FotoMedia

Pünkösd megünneplésének kiemelkedõ magyar eseménye a csíksomlyói búcsú
Pünkösd, a húsvét utáni 50. nap, amely idén június 4-ére esik, a karácsony és a húsvét után a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe, neve a görög pentecostes (ötven) szóból ered. Az ószövetségi zsidó népnél eredetileg aratási hálaadó ünnep vagy az elsõ zsenge ünnepe volt, majd a Sínai-hegyi törvényhozás (mózesi törvény) emléknapja lett. Ezen a napon ülték meg annak emlékét, hogy az Isten szövetségre lépett népével, Mózes törvényt hirdetett. Nevezték „hetek ünnepének“ is (hétszer hét peszah után).
Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik keresztény írók (Tertullián, Origenes), ünneplése egyidõs az egyházzal. Már 305-ben püspöki szinódus rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. Az egyház születésnapjává nyilvánított pünkösd történéseit megörökítõ Újszövetségi Szentírás részletesen leírja, hogy miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybemenetele elõtt megígért Szentlélek a tanítványokra.
Az elsõ keresztény pünkösdkor a Szentlélek kiáradt az apostolokra, betöltötte õket megvilágosító, lelkesítõ, szeretetet sugárzó kegyelmével, hogy képessé váljanak Jézus Krisztus missziós parancsának teljesítésére. Az apostolok különféle nyelveken kezdtek beszélni. Péter apostol prédikálásának hatására sokan megtértek, belõlük alakult meg az elsõ keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi õsegyház.
A pünkösdi jelképek a szél, a galamb és a tüzes lángnyelv. A katolikus egyházban a II. Vatikáni Zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Korábban, a II. Vatikáni Zsinat elõtt pünkösd vigiliáját (az V. századtól) és pünkösd nyolcadát (a VII. századtól) is külön megünnepelték. Bár pünkösdhétfõ a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, a nyugati országokban ünnep.
A pünkösdi ünnep eszmeisége alapján jött létre a pünkösdista protestáns kisegyház. Az utóbbi évtizedekben a protestantizmusban létrejött és a katolikus egyházban is tért hódító karizmatikus megújulási mozgalom is a Szentlélek pünkösdi eljövetelébõl meríti a lelkiségét.
A néphit szerint, ha pünkösdkor szép az idõ, jó lesz a bortermés. Pünkösdhöz több népszokás is fûzõdik, ezek közül egyes vidékeken ma is él a pünkösdi királyválasztás. Ilyenkor a falu legényei különbözõ ügyességi próbákon mérik össze ügyességüket: lóverseny, bikahajsza, bothúzás, rönkhúzás, kakaslövés, kaszálás, stb. A gyõztes legény egy évig ingyen ihatott a kocsmában, neki tartozott engedelmességgel a többi, viselhette a pünkösdi koronát. Uralkodásának rövid idejére utal az irodalomba is átment „pünkösdi királyság“ elnevezés. Jellegzetes pünkösdi szokás a pünkösdi király vagy királyné körmenete: a legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynõnek öltöztetik és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni. A magyar pünkösdi szokások hasonlóak a szláv, román és germán szokásokhoz.
Pünkösd megünneplésének kiemelkedpõ magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, amely az összmagyarság legjelentõsebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik, és a rendszerváltozás óta a világ magyarságának rendszeresen ismétlõdõ tömegrendezvényévé vált.
Eredete: 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határõr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni. Az összegyûlt székelyek azonban Nagyerdõnél legyõzték a protestánsokat, megvédték katolikus hitüket. Ez idõ óta minden pünkösd szombatján nagy búcsút tartanak, ahová a rendszerváltozás óta évente több mint százezer ember érkezik, fõként Erdélybõl, Magyarországról, a Vajdaságból, Szlovákiából és Ukrajnából, de a világ minden más tájáról is.