FotoMedia

Ungváry Zsolt publicista, író folytatásokban közli regényét a Nemzetõr hetilapban Hunnia (álom)államáról, melynek finoman szólva áthallásai vannak napjaink eseményeivel kapcsolatban… (A karakán Ungváry Zsolt – aki mellesleg a Szent Imre Egyházközség lapjának fõszerkesztõje – felszólalt a XI. kerületi keresztállításnál is Brückner Ákos Elõd katolikus plébános és Csuka Tamás református püspök mellett.) Alább részletet közlünk a karácsony elõtt megjelent Nemzetõr-számból.

Az adventi készülõdést, a karácsonyra hangolódást évek óta segítik a nagyobb városok forgalmas pontjain felállított keresztek, amit még akkor kezdeményezett a Jobbik, amikor az átlagember jószerivel nem is hallott a pártról. A sok különbözõ szimbólum, reklám, fényfüzér között igazán elférnek ezek a keresztek, amelyek arra emlékeztetnek, hogy ez mégis csak egy keresztény ország, és a karácsony voltaképpen – dacára a koka kólát iszogató, pufi arcú, vigyorgó, piros ruhás amerikai télapónak – Krisztus születésének ünnepe. Ezt elfelejteni, zárójelbe tenni nem csak nem elegáns, hanem ellentmond az igazságnak és a józan észnek is.Azt hinnénk, a katolikus egyház hálás, amiért ezekben a misszióra szomjazó idõkben van egy párt, amelyik felvállalja, hogy segít a tévelygõk útba igazításában, a hívõk megerõsítésében és a hitetlenek felvilágosításában.
- De nem így van! – dörögte kérlelhetetlen vehemenciával Tank atya, a mátyáskúti plébános, aki az elmúlt héten Nyáry Tihamérral közösen áldotta meg az etelvári Attila Király téren felállított kettõs keresztet, s most a második gyertya meggyújtása alkalmából rögtönzött egy kis beszédet. (Hunniában gyakorlatilag nem mûködtek pártok, de a magyarországi Jobbik néhány tagja – mint ötletgazda – megjelent az eseményen.) – Antimissziót folytatnak Antikrisztusok! – mondta az atya. – A prímási szék bitorlója támadást intézett a kereszt ellen. Krisztus feszülete, a megváltás jelképe ellen, amelyen még ott piroslanak Urunk kínszenvedésének vércseppjei. Az esztergomi érsek szemét bántják a keresztek. Mit szeretne inkább látni a helyükön? Õ tudja, ne firtassuk! Azt mondjátok, nekem is fõnököm, és az engedelmesség parancsa belém kéne fojtsa az elemi felháborodás megtisztító tüzét? Hát nem fõnököm, drága testvéreim! Többé már nem! A budaiak 1302-ben kiátkozták a pápát, válaszul, amiért egyházi átok alá vonta õket egy politikai döntésük miatt, nevezetesen mert nem támogatták Károly Róbertet, aki történetesen kedves volt a Szentatya elõtt. Hát a budaiak azt mondták: minket ne rángassanak politikai szándékokkal az egyház fejei. Ha nekik nem tetszik, amit teszünk, akkor teszünk róla, hogy ne maradjanak a fejünk fölött. A mi érsekünk azt állítja, politikai eszköz lett a kereszt. Így van. Csak nem úgy, ahogyan õ gondolja. Ma a kereszt végveszélyben van, utolsó harcát vívja szerte Európában. Hitetlenek, istentelenek, materialista hedonisták, sátáni globalisták pusztítanák el. És ki segít nekik ebben? Ki fûrészeli derékba a már felállított keresztet? Maga a magyar katolikus egyház feje. Értitek ezt, testvéreim? Ez olyan, mintha egy magyar miniszterelnök a magyar érdekek ellen dolgozna. Hát elképzelhetõ ilyesmi? Láttatok már ilyet?
Hatásszünetet tartott. A ködös, nyirkos decemberben pislákoló lánggal égett a két gyertya a kereszt alatti koszorún.
- Mi, katolikusok mindannyian tudjuk és tanítjuk, hogy csak a bûnt lehet gyûlölni, a bûnöst soha. Még ha a prímás bûnösnek is tartaná a Jobbikot; bár ugyan miért, mit követtek el, ami az isteni rend vagy az emberi törvények szerint üldözendõ? S hogyan tarthat bûnösnek egy pártot, miközben egy másikat, amelyik szétverte, tönkretette az egyházat, az országot, a nemzetet, a lelkeket, az erkölcsöt; azt szemlátomást nem tartja bûnösnek. „Nem kell haragszomrádot játszani”, ezt nyilatkozta a Medgyessy-kormányról. Õ, a nagy megértõ mindenkivel szemben, aki az ateista oldalon áll, és pusztít reggel, délben, este, õ elfogadhatatlannak tartja, ha a papjai – mit az õ papjai? ezek az egyház papjai, a hívek papjai! – elfogadhatatlannak tartja, ha a katolikus papok keresztet áldanak meg. Hát micsoda kifacsart gondolat ez? De mondom, még ha bûnösnek is tartaná a Jobbikot, csak a bûnét gyûlölhetné, a bûnös cselekedet ellen szólalhatna fel. Ám keresztet állítani nem bûnös tett. Továbbmegyek: ez Istennek tetszõ tett. Ez misszió. Ezért áldás járna, nem átok. Ha a gyilkos kiment a folyóból egy gyereket, azt mondjuk talán: nem segíthetünk neki, vesszen ott a gyerek, hiszen egy bûnös kezétõl nyerne életet? Nem, barátaim, az egyház nem üldözheti a jót, hanem fel kell karolnia, bárhonnan is érkezik. Amit a prímás mond, az nem keresztényi gondolat. A magyar katolikusok feje olyan ember, aki nem keresztényként gondolkodik. Hát lehet ez? Úgy látszik, lehet.
Az atya egészen kimelegedett, és hallgatóságára is átragadt a forró hevület. Középkori hitszónokokban lehetett ennyi temperamentum, az igazukba vetett ily erõs hit.
Ebben a lelki, társadalmi, politikai helyzetben, amelyben élnünk adatott itt a huszonegyedik század elején, egy tisztességes, Krisztus-hitû prímás azt mondaná: „Kereszteket! Még kereszteket! Ha a Jobbik csak tíz keresztet állít, hát majd állít a katolikus egyház százszor tizet!” Ez lett volna a helyes válasz. Ez lett volna a politikamentes válasz. Ez lett volna a keresztény válasz.
(…)