katalin