1995. február 10. - A Hungária egykori és a Dolly Roll jelenlegi énekesnője kitűnően ért a titkolózáshoz. Most végre elszánta magát, hogy az Ármány és Szerelem olvasói kedvéért föllebbenti néhány titkáról a fátylat.
- Légy szíves tárulkozz fel! Milyen is az igazi Dolly?
A hölgy nevetéssel nyugtázza kérdésemet, majd nagy lélegzetvétellel kezdi az önvallomást:
– Nagyon sokszínű vagyok, precíz és sok minden iránt érdeklődőm. Az Ikrek jegyében születtem.
– Ezek szerint kíváncsi is vagy.
– Rettenetesen, de azért nem zavarom mások köreit. A pletykák nem érdekelnek.
– Mint egy újságíró... Értem én kérem - jelzem, hogy vettem a lapot.
– Nem azért mondom - folytatja. - Nagyon szeretem a matematikát, imádom a természettudományokat, az állatokat, különösen a lovakat. Érdekelnek a világmindenség titkai, van csillagtérképem és megtanultam a csillagképeket. A telet onnan számítom, ha föltűnik az égen az Orion. Ha vidéki bulira megyünk, az úton mindig figyelem a csillagokat. Ja, és pontos vagyok.
– Ahogy a csillag megy az égen - vetem közbe.
– Igen. A várakozást viszont nagyon nehezen viselem el.
– Türelmetlen vagy?
– Meglehetősen. Nem tudnék olyan munkát végezni, ami aprólékos és
nincs látszatja.
– A lemezt és a videót kivéve a ti munkátoknak sincs látszatja. Vége a
koncertnek, taps - és hazamegy a közönség. Neked meg marad a fáradt
üresség. Nemde?
– Ez nem így van – emeli föl a hangját. - Egy-egy buli olyan nagy hatással van rám, ami több mint egy szerelem. Ezért is csinálom. A koncertek után soha nem „engedek le", sőt nagyon is föl vagyok pörgetve. Ilyenkor alig tudok elaludni. A föllépéseken nemcsak iszonyatosan nagy energiát adok ki, hanem kapok is. A siker pedig óriási erőt ad.
- A véletlen műve volt, hogy énekesi pályára kerültél?
- Nem teljesen. Már négyéves korom óta énekeltem, illetve illegettem-billegettem magamat. Ötévesen elénekeltem Hollós Ilonának egy slágerét, s azt mondta, én leszek az utódja. Később, a táncdalfesztiválokat viszont már csak irigykedve néztem, és megállapítottam magamban, hogy ezt én is el tudnám énekelni.
- No és tettél kísérletet?
- Egyszer. Második gimnazista voltam, amikor az iskolában gyakorolni kezdett egy zenekar, a Devils. No, én rögtön beteget jelentettem és irány a próbaterem. Félrelöktem a zongoristát - ő volt Fenyő Miki - és kérdeztem, hogy ismeritek-e ezt meg ezt a számot, s már pötyögtem
is. Elénekeltem velük, mire azonnal megkértek, hogy legyek az énekesnőjük. Több se kellett nekem. Olyan szorgalmasan jártam a próbákra, hogy a naplóban egyre gyűltek a karók.
És akkor jött a drámai fordulat, azaz a szülői beavatkozás. Választás elé került: vagy elmegy dolgozni és pénzt keres, vagy komolyan veszi az iskolát. Dolly a tanulás mellett döntött. A Fenyő meg kitiltatott. Ez csak látszólag pálfordulás, mert akik ismerték akkoriban a kisasszonyt, tudták róla, hogy ő az iskola egyik esze. Matek, fizika, és kémia szakkörre járt, sőt, órát tartott. Otthon pedig nem tévénézéssel múlatta az időt, hanem találomra fölütötte a példatárat és megoldotta az ott található összes feladatot. Harmadikosként már egyetemi anyagot tanult. Biztosra vették, hogy ő az ELTE matek szakán fog landolni. Volt azonban Iker-lényének egy másik énje is. A leányzó a csínytevéseiről is hírhedt volt iskola szerte. Egyik-másik évben a sok intőtől betelt az ellenőrzője. És eljött az egyetemi jelentkezés napja.
- Elhatároztam, hogy megpróbálok valami mást is. A jelentkezési lap első helyére beírtam, hogy - kapaszkodj meg! - Színház- és Filmművészeti Főiskola, színész nappali tagozat. Másodiknak a matek szakot. Szegény tanárnőm rosszul lett, amikor megtudta. Az iskolában pedig futótűzként terjedt a hír, és a hátam mögött sokan kiröhögtek. Én meg elhatároztam, csak azért is megmutatom.
A nagylány elővette a felvételi tájékoztatót, megtanulta a verseket, egy nehéz Isaac Babel-novellát, nótákat pedig tudott. Elsőre fölvették.
– Most valami poénnak kell jönnie, ahogy ismerlek - mondom gyanakodva.
– Pontosan! - feleli óriási hahotával. - De ne vágjunk elébe! Az az igazság, hogy egy kissé a fejembe szállt a dicsőség: engem úgy vettek föl, hogy nem volt protekcióm. Ráadásul itt is a legjobb akartam lenni. Ezzel szemben már az elején rádöbbentem, hogy például a tévések mindig a legelegánsabb csajjal készítenek interjút. Voltam olyan naiv, hogy azt hittem, a színésznőt a tehetsége miatt szerepeltetik. Kezdett a dolog nem tetszeni, egyre inkább elment a kedvem az egésztől. Nem készültem föl az órákra, nem tanultam meg a helyzetgyakorlatokat. Közeledett a vizsgahónap, és rossz érzéseim támadtak: lehet, hogy kirúgnak? Ráhajtottam, ügy éreztem, hogy jól vizsgáztam, mégis két órát kellett várnom az eredményre. Behívtak és azt mondta Ádám Ottó, az osztályfőnököm: „Úgy érezzük, hogy maga nem erre a pályára való. Nevezzen meg egy másik egyetemet, és felvételi nélkül átirányítjuk." No, ettől tele lett a hócipőm. Nekem ti ne segítsetek! Kösz, nem kérem. Annál én sokkal büszkébb vagyok.
- A lelked összetört?
– Nem, de nagyon mérges lettem, dúltam-fúltam. A két főtárgyból megbuktam, de a legtöbb tárgyból ötöst kaptam, és bántotta a büszkeségemet, ugyanakkor megkönnyebbültem, hogy hál' istennek megszabadultam onnan.
Telt-múlt az idő, s a hölgy ki sem látszott a letargiából. Megint bekövetkezett a szülői figyelmeztetés: illene valamihez kezdenie. Mit tesz isten, újra a világot jelentő deszkákat választotta, és beállt a Déryné Színházhoz. Kezébe nyomtak egy partitúrát Offenbach egyik művének betanulásához. Csak azért nem lett híres primadonna, mert az egyik előadás előtt tettlegességig fajuló összetűzése támadt a főszereplővel. Még aznap este kilépett.
Ott volt ismét a dilemma: mit is kezdjen magával? Fogott hát egy újságot, kinyitotta az álláshirdetéseknél és kiválasztotta a második oszlop ötödik ajánlatát. Föl is vették. Ez volt az első igazi munkahelye. A harmadik a Hungária. Vajon közben mivel töltötte az idejét?
- A második munkahelyem a Mentőszolgálat központja volt. Lehet, hogy viccesen hangzik, de felelős beosztást töltöttem be, köztiszteletben álló munkaügyis voltam. Sok száz ember ügyes-bajos dolgát intéztem. A főnököm mindent aláírt olvasatlanul, amit elékészítettem. És nagyon szerettek.
Ekkor jött a második találkozás a hungáriás Fenyővel. A zenekar éppen túl volt a Beatles-korszakon, és koncepciós bizonytalanságban vesztegelt. Annyit sejtettek, hogy valami jól fogyasztható zenét kell játszani, talán pont rock and rollt.
– A zenekarral való első találkozásra kicsíptem magam, felöltöztem elegánsan, ahogy egy bemutatkozásra illik. No, kimentünk Rákospalota szélére, egy kis családi házba.
– Szikoráékhoz?
– Igen. Egy csöpp kis szobában ült a zenekar. Robi válláig érő hajjal, bajusszal-szakállal, mezítláb, szakadt farmerban. A többiek is. Képzelj el engem ott, aki polgári környezetben, elegáns orvosok között mozgott. Ráadásul tudtam, hogy a Hungária abban az időben olyan hót ciki volt a fiatalok körében, hogy senkinek sem mertem elmondani, velük fogok próbálni. A mentőknél kiemelt fizetésem, biztos megélhetésem volt. Ráadásul épp a Fenyővel már volt egy énekesi kudarcom, így szépen titokban tartottam az ügyet. ’79 novemberében kezdtünk próbálni és '80 decemberéig dolgoztam. Akkor bizony előfordult, hogy buli után összeroskadtam, de másnap reggel újra mentem melózni.
– Mikor derűit ki az Iker-életed kettőssége?
– Amikor megjelentek az első újságcikkek és lement az első tévéadás. Kitört a balhé. A gyerekek körében ismert voltam Dollyként, az utcán
autogramot kértek. De mások nem ismertek rám, mert a hosszú hajamat föltűztem és sötét szemüveget tettem. Másnap leengedett hajjal szép
szolidan megjelentem az irodában.
A siker végül mindent elsimított. A szülők és a mentősök is megbocsátottak Dollynak és együtt örültek a hungáriás népszerűségnek.
- Hogy fogadta a váltást a partnered?
– Pont akkor mentem férjhez, s neki nagyon tetszett a dolog, roppant büszke volt rám.
– A szerelmi kapcsolataidat is ilyen drasztikus szakítással intézted?
- Nem. Én nagyon toleráns vagyok és sokáig. Sok mindent lenyelek és fát lehet vágni a hátamon. Alapvetően érzelmi beállítottságú vagyok, s egy kis szeretettel meg lehet tartani. Egy kedves szó többet ér nekem bármilyen értékes ajándéknál. De ha elfogy a türelmem, akkor vége, és nem tudok megbocsátani. Hiába is jöttek vissza, hajthatatlan voltam.
– Te pedig nem vagy csapodár, ugye?
– Nem, mert belebetegszem egy-egy változásba.
– Pedig a zenekar környékén elő-előfordultak ilyesmik...
– Ilyenkor rosszul is voltam napokig.
Dolly évekkel ezelőtt a Hungária imbolygó hintajáról átszállt a Dolly Rollerra, s azóta Kékes Zoltán fegyvertársaként ontja a dalszövegeket, készíti a számítógépes zenei programokat és hangszereli a dalokat.
Legutóbb pedig ország-világ szeme láttára harmadszor is találkozott Fenyő Miklóssal. Újabb tizenegy év után. Zétényi Zoltán Fotó: 2Z Fotó Média
|