FotoMedia

Györgydeák Lajos plébános pontosít
Csütörtökön átvettünk egy interjút a Magyar Nemzet internetes változatából, amelyet Kovács András készített Györgydeák Lajos farkaslaki plébánossal. A plébános úr még aznap egy felháborodott hangvételû elektronikus levélben kereste meg szerkesztõségünket, amelyben azt kérte, hogy vegyük le az interjút, mert az „rengeteg másitást és elírást tartalmaz". Mi ehelyett azt javasoltuk neki, hogy javítsa át a vele készült beszélgetést, és mi azt is leközöljük. Megtette, és íme mi is.

- Az utóbbi idõben kissé háttérbe szorult a hazai közbeszédben a csángókérdés. Milyen szociális, társadalmi helyzetben élnek jelenleg?
- A csángók létszámát jelenleg 80 ezer fõre teszik, de ez nem tekinthetõ pontos adatnak. A csángókra jellemzõ, hogy sok gyermek van a családban. A csángók még ma is úgy érzik: a nagycsalád a szép család. Értéknek tekintik azt, amikor a család egy nagy ünnepen összegyûl és körülülik az asztalt. A rossz gazdasági helyzet miatt a fiatalok egy jelentõs része Franciaország, Olaszország és Spanyolország felé vette az irányt, munkahelyeket keresve. Akik kimentek, megpróbálnak pénzt visszajuttatni az otthonmaradottaknak. A kint tartózkodókhoz csángó papok mentek ki. Odakint vagy román, vagy olasz miséket hallgatnak.

- Hogy áll a magyar misézés helyzete Csángóföldön?
- Berszán Lajos a gyimesfelsõloki iskola igazgatója minden évben bemegy Moldovába és azon településeken, ahonnan csángó gyermek van a Szent Erzsébet katolikus iskolájában, magyar misét végez a helybeli pap tudtával és engedélyével. Ez egyre inkább népszerû lett.

A moldovai csángó papok nem miséznek magyarul, mert õk románul tanultak, és sem írni, sem olvasni nem tudnak irodalmi szinten. Beszélik sokan a csángó nyelvet, de ez nem elég a misézéshez. Volt egy idõszak, amikor jászvásári teológiáról voltak csere-kispapok Gyulafehérváron tanulni, de ez rövid ideig tartott.

- Vannak-e különbségek a csángók és a többi magyar nemzetrész vallásos életében?
- Egy napon sem lehet említeni a kettõt. Moldvában egy vasárnap akár több misére is elmennek. Nagyon kevés az, aki nem hivõ Csángóföldön, a fiatalok jelentõs része is nagyban kötõdik a templomhoz. A sok nehézség ellenétre a mély vallásosság révén tudtak megmaradni.

- A székelyek hogyan látják a csángókat?
-A csángók zárt közösségben éltek. A magyar nyelvújítás nem jutott be hozzájuk, mert sohasem tartoztak a Magyar Államhoz. Így nyelvüket a régi archaikus kiejtéssel beszélik. Persze román szavakat is kevernek bele, attól függõen mennyit, hogy melyik részen vannak. Amikor kijönnek Moldvából, és itt megjegyzést tesznek rájuk emiatt, vagy kikacagják, akkor átváltanak románra. Ilyenkor a székely testvér zokon veszi, hogy miért nem beszél magyarul. Itt nekünk a feladatunk felkészíteni a székelyföldieket, hogy ez a nyelv – mármint a csángó – szép, értékes és fogadjuk el, sõt segítsük. Amíg velük foglalkoztam, bárhová vittem õket, mindig beszéltem a múltjukról és a nyelvükrõl. Soha nem volt probléma, sõt örömmel fogadták.

- Hogyan fejlõdött az elmúlt években a magyar nyelv oktatása?
- A 90-es évek elején, amikor Székelyudvarhelyen a Benedek Elek tanítóképzõbe jártak a csángó növendékek, akkor õk nyáron otthon tanították a kisebb gyermekeket írni és olvasni. Így Pusztinán, Lujzi-Kalagorban és Diószénben. Sokan és lelkesen tanultak. Most szervezetten végzik. Ezt a Csángószövetség koordinálja. Nem tudom pontosan, hogy hány helyen, de nagyon sok helyen folyik az oktatás. Kétféleképpen történik: az iskolákban és délután házaknál. Sok helyen sikerült házat vásárolni, melyekben sikeresen folyik a tanítás, az összejövetel délutáni órákban. Én Magyarfalut ismerem jobban. Ott két tanárnõ van. A gyerekek a Magyar Házba járnak, ahol lelkesen tanulnak és énekelnek. De az is fontos, hogy Magyarfaluban az iskolában is tanulnak magyarul.

- A magánházas oktatás kapcsán sok konfliktusról lehetett hallani, ezek mostanra elcsitultak?
- Én úgy látom innen, hogy Klézse a legexponáltabb hely. Egy idõben elég baj volt Pusztinán is, de most két új pap van, akik toleránsabbak. Tudnak magyarul. Ha bent járok, mindig meglátogatom õket.

Sajnos sok helyen a papok olyan dolgokkal is foglalkoznak, ami nem a feladatuk. Mert ha a gyermek tud jól magyarul, az nem zavarhatja a vallásos életében. Sajnos vannak túlbuzgó papok. Sok kárt okoznak a katolikus megítélésnek is. Ez nem Róma álláspontja. Ha tovább folytatódik a tanítás, remélem, hogy egy idõ után már túlhaladott álláspont lesz ellene beszélni és tenni. Ha sokan fognak szépen beszélni magyarul, majd belátják a vezetõk és az egyszerû emberek, hogy „két emberré” válnak azzal, ha tudnak magyarul és románul is.

- Vannak-e megfelelõ emberek a magyar nyelv oktatására?
- Hála a jó Istennek, hogy vannak. Egyre többen vállalkoznak bemenni és tanítani, ami nem is olyan könnyû. Egyetemet végzett szakemberek vannak. Úgy gondolom, hogy akik bemennek, tudatában vannak nehéz és szép hivatásuknak, csak az a meglátásom, hogy minél kevesebb támadási felületet adjunk az ottani vezetõknek. Ezt jó tudni és meggondolni.

- Hány csángó tanulhat jelenleg magyar egyetemeken?
- Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, mert évek óta nem vagyok benne a belsõ vérkeringésben. Remélem, hogy egyre többen végeznek, és a nagyszámok törvénye alapján egyre többen is lesznek.

- Az Erdélyben élõket mennyire érdekli a csángókérdés?
- Sajnos nem vagyunk elegen. Mindenki a maga kisded dolgait teszi, de a távoli testvéreinkre keveset gondolnak. Erre nagyobb hangsúlyt kellene fektetni.

- Mit gondol, a jövõben marad a pár lelkes ember, vagy átfogó változás lesz?
- Félek, hogy ezzel a nagy szabadsággal nehezebb lesz minden. Amint említettem, nagyon sokan elmentek külföldre, azokkal nehéz lesz kapcsolatot tartani. Én még bízom benne, hogy az Erdélyben tanuló gyermekek lesznek a segítõink és segítõik.

Kérdezett: Kovács András