FotoMedia

1997. - Talán a körúti csúcsforgalom 6-os villamosába szeretett bele az olimpiai és világbajnok kajakozó hölgy, vagy inkább József Attila Altatójának „picit csöngető" villamosába? Ez már az emlékezet homályába vész. A kislány mindenesetre villamosvezető akart lenni.
Ezek után egyenes út vezetett a vizes arénába. A tizenéves hölgynek „tök mindegy" volt, hogy a téren lötyögi el az idejét, vagy nővérét követve beáll a kajakosok kicsiny, de elszánt táborába. Ekkor a 12. életévét toposta Rita. Érettségi előtt is nagy dilemma elé került startoljon-e a tanárképző főiskolán vagy sem? A felvételi előestéjén eldöntötte, hogy a kettőt együtt nem érdemes fél fenékkel... A sportot választotta teljes mellszélességgel. Ha arra gondolunk, hogy az ember életében ez az időszak mennyi buktatót rejt, még jobban kell értékelnünk döntését. A tanulás helyett nem a diszkók világát, a könnyebb életet választotta, hanem az állandó lemondást, a keservesen egyhangú edzéseket. A téli hónapokban még csak-csak maradt volna ideje egy-egy éjszakai kimaradásra és a másnapi kialvásra, de a felkészülési időszak kemény edzései minden erejét kivették, állandóan fáradt volt, s csupán a tollasbálba tudott eljutni. „Nem nagyon igényeltem a diszkót akkoriban - meséli -, ma meg már nem az igazi, mert mindenhol fölismernek, nem szórakozhatok magánemberként."
A párkapcsolatait is meghatározta a kajakhoz fűződő szerelme. Ha a fiú nem fogadta el a helyzetet, az edzőtáborozások, az utazások miatti ritka együttlétet, már mehetett is, fel is út, le is út. „Nem jutott energiám arra, hogy győzködjem, jaj kicsim, értsd meg, edzésre kell mennem!" -emlékezik. -„Egyébként sem vagyok könyörgő típus. Önállóságra neveltek, s nem szeretem, hogy irányítsanak, kiszolgáljanak s a legfőképp azt, hogy eltartsanak."
Egyelőre nem tervezi, hogy a férfinép bármely képviselőjének hűséget esküdve kimondja a boldogító igent. „Házasságpárti vagyok, de még messze van az esküvő." - mondja.
A leányzó oly módon is biztosítani akarja függetlenségét, hogy elhatározta, fölépíti az ő várát. Telket vett, építkezik. „Jó lenne a kutyusnak egy kertes ház" - mondja az állatvédőket is fölülmúló imádattal.
Életmódja baráti kapcsolatait is próbára tette. Csak azok maradtak meg mellette, akik elég megértők voltak: „Ha három hónap múlva hívtam fel őket, akkor sem haragudtak meg rám."
Mint láttuk Rita vállalkozó szellem, hisz' nem kis bátorság kell ahhoz, hogy belevágjon egy építkezésbe. Saját vállalkozást nem indít, mondván: „Mostanság nem jó ötlet üzletbe kezdeni." Különösen nem az egyedül. Majd talán egy társsal. Addig is építi a kapcsolatait. Az ifjú hölgy pontosan tudja, hogy a kapcsolati tőke igazi pénzre váltható. Azt nem veri nagydobra, hogy kikkel ismerkedett már meg, de az biztos, hogy a fogadásokon nem a kajakosok között cseverészik.
Az újságírókon kívül színészekkel, zenészekkel, üzletemberekkel, horribile dictu politikusokkal ismerkedik, beszélget. De nem lép bele egyetlen szervezetbe sem.
Amikor Barcelonából aranyéremmel tért haza, a kutya sem kereste meg, kivéve persze az lógófülű kiskutyáját. Három év telt el, amire sikerült szponzort találnia. Ígértek ugyan fűt, meg fát, de azzal tele a szénapadlás és a fáskamra így aztán igazi self made woman-né vált, saját maga kötötte szerződéseit. A sok utánajárás, javítgatás, csiszolgatás meghozta az eredményt, beletanult. Ma már arra gondol, hogy az e téren szerzett tapasztalatait majd az ifjú tehetségek menedzselésében hasznosítja.   
Ő már tudja, hogy el kell vállalni minden interjút és fotózást. „Hosszú évek során az újságírók megismertek: ki az, akit gyorsan el lehet érni riportra, fotózásra? A Kőbán Rita" - magyarázza a leendő sportmenedzser. De azt is tudja, hogy egy menedzsernek irányítania kell védencét, és megmondani neki például, hogy fiacskám, így ebben a szerelésben nem mehetsz el fogadásra.
Nem is véletlen, hogy a VIT Fashion divatcég megtalálta Ritát, és ő feszít a szolidan elegáns kosztümjeikben. Zétényi Zoltán