FotoMedia

A Magyar Katolikus Püspöki Kar Iustitia et Pax Bizottságának nyilatkozata II. János Pál pápa "Dies Domini" kezdetû apostoli levele megjelenésének 10. évfordulója alkalmából A Magyar Katolikus Püspöki Kar Iustitia et Pax Bizottságának nyilatkozata II. János Pál pápa "Dies Domini" kezdetû apostoli levele megjelenésének 10. évfordulója alkalmából

A vasárnapnak az európai kultúrában sajátos szerepe van. Megszakítja a munkás hétköznapok sorát és egy azoktól markánsan eltérõ értéket, eszmét jelenít meg. A nappalok és éjszakák, valamint az évszakok ciklikus változásaihoz hasonlóan megzabolázza a megállíthatatlan idõt. A ritmikusan visszatérõ hetedik napot Isten magának foglalta le: a nyugalom napjává tette, ami az ember biológiai ritmusához alkalmazkodik.

A hetedik nap kultuszát Európa a zsidóságtól örökölte. A Biblia szerint ezen a napon semmiféle munkát sem szabad végezni és másokkal sem végeztetni. Még a háziállatokat sem szabad munkára fogni. Ezt a rendelkezést joggal tekinthetjük földrészünk elsõ szociális törvényének. Mind a zsidó és mind keresztény értelmezés számára a nyugalom napja több mint a munkától való tartózkodás és pihenés. Ezen a napon ki kell küszöbölnünk minden kényszerítõ tényezõt, ki kell zárnunk a hétköznapok gondjait, mindent, ami a napi munkájához köti az embert, ami elidegeníti önmagától. Ebben az értelemben a vasárnap a szabadság szigete, amely visszaadja az embert önmagának és övéinek, családjának, barátainak és Istennek. Együttlétüknek egyetlen értelme és célja, hogy együtt legyenek, jól érezzék magukat egymás társaságában, örüljenek egymásnak. Ez teszi ünneppé a vasárnapot. Ünnep nélkül emberi együttélés nem létezhet, szüksége van rá a társadalomnak.

A vasárnap lényege tehát, hogy a fáradt ember kiemelkedjék a hétköznapok szorításából, szabadon, testben-lélekben kinyújtózkodjék, maga szabja meg programját, éljen kedvteléseinek, legyen ideje játékra, természetjárásra, szórakozásra, valamint sportra, mûvelõdésre, kultúrára, elmélyedésre. Ekkor szembesülhet saját sorsával, ember volta legnagyobb kihívásával: az elmúlással és a halállal. Erre Jézus Krisztus adta meg a választ: halálával és feltámadásával. Keresztény ember számára a vasárnap nemcsak a teremtés hetedik napja, hanem a hét elsõ napja is; a húsvéti feltámadás, az élet halál feletti gyõzelmének ünneplése, melyet megjelenít a szentmise liturgiája. A részvétel a szentmisén ezért az ünnepet egy magasabb, lelki síkra emeli. Krisztus keresztáldozata és feltámadása ünneplésébõl, az Eucharisztiából ugyanis szeretet áramlik a hívõ ember szívébe, ami kihat a vasárnap szentmise utáni részére -- írja a pápa apostoli levelében. "Ha a vasárnap az öröm napja, a kereszténynek konkrét megnyilvánulásokkal kell kimutatnia, hogy "egyedül" nem lehet boldog az ember. Körül kell néznie, hogy észrevegye azokat, akiknek szüksége lehet szolidaritására." Így válik a pihenés és ünneplés napja a mások iránti nyitottság és segítõkészség forrásává.

Korunkban a vasárnap veszélybe került. Elsodorni készül a termelés és fogyasztás egyre erõszakosabb mechanizmusa, amely az embert óhatatlanul kiszolgáltatottá teszi. Minden erre irányuló törekvést el kell utasítani. Csak olyan termelõi, kereskedelmi és szolgáltatási egység mûködjön, amely a vasárnap eredeti célját és értelmét nem veszélyezteti, hanem ellenkezõleg: azt szolgálja. Mindnyájunk érdeke, hogy összefogjunk évezredes örökségünk megvédéséért!

Budapest, 2008. május 30.
MKPK Iustitia et Pax Bizottsága