FotoMedia

 Böjte Csabát választotta a „Haza Emberének" tagjai közül a Százak Tanácsa. A szervezet elnöke, Fekete Gyula író, méltatásában elmondta: Csaba testvér pusztán életútja miatt is megérdemelné a kitüntetést, ám a szerzetes olyan „katalizátora" lett a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, hogy minden befogadott gyermekbõl csak a bennük rejlõ jót csalogatta elõ. A gyermekmentõ tevékenységérõl elhiresült szerzetes legszívesebben elfelejtené a kettõs állampolgárságról szóló, négy évvel ezelõtti népszavazást. Õ megtalálta a titkát annak, hogy hogyan lehet feloldani a Trianon utáni feszültséget.

– Négy évvel ezelõtt, internetes leveleiben ezt írta december 5-én: „A mi nagy családunk, nemzetünk beteg". Mikor fog meggyógyulni?
– Nem tudom, de nem is szeretném, ha december 5-bõl olyan nap lenne, amire emlékeznünk kellene. Hiszen emlékezni egy család az ünnepeire szokott, amikor két ember házasságot köt, vagy amikor egy gyermek születik. Ezért december 5-ét legszívesebben magam is elfelejteném, és erre bíztatom a nemzetemet, hogy tegyen hasonlóképpen. Az ezeréves Kárpát-medence történetében annyi sok szép esemény volt, amirõl sokkal jobb lenne beszélni. A gyerekeknek is azt szoktam mondani, hogy a szeretet nem jár ki nekik se', mert úgy kell élnünk, hogy szeressen minket a világ. Nekünk határon túliaknak is ezért nem duzzognunk kell, hanem úgy kell éljünk, hogy szeressenek az anyaországbeli testvéreink.

– Figyel Magyarországra? Követi, hogy mi történik itt?
– Természetesen. Reggel az elsõ dolgom, hogy bekapcsoljam a Kossuth rádiót. Emellett pedig kijelenthetjük, hogy kevés magyar állampolgár volt annyi magyar templomban és szószéken, mint én. Rengeteg gyónást hallgattam meg, és számtalan lelki beszélgetést folytattam magyar állampolgárokkal.

– Ha az a Csaba testvér, aki 1992-ben leverte a lakatot a dévai rendházról, 2008 Magyarországán találná magát, akkor mit tenne?
– Nemrég leültem és karácsonyról gondolkoztam el. Csak próbálkoztam lélekben odakucorodni Krisztus betlehemi jászolához, és eszembe jutott, hogy mivel is tarisznyálta fel a Mennyei Atya az õ Szent Fiát? Milyen eszközöket kapott ehhez a „projekthez”, a világ megváltásához? Ez a kisbaba nem tud járni, nem tud beszélni, nem is szobatiszta, anyagilag sem áll jól, nincsenek védõnõk sem körülötte, oltásokat nem kap. Menekülnie kell és ott lihegnek a nyakában Heródes katonái. Vagyis ez az Istenember mosolyogni tud, szeretni, megöleli az anyukáját, összeborzolja a Napkeleti Bölcsek szakállát. Jézus ezzel az erõvel indult el, és ezzel hódította meg Pétert, Mátét és bennünket is. Nem fizet õ ezért, nem szerzõdést köt, hanem szeret. Ezért – ezen a példán felbuzdulva –, ugyanazt tenném Magyarországon is, mint 16 éve Déván. A különbség talán csak annyi, hogy nagyobb hittel indulnék neki.

– Miért?
– 1995-ben, ha valaki azt mondja nekem, hogy én majd milyen jó viszonyba kerülök a román rendõrökkel, nem hiszem el neki. Tavaly történt: az egyik román rendõr meglátta, hogy az egyik kislányunknak a lába kajla, meg kellett mûttetni. Nem is mondott ez a tiszt nekünk semmit, csak szervezett a dévai román rendõröknek egy jótékonysági bált. A bevételét elhozták hozzánk, és ünnepélyesen átadták, hogy így segítsenek ennek a magyar kislánynak. Ezért mondom, hogy a szeretet képes új világot teremteni és ajtókat nyitni.

– Ma már más eszközök is a rendelkezésére állnak. Gondolok itt például a gyakran frissülõ honlapjára, amit szinte már blognak is tekinthetünk.
– Már több mint 1500 gyerekrõl gondoskodunk, közel 50 házban, nem tudok mindenhol ott lenni. Így próbálok – akár telefon, akár az interneten keresztül – szólni a kollégáimhoz és a gyerekekhez. Na persze, egy pap prédikációi nyilvánosak, így ezek sem kizárólag egy szûk közösségnek szólnak. Így bárki, aki odatéved, nyugodtan elolvashatja. És hiába akad rengeteg problémánk, hiszem, hogy mindegyiknek van megoldása. A gyerekeknek is ezt mondjuk: „ne nyafogj a házi feladatod miatt, hanem gondolkozz, és oldd meg". Ezt mondom magamnak is. Így van ez egy nemzet életében is, kell hogy legyenek megoldások. Így Trianon után is fel kellene oldani ezt a nagy feszültséget.
– Ön például megoldotta azt, hogy Déván román, cigány, magyar gyerekek békében élnek. Nálunk ezzel a problémával egy egész kormány küszködik. Mi a titok?
– A magyar nemzet hogyan született? Árpád vezér le tudott ültetni egy asztalhoz hét olyan törzset, akik valószínûleg még egymással is háborúztak néha, és mégis tudtak vérszerzõdést kötni. Ezek a marcona hadfiak elfogadták Árpádnak azt a szép álmát, hogy egy közös otthont teremtsünk magunknak. Ami nagyon fontos, hogy a szövetség nyitott volt. A kunok, besenyõk, mi, székelyek is úgy csatlakoztunk ehhez a szövetséghez. Isten is eljött az égbõl, hogy megkösse velünk az Újszövetséget. Ugyanúgy mi is gazdagabbak vagyunk, ha meg tudunk szólítani egy gyereket, és azzal nem ellenséges viszonyba kerülünk. Ám ez az újkori széthúzás elemeire tépi a nemzetünket. Én inkább a szép szavak híve vagyok, és a szövetségé, még akkor is, ha az fáj is egy kicsit, mert a vérszerzõdõsnél mégis magába vág az ember. Így lehet csak béke újra a Kárpát-medencében.

– Ezt a kifejezést, hogy Kárpát-medence, lassan ki sem ejthetjük a szánkon...
– Trianonhoz is az vezetett, hogy a térség népei nem jöttek ki jól egymással. Ezt úgy próbálták megoldani, hogy ide-oda rajzolták a határokat. Az is probléma volt, hogy nem egyezünk. Elcsodálkozom Amerikán ilyenkor. Ott ugyanis nem lehet fehérré változtatni a színes bõrûeket, vagy fordítva, mégis eljutottak oda, hogy megszüntették ezt az ellenségeskedést. Így ma már az Egyesült Államokban úgy élik meg, hogy érték az, hogy színes bõrû elnökük van. Ezzel szemben Románia nemzeti ünnepén csupa olyan filmet adott a televízió, amelyikben ugyan voltak magyarok, de csupa negatív szerepet játszottak. Milyen szép lenne, ha ez fordítva lenne így és ha a magyar filmekben megjelennének a pozitív szerepet játszó románok és szlávok. Ez a mûvészek és a politikusok felelõssége is lenne.

– Választások voltak Romániában. A magyarok azonban kevesen mentek el szavazni.
– Akik szervezték, azt mondják, hogy nagyon szép ez az eredmény. Akik távol maradtak, meg azt mondják, hogy nem. Ezért ne is foglalkozzunk ezzel.

– Saját bevallása szerint, amikor szárnya alá vette az árvákat, még naiv volt. Megvan még ez a naivság?
– Krisztus egyedül, üres kézzel ment szembe a világgal és elmondta az embereknek, hogy nem jó felé haladtok. Ennek meg kellene lenni mindannyiunkban, hiszen így hegyeket tudunk mozgatni, akár gyermek kézzel is, és én hiszem, hogy erre van szüksége a világnak. Ezért igen, megvan bennem ez a naivság. Mária sem töprengett azon, hogy van-e elõképzettsége, hogy emberként az Isten fiának adjon életet. A Szûzanya abból indult ki inkább, hogy mit kért tõle az Isten, és így igent tudott mondani. Így ez már nemcsak naivság, hanem hatalmas bizalom Istenben.