FotoMedia

Papp Lajos nyílt levele és a válasz

" Nemzet mely máglyát maga gyújt magának,"
(SajóSándor)

Nagy tisztelettel és alázattal a Krisztusi szeretet jegyében fordulok Önökhöz, a 2009. szeptember 20-án, minden katolikus templomban felolvasott, Önök által kiadott körlevéllel kapcsolatban.

Az Önök által közzétett körlevél egyetlen egy mondatát, annak tárgyszerûségét, szándékának nemességét nem kérdõjelezem meg.
Földünk az ökológiai katasztrófa felé sodródik, az emberiség gazdasági és erkölcsi válságban van. Ebbõl a válságból csak szakrális vezetõk segítségével, a Teremtõ Isten erejével juthatunk ki.

Az elmúlt században megéltük az istentelenség talán legsötétebb századát. Istent tagadó, Istent gúnyoló eszmék és rendszerek támadták az évezredes hagyományokra támaszkodó egyházakat.

A Magyar Nemzet tagjai lelkükben megõrizték Istent, de tudatukból minden erõvel próbálták kiirtani a vallási és erkölcstani ismereteket.

A Magyar Nemzetet megfosztották õsi kultúrájától, valós történelmétõl, nemzeti identitásától és az utóbbi fél évszázadban világszerte fogyasztóvá züllesztették az emberiséget.

A harmadik évezred küszöbén az emberiség egy része, a Magyar Nemzet töredéke nemet mondott a fogyasztói társadalomra. Rádöbbenve, hogy Isten teremtette lények, sokan gyökereikhez, történelmi múltjukhoz fordultak, és az anyagi világ egyre súlyosbodó terhe ellenére is a szellemvilágot keresik.

Lassan hat évtizede iskoláinkban vallást és erkölcstant nem tanítanak. Felnõtt három generáció bibliai ismeretek nélkül. 40 évig nem volt rá lehetõség, 20 éve pedig nem élünk lehetõségeinkkel. Az istenkeresõ ember bizonytalan, tájékozatlan, ezért esendõ. Ismeretekre, vezetõkre, pásztorokra, fõpásztorokra van szüksége. Nemcsak az egyházat, az akolt, aklokat kell félteni, hanem a tévelygõ egyéneket vagy csoportokat is. A tudatlanokat nem kirekesztéssel, nem kizárással, hanem szeretettel, türelemmel kell a helyes irányba fordítani.

Félelmeim a körlevél okán a következõk:
Önök és én is tudom, hogy csekély számban látogatják a szentmiséket. A templomba járó emberek döntõ többsége idõskorú. Jelentõs részük most hallott elõször arról a problémáról, amit Önök kihirdettek. A középkorú és fiatal híveket a körlevél, döntésre kényszerítheti. Számos sokgyermekes családot ismerek, akik rendszeres templomlátogatók és egyúttal megjelennek az Önök által elitélt rendezvényeken is. A szabadban tartott, kritizált, rendezvények élményt, örömet adó együttlétek. Megjelenik történelmi múltunk néhány színes foltja, (ruházat, népviselet, néptánc, magyar harcmûvészet, ló-és állatszeretet, megszólalnak õsi hangszerek, közöttük dobok is,) és ahogy az szokott lenni, megjelennek furcsa emberek, furcsa öltözetben. Tapasztalataim szerint az emberek együtt örülnek Isten szabad ege alatt. Visszatalálnak õseinkhez, hõseinkhez. Keresik egymást, keresik Istent. Sokszor önjelölt próféták, "mágusok" beszélnek a szellemvilágról, sokszor alapvetõ ismeretek nélkül. Épp ezért va n óriási jelentõsége annak, hogy a tévelygõ nyájhoz, Istent keresõkhöz kijöjjenek a templomokból és elmenjenek a nyáj közé. Félek, hogy ha döntés elé állítjuk a templomba járó, "magyarkodókat", sokan a pozitív élményt választják és nem azt a helyet, amely ugyan számukra vonzó, de ott lelki békét nem találnak. Félek attól, hogy az ébredõ magyarságban az Istent keresõk táborában inkvizíciós félelmek alakulnak ki. Félelmemet alátámasztja a Heti Válasz IX. évfolyam 40. számában 2009. október1-én megjelent cikk, és a folyóirat címoldala, amely pogány világ újraéledésének félelmét sugározza. Néhány, nevezetesen öt kiváló embert szellemi máglyára küldenek. Név szerint Bunyevácz Zsuzsát, Molnár V. Józsefet, Pap Gábort, Szántai Lajost, Varga Csabát.

Valamennyiüket személyesen, munkásságukat töredékesen ismerem. Sok mindenben nem értek egyet velük, de egy dolgot nem vonhatunk kétségbe. Napjainkig megalázva, meggyalázva, anyagi lehetõségektõl megfosztva szolgálták, szolgálják Nemzetüket. Egyikük sem Istentelen.

Közülük Molnár V. Józsefet, idõs barátomnak mondhatok. Az õ esetében a fájdalmam fokozott. Õ volt az, aki 56-ban az Astoriánál megszelídítette a szovjet tankot és a benne ülõket. Három évig Kádár börtönében, ebbõl egy évig magánzárkában szenvedett, de soha senkire rosszat nem mondott, még hóhéraira sem.
Jó ember. Bölcs ember. Sokat tanultam Tõle. Szeretem.

Nemzetünk pártokra, egyházakra, vallási felekezetekre, etnikai csoportokra szakított.
A mai napokban nem máglyákat kell gyújtani, nem újabb félelmeket kell kelteni az emberekben, hanem bölcsességgel és nagy-nagy szeretettel a szétszéledt nyájat összeterelni. Önök Püspök urak, Isten kegyelmébõl jutottak magas egyházi tisztségbe. Önök bölcs, tanult emberek. Ne csak az egyházat, a templomot, hanem minden egyes eltévedt bárányt féltsenek!

"Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül"(Mt.18.14.) Jézus azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett... (L.19.10..Mt18.11.)

Ady szavaival: "ne úgy ítélj meg engem, mint az emberek, cselekedeteim szerint, hanem úgy, mint azt Isten, szívem belsõ szándéka szerint!"

Kérem Önöket, hogy jöjjenek el a nyáj közé!
Segítsenek!
Pasztoráljanak!
Kérem Önöket szeressék a nyájat!
Kérem Önöket szeressék a Magyar Nemzetet!

2009. október 4.
Dr. Papp Lajos
ny. egyetemi tanár
akadémiai doktor


Válasz érkezett Dr. Papp Lajosnak

Tisztelt Professzor Úr!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részére küldött levele kedves stílusa ellenére igen megtévesztõ és súlyos vádakat fogalmaz meg.

Bár a körlevélbõl egyértelmû, mégis hangsúlyozzuk, hogy annak címzettjei a katolikus hívek és célja a katolikus hit megõrzése, amely minden katolikus püspök elemi feladata. Éppen ezért a körlevél megírása sürgetõ kötelesség volt.

A körlevél hangvétele pozitív, elsõsorban értékeinkrõl, helyes öntudatra ébredésünkrõl szól katolikusokként és magyarokként, ezért teljességgel érthetetlen az inkvizícióval, máglyával, kirekesztéssel kapcsolatos vád, amelyek a körlevélben egyáltalán nem szerepelnek.

A körlevél egyetlen személyt sem vádol, hanem híveink figyelmét hívja fel a katolikus hitünkkel össze nem egyeztethetõ eszmékre és tanokra. Hitünk megfogalmazása és védelme a vallásszabadsághoz való alapvetõ jogunk része.

Tisztelettel: az MKPK Titkársága