FotoMedia

 Tavaszi nagytakarítás

Választásra készülünk ott kint a nagyvilágban, de lelkünk mélyén ki az úr?

Vajon ott bent, nem kellene-e elkezdõdjön egy nagyon komoly kampány? Vajon a bennünket belülrõl irányító hatalmakat, erõket nem kellene alázattal, bölcs nyugalommal felülvizsgálni? Nézzük meg, hogy egyáltalán van kormánya, saját magam számára elfogadott elvekkel az életemnek? Vagy csak simán sodródok, játékszere vagyok a kinti világ pillanatnyi benyomásainak, kusza ösztöneinek?

Szerintem sem a politikai, sem a gazdasági reform nem fogja megoldani sem népünk, sem az emberiség, még kevésbé a magam gondjait, egy komoly belsõ lelki reform nélkül. Az ember önmagát belülrõl kellene, hogy megreformálja! Választásra készülve jó lenne elgondolkozni, hogy ott belül, lelkünk mélyén ki van a kormányon, milyen pártok, hatalmak? A dölyfös, mindenkit leócsárló, letaposó, hatalom utáni vágyam? Az anyagelvû bírvágy? A kapitalizmus fogyasztás ösztöne? Vagy az alkohol, a különféle élvezeti cikkek iránti olthatatlan szomjam? Mi vezet, lényem hajójában ki van kormányon? Bennem ott legbelül a döntéseket ki hozza meg?

Az ember hajlamos másokkal szemben nagyon kritikus lenni, és ez jól is van, de ebbõl a szigorúságból nem ártana, ha egy rész önmagunk felé fordulna.

Az általunk befogadott közel kétezer gyermek közül egy sem került hozzánk csak azért, mert a románok, cigányok, magyarok szétverték volna a családjaikat. Minden alkalommal a családot szétverõ erõ belülrõl jött: figyelmetlenség, naivság, alkohol, lustaság, bûnös kilengés és fojtathatnám a sort. Sajnos a családjainkat szétverõ döntések ott bent, a lélek mélyén születtek. Persze jól esik hárítani, a felelõsséget mások nyakába varrni, az iskola, a TV, stb. Tudom, hogy jó lenne a fáradságos belsõ kemény munkát kiszervezni, másokra bízni, egy vasárnap délelõtti szavazással mindent megoldani. Ne csapjuk be magunkat: soha nem volt ennél nagyobb szabadság a Kárpát-medencében, de talán soha nem volt ilyen kevés befelé fordulás, ilyen kevés önuralmuk az embereknek, mint most. Önmagát kellene féken tartsa az ember! Szomorú szívvel mondhatom, hogy a bennünk lévõ bûnös vágyak, kapzsi ösztönök okozták az elmúlt húsz évben a legtöbb kárt saját magunknak és népünknek.

Az utolsó ítélet nem lesz más, mint amikor Isten felmutatja azt az embert, aki te lehettél volna. Nagy szelíden, csak annyit mond: „nézd ez lettél volna, ha reggelente szépen, idejében felkelsz és a mindennapi munkádat szépen elvégzed, ezek lettek volna a te drága gyermekeid, unokáid, ha te bennem bízó lélekkel, vidáman, szépen, szorgalmasan, a jóban kitartva éled életed... Ilyen lettél volna, ilyen lett volna a családod, néped, a közösség melybõl vétettél..., de sajnos, benned nem a józan ész, a szeretet, a jóság, a szorgalmas kitartás uralkodott, hanem a bûnös vágyaid, kapzsi ösztöneid, melyek aláásták önbizalmadat, életkedvedet, mely elnyelte életed megannyi drága percét, óráját”.

Isten nem fog senkit elítélni, egyszerûen mi mondjuk ki magunk felett az ítéletet azzal, hogy mindennapi döntéseinkben milyen erõket engedünk életünk kormányához. Ott belül mi választunk, döntünk, és ott bent is csak mi dönthetjük le a lelkünkre telepedett bûnös zsarnokot.

Milyen szép lenne, ha az elmúlt évek hibájából tanulva, egy hatalmas tavaszi nagytakarításban, minden szinten a selejtes, önzõ, kapzsi, bûnös erõket le tudnánk cserélni alázatos, becsületes, tiszta, dolgos családjainkra, Istenre figyelõ vezetõre...

Isten adja, hogy mindannyian, ott legbelül is megtartsuk szabad választásainkat... Én a szeretetre, Istenre szavazok!

Kisebb testvéri szeretettel:

Csaba testvér