FotoMedia

A zarándokturizmus az idegenforgalom legõsibb és ma reneszánszát élõ ága. A kegyhelyek látogatottsága világszerte, így hazánkban is évrõl évre nõ. A búcsújárás fõ szezonja pünkösdtõl szeptember közepéig tart. Erre az idõszakra esnek a legnagyobb Mária-ünnepek. Hazánk zarándokhelyeinek jelentõs része szoros szálakkal kötõdik a ferences rendhez. Ez derül ki a most megjelent „Ferences búcsújáróhelyek hazánkban” címû könyvbõl. A szerzõ, Kovács Kalliszt szerint Magyarország jelenlegi területén ötvennégy jelentõsebb zarándokhely van, melyek közül tizennégy ferences, és a határon túli területek kegyhelyei közül is hat Szent Ferenc fiaihoz kötõdik. „Ha összevetjük a szerzetesrendek búcsújáróhelyeit – írja a szerzõ –, megállapíthatjuk, hogy a többieket messze megelõzve vezetnek a ferencesek.” A bencéseknek négy, a pálosoknak kettõ, a domonkosoknak, cisztercieknek, premontreieknek és a bazilitáknak egy-egy kegyhelyük van. Mi a ferences részesedés e magas arányának az oka? A szerzõ szerint a Ferenc-rend nagy elterjedtsége, népszerûsége, a néppel való szoros kapcsolata és különösképpen a rend Mária-tisztelete.
A ferences kegyhelyek közül ma nem mindegyik van a rend kezelésben, de a ferences hagyományok ott is elevenek, és a búcsúk idején gyakran ferences atyák is besegítenek a szentmisék bemutatásában és a gyóntatásban. Ferencesek vezetik ma is a Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhelyünket, a sümegi, a gyöngyösi és a szeged-alsóvárosi kegytemplomokat. Erdély két legnagyobb zarándokhelye – Csiksomlyó és Máriaradna – is ferences. További ferences hagyományú búcsújáróhelyek: Andocs, Csatka, Búcsúszentlászló, Segesd, Homokkomárom, Baja-Vodica, Máriagyûd, Máriabesnyõ és Jászberény.