FotoMedia

1994. szeptember – Egy új hang: Bayer Friderika
Ha sikeres vagy, jól mennek a dolgok, egyszeriben előkerülnek az ismerősök, és örök barátságot esküsznek. Friderika szekere nemrég szédítő sebességgel rajtolt. Bizonyára sokan igyekeznek fölkapaszkodni rá.
– Hány új barátod akadt az utóbbi időben?
– Eddig szerencsére kerültek a kérészéletű kapcsolatok. A régi barátaimra jóban-rosszban számíthatok.
– Honnan verbuválódtak a barátaid?
– Egykori osztálytársaim és a volt munkatársaim közül.
– Hogy teltek gyerekkorod hétvégéi?
– Általában kimentünk a telekre.
– A hangodból úgy érzem, ez amolyan „büntető" telek volt...
– Eltaláltad. Számunkra bünti volt. Minden pénteken ki kellett mennünk, s itt hagytuk a barátokat Pesten. Halálra untuk magunkat.
– Mivel csaptad agyon az időt? Gyomlálás, fűnyírás, pecázás?
– Fűnyírásra akkoriban nem tudtak rávenni.
– Ezek szerint sportos kislány lehettél...
– Versenyszerűen kézilabdáztam egészen addig, amíg eldőlt, hogy komolyan tanulok énekelni.
– Tanáraiddal, osztálytársaiddal milyen volt a kapcsolatod?
– A tanáraim vagy nagyon szerettek, vagy észre sem vettek. Az általános iskolában a lányok kifejezetten utáltak.
– Irigyelték a szépségedet?
– Nem, nem - hárítja el szerényen. - Nem szerettem a vénasszonyos pletykálkodásukat. Fiús típus voltam, és nem érdekelt, hogy kinek milyen új cipője vagy harisnyája van.
– A középiskolában okleveles nőiruha-készítő szakmát tanultál. Közben délutánonként énekórákra jártál, terveket, ólomokat szőttél fellépésekről. Az osztálytársaid tudtak a terveidről?
– Nem, ugyanis titkoltam. Nem volt az olyan jó osztály. Bementem reggel, eltelt a napom, és siettem a zeneiskolába vagy a Rockszínházba. Ott tettem szert barátokra.
– Mi változott meg körülötted az utóbbi időben?
– Az időbeosztásom. Alig alszom hét órát, a többi pedig szinte egyfolytában munkával telik. Tévézni, videózni nincs időm, s nem emlékszem, mikor voltam utoljára moziban. De nem akarom sajnáltatni magamat, hiszen azt csinálhatom, amit szeretek. Zétényi Zoltán