FotoMedia

Ezzel címmel számol be arról, hogy a közelmúltban az Egyházfórum Alapítvány másodszor adta át a Fidentia pro ecclesia (Bátorság az egyházért) emlékérmet két olyan személynek, akik „áldozatkész, alapvető, hiánypótló és színvonalas” egyháztörténeti kutatómunkát végeztek. A két kitüntetett, Tímár Ágnes ciszterci nővér és Szabó Gyula katolikus plébános – ahogyan az őket felkonferáló Ungváry Krisztián történész fogalmazott – már részesültek a „nyolcadik szentség, a börtön szentségéből”, majd onnan szabadulva arra tették fel az életüket, hogy feltárják az „átkos” évek szennyesét az utókor számára. A fórumon Szabó Gyula azt állította, hogy a Kádár-rendszerben a „jók” maradtak kisebbségben, hiszen az ügynöknek beszervezett egyházi személyek 8 százalékához jön még legalább ennyi úgynevezett társadalmi kapcsolat, a békepapok 50 százaléka, a morálteológusk 100 százaléka és más egyebek mellett csaknem minden püspök. A Hetek arra is kitér, hogy a püspöki kar szándéka szerint a Lénárd Ödön Alapítvány lett volna hivatott „a múltfeltárás kínos kénytelenségét végrehajtani”, ám az erre szánt évi 100 ezer forint és az egyház részéről tapasztalható együttműködés teljes hiánya elkedvetlenítette az alapítványt kezdetben vezető Várszegi Asztrik püspököt, pannonhalmi főapátot. Utódjáról a püspöki kar belső viszonyait ismerő forrás azt mondta a lapnak: „Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspöktől nem várható, hogy öngólt rúgjon magának és „klubtársainak’.”