FotoMedia

Új bizonyíték erõsíti azt a teóriát, miszerint a torinói lepel valóban Jézus halotti leple volt. Eszerint az a szénizotópos vizsgálatokra alapozott érvelés, hogy a lepel középkori hamisítvány, nem állja meg a helyét. Egy videón ugyanis épp a korábban a lepel hamisítvány-mivolta mellett érvelõ tudós vallja be: tévedett.
A lepel szénizotópos vizsgálata ugyanis 1988-ban azt mutatta ki, hogy a torinói lepel a középkorban szõtt lepel. Az eddig is tudott volt, hogy a franciaországi Chambéry várkápolnájában 1532-ben pusztító tûzben az ott õrzött lepel is megsérült, ami befolyásolhatta ezeket a vizsgálatokat. Az ekkor megsérült részt azonban pótolták - állítja Ray Rogers, a lepelre vonatkozó kutatások egyik résztvevõje egy videón.

A három éve elhunyt szakértõ kijelentése azért is figyelemre méltó, mert korábban éppen õ volt az egyike azoknak a tudósoknak, akik a leghatározottabban állították, hogy a lepel csupán ügyes hamisítvány. A nemrég közzétett, valamivel a halála elõtt készített felvételeken Ray Rogers viszont azt állítja, az újabb bizonyítékok inkább a lepel eredetiségének teóriáját erõsítik meg.

A kutató azután jutott erre a következtetésre, hogy újra tanulmányozta két amatõr tudósnak azon elméletét, amelyet addig teljesen abszurdnak tartott. Az ohiói Sue Benford és Joe Marina feltételezte ugyanis elõször, hogy az 1988-ban vizsgált minta a tûzvészben megrongálódott rész 16. századi pótlásából származott. A most nyilvánosságra került videón azonban Rogers bevallja, egyszerûen irritálta a két amatõr elmélete.

Egyébiránt amikor 1978-ban elkezdte a leplet vizsgálni, épp azt a területet vette nagyító alá, amelybõl az 1988-as vizsgálathoz is vették a mintát, és gyapotot talált benne. A gyapotszálak pedig teljesen be voltak vonva festékkel, azaz átfestették õket, hogy azonos színûek legyenek a lepellel. A mintákat tehát éppen a legalkalmatlanabb részbõl vették akkor és tíz évvel késõbb egyaránt.

A videón nem sokkal 2005. márciusi halála elõtt a rákban szenvedõ tudós azt is megjegyzi, hogy nagyon közel került annak a bebizonyításához, hogy a lepellel mégis Jézust temették el.
Az elõzõ 21 évben a legtöbben a lepel hamisítvány-volta mellett foglaltak állást, mivel az 1988-as szénizotópos vizsgálat 1260 és 1390 közé tette születését. Az elsõ feljegyzések a lepelrõl 1353-ból származnak.

A korábbi korszerû technikai analízisek (1978) mind a hitelesség mellett szóltak: a leplen található virágpor maradványok Palesztinában és Kis-Ázsiában honos fajoktól származnak. A sebek környékén, a leplen fellelt vöröses anyag - korábbi elképzelésekkel szemben nem festék vagy állatból származó vér, hanem a Közel-Keleten gyakoribb AB vércsoportba tartozik. A vászon a Krisztus idejében elterjedt szövõszék terméke. A talpak környékérõl vett és vizsgált szennyezõdések a jeruzsálemi sziklasírokból ismert édesvízi travertino aragonitból, mészkõbõl származik.

Ugyanakkor húsvét elõtt a vatikáni levéltár egyik munkatársa azzal állt elõ, hogy megfejtette a lepel történetében tátongó százéves lyukat: a 13. század nagy részében a templomos lovagrend rejthette el azt, és a templomosok koncepciós perében felmerült, bálványimádásra vonatkozó vád is úgy tûnik, valójában a lepel titkos tiszteletét takarhatja.

A Vatikán hivatalosan sosem foglalt egyértelmûen állást a lepel valódiságáról, azaz hogy Jézus halotti leple-e vagy nem - írja az infoRádió.