FotoMedia

Kezdjük a választ egy kérdéssel: melyik köznek ellensége? A köz szón a többséget szoktuk érteni, demokráciában azt a sokaságot, amelyet erre szolgáló befolyásolási technikákkal többségként könyvelnek. A többség így lehet pl. a hangosabb is: Gazdaságkorban a szemmel láthatót a média által mutatott helyettesíti - eszerint többség az, ami kisebbség ugyan, de a csapból is folyik. Tehát a többség szerepét eljátszhatja pár ezer sajtóhajdú is az újságoktól a tévékig. És ha jól csinálják - márpedig a szakmához értenek - akkor ezer és millió dõl be nekik.

A komoly fölmérések azt mutatják, hogy a magyar lakosság túlnyomó része keresztény; a másik oldal felõl nézve pedig csak egy csekély kisebbség tartja magát istentelennek. Egyébként a világ hitbéli megoszlása hasonló. Az istentelenek, de még inkább az istengyûlölõk ellenségnek tartanak bennünket. Õk ma a világ legharsányabb csoportja. Az elsõ lépésben visszaélnek sajtótöbbségükkel. Ha részletekbe is beletekintünk, vagyis az ellenünk folytatott kampányokba, akkor meglátjuk, hogy mi nem tetszik nekik.

Elõször is Isten. Vele számolni bármilyen tudományos, politikai, közéleti, mûvészeti, erkölcsi (!) gondolatmenetben a leghatározottabban ésszerûtlen, tudománytalan, tehát tilos. Neve leginkább káromkodásban használható, sõt ott egyenesen ajánlott, de mindenütt másutt szigorúan kerülendõ.

Ördög nincsen. Abszolúte nincsen, és pokol sincsen, és kárhozat sincsen. Kirekesztés volna! E szavak már a káromkodás-divatból is kimentek, sõt a prédikációkban sem szerepelnek. A szentbeszédekben az üdvösség egyelõre még szóba hozható, de sehol másutt szempont nem lehet.

Bûn nincsen. Ez igen határozott álláspontjuk. Bûncselekmények elõfordulnak ugyan, de csak a jog keretei között. A bûn - ha egyáltalán létezik - egyéni ügy: ki ezt tartja helytelennek, ki azt. Sõt, ma ezt, holnap amazt. Annyi bizonyos, hogy transzcendens vonatkozásai nincsenek. Már csak azért sem, mert "me ta fizika" amúgy sem létezik.

Az erény nevetséges, az erkölcs légvár: szerezz sok pénzt, mindegy, miként. Például a magyar országgyûlés többsége - 207 képviselõ - határozatban nyilvánította ki 2006. október 6-án, hogy helyesli Öszödi Böszme kormányfõt, mint olyant, tehát a hazudozást, az országrontást, a hatalomõrületet.

A közösségalkotás, különösen az erények védelmében fasiszta gaztett: gumigolyó, ütleg, könnygáz, kardlapozás, vízágyú és börtön jár érte: ezt 2006. szeptember 19. óta tízezrek! tapasztalhatták meg a saját bõrükön.

Utálják például a cölibátust. Rendszeres hadjáratokat folytatnak ellene, holott az egyház nem rajtuk próbálja ki, mint a Leninék a szocializmust az oroszokon meg rajtunk. Hogy miért rühellik? Azért, mert a csakis Istennek szentelt élet, különösen a szerzetesi szüzesség, amely "a szexualitás egyik legszebb és legteljesebb megoldása, mert teljes önátadás" (Barsi Balázs) izzó parázs a szívükön. Az önátadás ugyanis a Mindenhatóval való egyesülést jelenti, az Úr édességének megtapasztalását, mi több, a szerzetesi közösségen belüli "áttetszõ életet". Ez a példa iszonyatos elõttük. Vagy megbízójuk számára?

Undorodnak a tisztaságtól is. Pár évtizede a giccsfilmek és regények végén a nõi-férfi hõsök még oltár elé álltak, most összefekszenek, rendszerint már az elsõ adódó alkalommal. A tisztaság elavult, szerintük nevetséges, klerikális prüdéria. A modern ember ezen túljutott, túl kell jutnia, különben a mucsaiság átkát viseli. Kinek az érdeke ez?

Rajonganak az összes nemi másságért. 18-20 éve egy mai megmondóember fölhívta a figyelmemet arra, hogy az AIDS-járványt ne merészeljem összefüggésbe hozni sem a nemi szabadossággal, de még kevésbé a homoszexualitással. Kinek a városa Szodoma?

A példákat szaporíthatnánk, de már ebbõl is kitetszik, hogy a kereszténység jel a világban. Olyan jel, amely szemben áll antikrisztusi korunkkal. Önmagában, puszta létével kritikája, ellensége Gazdaságkornak és a Sátánnak.

Az elõttünk álló kérdés az, hogy vagy Jézus jelét viseljük, vagy a Vadállatét?

CzakoGabor.hu