FotoMedia

 Beszélgetés Bölcskei Gusztávval
A történelem sok mindent és sok mindenkit legyõzött már, most azonban fordul a kocka: a Kárpát-medence egymástól kényszerrel elválasztott magyar református egyházai május 22-étõl újra együtt, Magyar Református Egyházként követik Krisztust, azzal, hogy Debrecenben elfogadják az egységes egyház alkotmányát.
Bölcskei Gusztávval, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökével, a zsinat lelkészi elnökével ez alkalomból beszélgettünk a jeles eseményt bevezetõ szerdai sajtótájékoztató után.

HAON: Milyen társadalmi, közéleti, politikai hatásai lehetnek az egyházegység kinyilvánításának?
Bölcskei Gusztáv: Azt remélem, hogy ennek a lépésnek az üzenetét mindenki fel tudja fogni, meg tudja érteni. Mi soha nem titkoltuk, hogy ez valóban egyfajta válasz arra a kényszerû szétszakítottságra, amellyel a történelem elszakított minket egymástól, s egyfajta válasz 2004. december 5-ére, a népszavazásra, amikor azt érezhették a határon kívül élõk, hogy õk nem kellenek az úgynevezett anyaországban élõknek.
Tehát mi a magunk részérõl ezt a természetes gesztust megtesszük, és azt szeretnénk, hogyha ebbõl mindenki megértené, hogy ezt a kérdést nem lehet így hagyni, és nem lehet leírni azokat, akik nem a saját akaratukból, nem a saját hibájukból, hanem a fejük felett meghozott döntések nyomán kerültek ebbe a helyzetbe.
Másfelõl pedig, egy olyan Európai Unió szellemiségéhez, amelyik a regionalitást hangsúlyozza, amelyik azt gondolja, hogy a régi ellentéteket új megoldásokkal lehet és kell a hátunk mögé tenni, teljesen illeszkedik egy ilyen lépés, hiszen mi úgy leszünk egyek, hogy mindenkinek tiszteletben tartjuk a helyi sajátosságait.
Ezért fogalmazunk úgy az alkotmányban, hogy például ahol más nyelv is használatos ügyvitelben, liturgiában, az természetesen úgy marad. Ha eltérõ hagyományok alakultak ki valahol, azt nem akarjuk mesterségesen uniformizálni. Tehát azt hiszem, hogy lehet egy ilyen hozadéka is az egység kimondásának, és nagyon reméljük, hogy úgy is fogják érteni azok, akiknek érteni kell, ahogy azt mi gondoljuk.

HAON: Mi lehet az oka annak, hogy – mint azt a sajtótájékoztatón említette – a nemzetközi egyházi szervezetek most egyöntetûen üdvözölték az egységnyilvánítást, nem úgy, mint 1995–96-ban?
Bölcskei Gusztáv: Azt gondolom, talán akkor kevésbé voltunk jó „diplomaták”. Nem tudtuk igazán, nem tudták az akkori vezetõk megértetni azt, hogy mi a szándékunk az egységesüléssel, és elhitték azt a suttogó – vagy nem is suttogó – propagandát, hogy itt valamiféle magyarkodás történik, hogy itt valami etnikai alapon szervezõdõ egyház fog majd igen nagy feszültségeket kelteni… Azt hiszem, hogy az elmúlt másfél évtizednek a nemzetközi egyházi szervezetben is megvolt a hatása, talán jobban értik, jobban ismerik a mi helyzetünket, és meg is értik azt, hogy ez a lépés nem irányul senki ellen, nem törekszik kizárólagosságra, hanem azt az egységet akarja megvalósítani, amelyiket mi magunktól a reformáció óta soha nem adtunk fel.

HAON: Számít-e arra, van-e tudomása arról, hogy ezt a példamutató kezdeményezést más egyházak is hasonló jellegû lépésekkel követik?
Bölcskei Gusztáv: Különbözõ helyzetben vagyunk. Hiszen a római katolikus egyház mint világegyház ezzel a problémával így nem szembesül.
De azt tudjuk, hogy például az evangélikus egyházban vannak hasonló kezdeményezések, hiszen az evangélikus egyházat számarányát tekintve még jobban sújtotta a trianoni döntés, mint bennünket, hiszen százalékosan lényegesen többen kerültek az anyaországon kívülre, õk is már létrehoztak egy olyan állandó konferenciát, ahol a közös ügyeiket így próbálják megbeszélni. Tehát azt hiszem, ilyen értelemben nem is csaknem egyedülálló a mi lépésünk, mert kicsit más formában, de ugyanazzal az igénnyel megfogalmazódik másoknál is.

HAON: Ezek után a reformátusság minden esztendõben ünnepet ül május 22-én Debrecenben?
Bölcskei Gusztáv: Errõl nincs döntés, úgyhogy még nem tudjuk. Az biztos, hogy nekünk az mindig ünnep, amikor együtt lehetünk a határon túli részegyházak képviselõivel, és az úgynevezett Generális Konvent, amely az operatív munkát végzi, évente tartja a közgyûlését, de azt idáig mindig más helyszínen, és annak is megvan a maga varázsa. Azt gondolom, számunkra az lenne a legszebb ajándék, ha a Generális Konvent ülését a jövõben nem Magyarországon tartanánk, hanem az egyik szomszédos országban, de valamennyien ott lennénk.

– F. Gy. –