1997. július - Nemrég még Merci bébinek titulálhatták az egyik legmutatósabb magyar szőkeséget. Pedig már két éve komoly mamaszerepben tündököl Ambrus Mercédesz fotómodell.
A Bika jegyében született hölgy az Aszex című filmben debütált, de a folytatás elmaradt. Pedig nem akárkiknek a felkérését utasította el: Polansky, Tinto Brass, Lattuada, Franco Nero hívta filmezni, de mindegyikük kosarat kapott. 1991-ben az év modellje volt Olaszországban, de Merci nem akart szexszimbólummá válni, maradt az R-GO együttes táncosa és az olasz Schicci modellje. Bekerült a magyar Playboy-ba, de az amerikai kiadás közepét, a playmate szerepét nem vállalta. Videofilmről, amerikai interjúkörútról és 56 ezer dollárról mondott le.
Mondhatnánk, ő a Miss Misz. Pedig csupán betart bizonyos - önmaga által szabott - határokat. E vonalakat a nyáron megjelenő Penthouse magazinban magunk is ellenőrizhetjük...
– A Penthouse az utóbbi időben elég kemény sorozatokat közöl - adok hangot kétkedésemnek.
– De nem rólam - vág vissza Merci keményen. - Én maradtam olyan, amilyen voltam, csak finom felvételek készültek rólam.
Amikor az RTL Gottschalk-show-jának arénájában jellegzetes manöken
imbolygással lépdelt lefelé a lépcsőn, még nem tudta, hogy óvatosnak kell lennie, hiszen már öthetes terhes. Akkor már osztozott magzatával a vérén, a lélegzetén és minden falaton.
Kilenc hónapos egymásba zártság, kötelező együttlét következett.
– Dominik tehát nem „családtervezett" csemete...
– Nem az - nevet jóízűt a szigorúnak egyáltalán nem mondható ifjú mama. - Mivel római katolikus vagyok, ellenzem az abortuszt, szóba sem jöhetett, hogy elvetessem. Számomra az élet a fogantatással kezdődik. Mindenkinek nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a védekezésre.
– Ezek szerint te nem védekeztél elég „hangsúlyosan"?
– Nem. A férjem azt mondta, hogy tud rám vigyázni. Pórul jártam, de hormonális úton ezután sem fogok védekezni. Az a férfi, aki igazán szeret,
vigyáz rám.
– Amikor megtudtad, hogy terhes vagy...
– Elbőgtem magam - vága szavamba Merci. - Nagyon kétségbe estem. Félek mindenféle orvosi beavatkozástól. A véradásra is mindig elkísért az anyukám, és a kórházszagot is nehezen viselem. A szülés, Úristen, arra gondolni sem mertem. Ráadásul ilyenkor mindenféle rémtörténetekkel árasztanak el, hogy bármilyen méretű is a medencém, a szülésnél mindenféle bonyodalmak léphetnek föl, és úgyis császározni kell.
– Komolyabb forrásból is tájékozódtál?
– Persze. Rengeteget olvastam, és a doktornőmtől is sokat tanultam.
– Milyen volt a terhességed?
– Nagyon nagy élmény volt. Bár a végén elég keveset aludtam, mert úgy járt a lába, mint a motolla. Komplikációra is számítottak, de végül rendben volt minden.
– Megnézted ultrahanggal?
– Igen. Nagyon furcsa volt, szinte félelmetes, ahogy ott bennem mozgott az a valami.
– Hogy zajlott a szülés?
– Nyugtattak, hogy fiatal, egészséges vagyok, könnyen fogok szülni. Ehhez képest 19 órát szenvedtem. Nagyon nehéz volt. A doktornőm azt mondta, hogy más orvos már régen császározott volna.
– Fiúra vagy lányra számítottál?
– Éreztem, hogy fiú lesz, pedig lányt szerettem volna.
Közben Dominik újra hallat magáról, mama, mama mondja, ami nagy dolog, hiszen még nem beszél a kisfiú. Merci minden gügyögő gesztusát, rezdülő sóhaját megérti.
– Hogy tanultál bele a mamaszerepbe?
– Ó, egy-két nap alatt belejöttem. Anyukám segített – teszi hozzá mosolyogva. — Csupán az etetés volt néha kész inkvizíció, amikor nem akart enni, és több ment mellé, mint bele.
– A fürdés?
– Hú, nagyon imádunk pancsizni - vált királyi többesbe Merci. - Ha engedem a vizet, Dominik már hozza is a gumiautóját.
– Ezen a pályán a szülés nemcsak a munkából jelent kiesést, hanem a karriered függhet attól, hogy sikerül-e megőrizni az alakodat.
– Emiatt is nagyon féltem. Azt mondták, hogy 9-12 kg-ot lehet hízni a terhesség alatt. Én bő kilencet híztam. Öt napig benn maradtam a kórház
ban, mert belázasodtam, s amikor hazamentünk, már csak fél kilóval voltam nehezebb, mint a versenysúlyom.
– Az mennyi?
– Ötvenhárom kiló. Gondolhatod, mennyire örültem. Hála Istennek, ilyen az alkatom. Novemberben szültem, és januárban már edzeni jártam. Nem hitték el, hogy van egy kéthónapos gyermekem.
– Az életed mennyiben változott? A dolgok fontossága...
– Sokkal jobban meggondolom, hogy mikor és miért megyek el itthonról. A lehető legtöbb időt akarom vele tölteni. Ő még a munkámnál is fontosabb, annak ellenére, hogy muszáj dolgoznom, meg kell élnünk valamiből, nincs aki eltartson. De a legfontosabb az egészség, és az, hogy harmóniában éljünk együtt. Nagyon szeretnék egy lányt is - folytatja -, de szülni, azt nem. Úgyhogy foglalkozom a gondolattal, hogy örökbe fogadok egyet.
Gondolom, már kitalálták, az egyes szám első személy azt jelenti, hogy Mercédesz elvált. Olyan férfivel nem lehet életre szóló szövetséget kötni, akiben nem bízhat, aki nem vigyáz rá.
– Örökbe fogadni apa nélkül?
– Ahhoz, hogy szüljek, egy olyan férfi kellene, akivel nagyon jó kapcsolatot sikerülne teremteni.
– Ezt úgy hívják magyarul, hogy szerelem...
– Most éppen nincs ilyen.
– A párkapcsolat lemondások sorozatából áll. Ráadásul a te hivatásod olyan, amit a férfiak nagyon nehezen tűrnek.
– Ez igaz. Nagyon nehezen tűrik. Kölcsönös bizalom nélkül nem megy. Aki nem bízik meg bennem, azzal nincs mit kezdenem.
– Sokak szemében a gyermek is akadályt jelenthet.
– Nem félek attól, hogy egy igazi tartós kapcsolatban gondot okozna. A volt férjem azt kérte, hogy naponta láthassa. Beleegyeztem, és minden nap együtt vannak két-három órát.
Dominik most is jelzi, tudja, miről van szó. Tisztán mondja: papa, papa.
– Mitől szeretnéd megóvni a fiadat?
– Sok mindentől. Hogy ne használják ki!
– Ez az óhaj rólad szól...
– Hát igen, volt rá példa. Elsősorban a munkámban. Anyukám nyitotta föl
a szemem: Vigyázz, ez mást is akar!
– Milyen embert nevelsz Dominikből?
– Szeretném, ha okos, tanult lenne, és befolyásos emberré válna. Mindent szeretnék neki megadni, hogy klassz jövője legyen. Ősztől már olasz óvodába fog járni. Ugyanakkor megtanítom arra is, hogy becsülje meg, amit kap, hiszen keményen dolgozom, és nem lopom a pénzt.
– Szoktál álmodni?
– Igen. Amikor terhes voltam, pontosan megálmodtam, hogy olyan lesz, mint egy szőke angyal. KÉP ÉS SZÖVEG: ZÉTÉNYI ZOLTÁN
|