FotoMedia

Több ezren vettek részt ma Gyulafehérváron a Gyulafehérvári Római Katolikus Fõegyházmegye alapításának ezredik évfordulója alkalmából szervezett nagyszabású rendezvényeken.

A történelmi vár környéke kicsinek bizonyult az egyházmegye kilenc megyéjébõl a városba érkezõ több száz autóbusznak, kisbusznak, illetve személygépkocsinak. Az események a reggeli órákban közös imádsággal kezdõdtek, majd ünnepi szentmisén vehettek részt az érdeklõdõk, amelyet Franc Rode bíboros, XVI. Benedek pápa küldötte, illetve Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrált. A szentmisén három külföldi római katolikus bíboros, 30 egyházfõ és közel 200 pap vett részt. A keddi eseményeken ott volt Teodor Paleologu mûvelõdési miniszter, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, Eckstein-Kovács Péter államfõi tanácsadó, a magyar kormány küldöttsége, helyi és megyei hivatalosságok vettek részt.

„Szent István királyunk kezdettõl fogva fontosnak tartotta, hogy népe eljusson a kereszténységre. A keresztény hitre vezetés eredményessége megkívánta az egyházi szervezet kiépítését. Ezért szent királyunk tíz egyházmegyét alapított, közöttük a gyulafehérvárit, Szent Mihály fõangyalt rendelve égi pártfogójának. Az elmúlt ezer esztendõ történelmi változásai rányomták bélyegüket a mai egyházmegye képére. Az elõttünk álló millenniumi év jó alkalom arra, hogy tanúságot tegyünk hitünkrõl, egyházunkról ebben a több nemzetiséget, kultúrát és vallást felsorakoztató mai Erdélyben” – áll a fõegyházmegye beharangozójában.

Millenniumi kiállítás

Millenniumi kiállítás a Gyulafehérvári Érseki Palotában Millenniumi kiállítás látható november 29-ig a Gyulafehérvári Érsekség kiállítótermében a Gyulafehérvári Római Katolikus Fõegyházmegye 1000 éves történetének rendkívül gazdag egyháztör- téneti és egyházmûvészeti gyûjteményébõl.

A kiállítás Gyulafehérvári Érsekség ezeréves évfordulójának rendezvénysorozatá- nak része, és hozzá a székesegyház egykori faragott köveit bemutató kõtár (lapidarium) is társul.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Megyéspüspökség

A mai püspökség kevés eltéréssel a történelmi Erdély területén fekszik. Nyugati határa az Érchegység, keleten és délen a Keleti és Déli Kárpátok íve zárja körül.

A középkorban a püspökséghez tartozott az Érchegységen túl esõ két fõesperesség: Kraszna és Ugocsa, sõt egy ideig Szatmár is.

Míg a
püspökségek többnyire egy-egy vár, fejedelmi székhely után kapták a nevüket, addig az erdélyi püspökség elnevezése egészen sajátos: az országrész után kapta erdélyi nevét. Püspökséget a legrégebbi oklevelek Ultrsylvanusnak említik, majd a 13. századtól Transylvanusnak, amely az erdélyi latin fordítása.
Ezen a néven ismerik egészen korunkig, pontosabban 1929-ig, amikor az akkori hatóságokkal kötött konkordátumban a gyulafehérvári nevet kapta, megszüntetve a 900 éven át használt erdélyi nevet.

Annak a magyarázata pedig, hogy kezdettõl miért nevezték el a fejedelmi, vezéri székhely: Gyulafehérvár után, az lehet, hogy Szt. István által szervezett 10 püspökség közül az erdélyi kiszemelt székhelye, Gyulafehérvár Szt. István nagybátyjának, az erdélyi Gyulának birtokában volt, aki szembeszállt az 1000-ben koronázott Istvánnak királyi központosítási tervével.

A püspökség alapítása

Általánosan elfogadott és közismert tény, hogy Szt. István tíz püspökséget alapított. A püspökségek szervezése királlyá koronázásával indul, tehát 1000-tõl. Az erdélyi püspökség szervezésére 1003 után kerül sor, amikor a püspöki székhely ura, a fejedelmi méltóságot képviselõ Gyula, Szt. István anyjának, Saroltának testvére kénytelen feladni vezéri függetlenségét.

A püspökség szervezésének befejezését 1009-re teszik, amikor az ostiai püspök, mint pápai követ megerõsíti a püspökségek kijelölt határait.

Az elsõ és a második székesegyház

A püspökség alapításának két elsõ tanúja az elsõ székesegyház, amelyet alapjaiban tártak fel és a második székesegyház, amely fõbb részeiben ma is beszél koráról.

Feltételezik, hogy az elsõ templomok, még a székesegyházak is, fából épültek, mert ehhez kéznél volt az anyag és az építõk szaktudása. Mennyire gyorsan fejlõdött a püspökség és a lakosság megkeresztelkedése, tanúsítja az a tény, hogy már Szt. István korában felépül az elsõ kõtemplom is. A további fejlõdést jelzi, hogy alig félévszázadra, Szt. László idejében már elégtelen a Szt. István-i templom és megkezdik építeni azt a hatalmas székesegyházat, mely a késõbbi gótika módosításaival ugyan, de a román stílusú templomok legnagyobb és legrégibb képviselõje nemcsak Erdélyben, de egész Kelt-Európában. Túlzás nélkül írhatta Kazincy Ferenc, amikor a múlt század elején meglátogatta a székesegyházat: „Szegény, de nagy, méltóságos”.