FotoMedia

 Tõkés László független EP-jelölt, református püspök a politikai csatározás demagógiájáról, az ismétlõdõ egyházellenességrõl, és a romániai magyarság önrendelkezési reménységeirõl.



- 2007-ben az Európa parlamenti választás kampánya sok bizonytalanságot, kételyt, megválaszolatlan kérdéseket sorakoztat fel az erdélyi magyarok elõtt. Miközben tömegek ábrándultak ki az RMDSZ-bõl, sokan mégis attól félnek, hogy beválik az RMDSZ elõrejelzése az összefogás elmulasztásáról, tehát senki nem fog bekerülni az Európa Parlamentbe. Áthidalható-e a magyar választókban megfogalmazódó dilemma?



- Kérdésére egy történelmi és erkölcsi vonatkozású választ adnék. A történelmi összefüggésben megemlítem a Magyar Népi Szövetség esetét: az MNSZ kísértetiesen hasonló frazeológiával bíztatta az erdélyi magyarságot egységre olyan körülmények között, amikor politikája nagy mértékben hitelét veszítette. A legkirívóbb eset az volt, amikor a Százak Tanácsa megszavazta, hogy Észak-Erdély kerüljön vissza Romániához, és mindössze két MNSZ-képviselõ szavazott ellene. Márton Áron és kortársai felemelték szavukat e megalkuvó politikai irányzat ellen, a Magyar Népi Szövetség mégis váltig egységre buzdította a kiábrándult magyarságot. Késõbb nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyar Népi Szövetség mögött a román nagypolitika, a Román Kommunista Párt állt. Az RMDSZ mostani magatartása engem nagymértékben arra az idõszakra emlékeztet. Az RMDSZ politikája lényegében a román nemzeti érdekeknek van alárendelve. A Markó Béla vezette RMDSZ a román uniós csatlakozást abszolút prioritásnak kiáltotta k i, és ennek oltárán feláldozta a sajátos magyar nemzeti érdekeket, a közösségi önrendelkezés ügyét, amely egyébként nyugodtan belefért volna az uniós csatlakozás nagy csomagjába. Erkölcsi megközelítésben a mindenáron való egység mennyire indokolt? A totalitárius rendszerek oldalán kialakuló egységet a XX. században már megszokhattuk. Legutóbb a nemzeti érdek rovására kialakított kötelezõ egységet tapasztalhattuk meg a kommunizmusban. Az RMDSZ-egységnek a kommunista egységhez hasonló íze van, ez a posztkommunista egység. A mindenáron való egység hirdetése puszta demagógia, ha nem esik egybe a nemzeti érdekekkel. Egyik fórumunkon egy volt RMDSZ-es SZKT-tag, Murvai Miklós azt mondta, hogy az RMDSZ összetévesztette a célt az eszközzel. Az egység nem lehet öncél, hanem eszköz a politikai céljaink elérésére. Ha politikai céljainkat elvétjük, egyenesen erkölcstelen egységre buzdítani a magyarságot.



- Többen is keményen bírálják Orbán Viktort, amiért aktív szerepet vállal az ön választási kampányában. Egyes kommentárokban azt olvastam, a rendszerváltás óta példa nélküli, hogy magyarországi politikus ennyire elkötelezze magát határon túli választási kampányban. Hogyan fogadja ezeket a bírálatokat?



- Ez demagóg vád. Az RMDSZ mindvégig rendelkezett valamennyi magyar kormányzat támogatásával, jelenleg pedig, 2002 óta alig leplezett politikai támogatást kap az MSZP-tõl, az SZDSZ-tõl, a kormánypártok részérõl. Egészen visszataszító volt a 2003-as szatmárnémeti kongresszus, ahol az RMDSZ mellett felsorakozott Kovács László, Adrian Nastase, Medgyesy Péter. A kongresszus megtapsolta a rossz emlékezetû Adrian Nastase miniszterelnök autonómiaellenes megnyitó beszédét. Egészen idõszerû példa: miközben az RMDSZ tagja az Európai Néppártnak, az MSZP és az SZDSZ frakciója is Markó Bélát és az RMDSZ-t támogatja az EP-választáson.



Basescu elnök státusáról szóló népszavazáson az RMDSZ szembe ment az Európai Néppárt politikájával, az RMDSZ vonatkozásában tehát nagyfokú ideológiai zûrzavar uralkodik. Nem hiszem, hogy az RMDSZ valakinek is a szemére vethetne bárminemû beavatkozást, amikor õ maga nem volt rest a Néppárttal szembeni erõktõl politikai segítséget kérni. Az Európai Unióban az egyes külföldi pártok politikai támogatást nyújtanak tagpártjaiknak, az oldalukon lévõ politikai erõknek. Ilyen értelemben, ha a Demokrata Párt választási kampánynyitóján jelen van Wilfried Martens, akkor elvi szinten semmi akadálya nincs annak, hogy bármelyik külföldi párt valamelyik hazai pártot támogasson. Nem hiszem, hogy magyar-magyar viszonylatban helytálló lenne a külsõ beavatkozás vádja. Ez az jelentené, hogy a magyarok a saját belügyeikbe avatkoznak be. Nemzetben gondolkozva itt élesen körvonalazódnak az egyes politikai irányvonalak: ilyen értelemben nem a néppárti Fidesz távolodott el az RMDSZ-tõl, hanem az R MDSZ távolodott el a néppárti értékektõl. Én ma hûebben képviselem az RMDSZ programjában levõ háromszintû autonómiakoncepciót, mint maga az RMDSZ, amelyik több pontban elfeledkezett saját programjáról, és az erdélyi magyarság nemzeti érdekeirõl.



- Az Európai Néppárt háza tájáról több ellentmondó nyilatkozat hangzott el a pártok és a független jelölt támogatásával kapcsolatban. A romániai magyar választó számára jelent-e valamiféle üzenetet, bíztatást az, ha a Néppárt elnöke személyesen megnevezi, hogy kit, vagy kiket támogat?



- A formális szabályszerûség szerint a pártok a saját tagpártjaikat támogatják választási küzdelmeikben. Ennek jelentõsége van. Gondoljunk a szlovákiai SMER-re, amelynek tagságát felfüggesztette a szocialista frakció, vagy a Néppártra, amelyik elítélte az RMDSZ-t, amikor a Basescu leváltását szorgalmazó kampányban az RMDSZ a másik néppárti taggal, a Demokrata Párttal szemben vonult fel. Ami formálisan érvényes, az egy bizonyos politikai, erkölcsi értékrend összefüggésében érvényét veszíti. Wilfried Martens írásbeli, majd szóbeli megnyilatkozásaiból azt érzem, hogy a Néppárt hitelesebbnek tartja álláspontomat, politikámat (a Néppárt közvetlen barátjaként minõsíti személyemet), miközben az RMDSZ gyakori elhajlásait, a Szociáldemokrata Párttal való elvtelen közremûködését nyíltan vagy burkoltan visszautasítja. Ebbõl adódik az ellentmondás a Néppárt különbözõ megnyilatkozásaiban. A Néppárt végsõ üzenetét úgy foglalnám össze, hogy bátorítja az értékelvû politizálá st, és elutasítja az ezen értékektõl való RMDSZ-elhajlást. Formálisan támogatja az RMDSZ-listát, ugyanakkor az én jelöltségemet is támogatólag veszi tudomásul.



- Kampányának egyik fõ vezérfonala a romániai magyarság önrendelkezési törekvése, a többszintû autonómiakoncepció. Az elvi kinyilatkozásokon túl milyen reális esélyt lát arra, hogy az Unióban is visszafogottan kezelt önrendelkezés gondolata számunkra kedvezõ fordulatot vegyen?



- Egy kisebbségvédelmi rendszer kialakításának a szüksége egyre erõsödõ igényként mutatkozik meg az Európai Unióban, illetve az Európai Unióval szemben. Annak mintájára, ahogy az Unió a kereskedelmet, a gazdaságot, a környezetvédelmet szabályozza, egy ilyen rendszer kialakulásában helyet kell kapniuk a kisebbségi kollektív jogoknak, a kisebbségi önrendelkezés kérdésének. Értesülésem szerint már elindult az ilyen irányú együttmûködés az Európa Tanács és az Európai Unió között. Nem egy esetben az Európai Unió az Európa Tanács elõírásait veszi figyelembe a kisebbségi kérdések megítélésében, ugyanakkor az Uniónak létezik egy regionális együttmûködési struktúrája, amely önként kínálkozik a régiókban megvalósuló területi autonómia kezelésére. Én politikai igényekrõl, és a politikai célok szintjén beszélhetek errõl. Az Európai Unióban léteznek jól mûködõ autonómiaformák, ilyen elõzmények alapján tehát az a természetes, ha rendszerbe foglalják az autonómia lehetõségét, és létrejö ttének feltételeit. Ez az Európai Unió, illetve az Európa Parlament nagyformátumú politikai célkitûzése lehet. Ideje hozzálátni az autonómia kodifikálásához.



- Kampányának fõbb helyszínei az egyházi gyülekezetek. Milyen mértékben támogatja egyháza, illetve a lelkipásztorok az ön választási küzdelmét?



- Az Európa parlamenti választások kérdése kifejezetten a politikai szférába tartozik, és az egyház nem politikai közszereplõ. A közélet erkölcsi szereplõje lehet. Nem várhatom el, de ez nem is szándékom, hogy az egyház politikai akttorként nyilvánuljon meg. Ettõl a saját egyházkerületemben is tartózkodtam. Az egyházra nem tudom rászervezni a választási kampányt, viszont az egyházat meg lehet szólítani. A maga testületeiben az egyház megfogalmazhatja álláspontját, és eljuttathatja üzenetét az egyház tagjaihoz, híveihez. Erkölcsi alapú támogatást nyújthat, viszont ez a fajta támogatás szembe találja magát a politikai kampánytevékenységgel, vagy az egység féltése nevében egy demagóg, erkölcsi típusú érveléssel. Egyfajta zavarodottság mutatkozik az egyházban: egyesek azzal érvelnek, hogy az egyház nem vállalhat politikai szerepet. (Ezt különben elõre is bocsátottam). Erkölcsi természetû politikát azonban folytathat egy jó ügy, a nemzeti érdekek támogatásához.



- Ön nemrég nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy sok gyülekezetet az RMDSZ hivatalosságai pénzosztással próbálnak lekenyerezni. Az RMDSZ válaszában azt állította, hogy mindig is szívén viselte a gyülekezetek anyagi boldogulását, és kormányzati tényezõként most többet tehet ennek érdekében. Véletlen egybeesés a gyakori pénzosztás, vagy ez is a kampány szerves része?



- Az RMDSZ nem csak ilyenszerû pénzosztással vesz részt a kampányban, hanem a gyülekezeteket is felhasználja kampánya színteréül. A pénzosztás az egyház autonómiájának a sérelmével történik. 2000-ig ez a rendszer úgy mûködött, hogy az egyház a kerületnek szánt támogatást megkapta az államkasszából, és azt maga osztotta el. Igaz, ekkor kevesebb pénzt kaptunk. 2000-tol egyre gyakrabban sértették meg az egyház belsõ elosztási rendszerét a kijárásos, eseti pénzelosztás módszerével. Ilyenkor figyelmen kívül hagyták az egyház autonómiáját: egyes képviselõk, szenátorok, önkormányzati képviselõink közvetlen módon juttattak pénzt a gyülekezeteknek. Késõbb kiderült: az egyház költségvetését, állami támogatását kurtították meg ezekkel a pénzekkel. A gyülekezet rendszerint úgy kapott, vagy úgy kap pénzt, ha a lelkész lojális a pénzosztó RMDSZ-hez. Az a fura helyzet állott elõ, hogy nem csak az egyház autonómiája szenvedett sérelmet, hanem a mi választottaink a mi pénzünkön igyekeztek bennünket megvásárolni. A gyülekezetek, az egyházközségek nagy szükségükben nem egyszer engedtek a kísértésnek. Amikor éppenséggel kormányon van, az RMDSZ a kormánytámogatást is megszerezi az ilyen módszerekhez. A másik kirívó kampányfogás az egyház kebelében történõ közvetlen kampányolás. Különösképpen Bihar megyében az RMDSZ aktivistái, képviselõi, szenátorai, kormánytisztviselõi sûrûbben látogatják gyülekezeteinket, mint az egyházkerületnek, az egyházi hatóságoknak, az egyházmegyéknek a képviselõi. Ha két fedõt összeütnek egy gyülekezetben, és valami pénz adnak, rögtön ott teremnek az RMDSZ aktivistái, ünnepi beszédeket mondanak. Már-már tragikomikus, hogy egy hónap alatt két halottasházat, ravatalozót avattak fel. Az asszonyvásári ravatalozó felavatásán az RMDSZ kormányzati szinten képviseltette magát egy államtitkárral, egy parlamenti képviselõvel, és egy megyei tanácsossal, az RMDSZ ügyvezetõ elnökével. Valósággal kárt tesznek az egyházban: a jó ízlést, a kegyeletet s értõ módon kampányolnak. Nagyváradon ez a gyakorlat odáig fajult, hogy a négy történelmi egyház képviselõjét, többek között Tempfli József püspököt és Veres Kovács Attila volt püspök-helyettest fizetett hirdetésben vetették be kampánycéljaikra.



- Ellenfelei szóvá teszik, hogy a kampány idejére önnek le kellett volna mondania püspöki székérõl. Ezt az RMDSZ ügyvezetõ elnöke, Kelemen Hunor is kijelentette...



- Erre nézve nem létezik az egyházban szabályozás. Ezt legfennebb úgy foghatjuk fel, mint Kelemen Hunor személyes igényét. Nem tudom, mire alapozza ezt: református emberként fogalmazza meg, vagy mint erkölcscsõsz? Az igény szerfelett képmutató. Példának okáért egyik jelöltjük a kampány ideje alatt Adorjáni püspök evangélikus templomában prédikál Kolozsváron. Úgy látszik, Kelemen Hunor kettõs mércével mér. A lényeg mégis az, hogy ilyen esetekre nincs szabályozás.



- Nem tart-e attól, hogy püspökként történõ politikai szerepvállalása miatt az egyházat az eddiginél is több támadás érheti?



- Az egyház és politikum mai viszonya nagymértékben emlékeztet Márton Áronnak a Magyar Népi Szövetséggel való szembenállására. Gondoljunk csak a januári, februári idõszakra, amikor az 1989 óta eltelt idõszak legdurvább egyházellenes kirohanásait olvashattuk a romániai magyar sajtóban. Különösen a református egyházat érte kemény támadás, de az unitárius egyházat sem kímélték. Annak idején Márton Áron és kortársai megfogalmaztak egy méltán híressé vált dokumentumot a párizsi béketárgyalókhoz Észak-Erdély ügyében. Akkor nem csupán a román nacionalista sajtó részérõl, hanem a Magyar Népi Szövetség oldaláról is beindult egy kíméletlen egyház- és Márton Áron ellenes hadjárat, egyházellenes propaganda. Ez arra vall, hogy az egyházra csak addig van szüksége a magyar érdeket kisajátító politikai erõknek, ameddig felvonulási területükként és vazallusukként tudják használni. Abban a pillanatban, amikor az egyháznak a magyar uralkodó politikától eltérõ álláspontja van, az egyház útju kban áll. Nem átallják az egyházat sem feláldozni. Szilágyi Zsolt kampányvezetõ egyik beszédében találóan fogalmazta meg, hogy a magyar identitás legfõbb tartóoszlopát, bázisait képezik a történelmi magyar egyházak. Megéri-e pillanatnyi politikai érdekbõl feláldozni az egyházakat?



- November 25-én eldõl, hogyan tovább. Az erdélyi magyar közélet politikai szereplõi minden bizonnyal újra asztalhoz fognak ülni. Ön szerint milyen esélye van a hosszabb távú kiegyezésnek, közös tervek és feladatok felvállalásának?



- Amikor szeptember 6-án felálltunk a tárgyalóasztaltól, abban egyeztünk meg, hogy a tárgyalások már eddig is hasznosak voltak, közeledtek az álláspontok. A tárgyalást folytatnunk kell az Erdélyi Egyeztetõ Fórum létrehozásához. Mi már akkor javasoltuk a folytatást, de ettõl az RMDSZ az utolsó pillanatban állt el. Nem volt hajlandó aláírni, amiben megegyeztünk. Véleményünk szerint nem a közös listán való indulástól függ az, hogy miben értünk egyet vagy sem. Úgy látszik, konjunkturális megfontolásból döntött az RMDSZ a tárgyalások megszakításáról. Most már a választások utáni, vagy az RMDSZ utáni idõszakra kell gondolnunk. Meg kell fontolnunk, hogy miképpen haladunk tovább. Kár volna olyan helyzetet kialakítani, ami politikai vákuumhoz hasonlítható, hogy teljesen szétessen az, ami megvan: az infrastruktúra, ha úgy tetszik, az elért eredmények, a kapcsolatrendszer... Nagyon oda kell figyelnünk az Európa parlamenti választás utáni idõszakra.

Makkay József