FotoMedia

2010. október 29. - Manapság ha egy hirtelen felkapott sztár éppen nem könyvet ír vagy saját parfümöt dob a piacra, akkor szinte teljességgel biztosak lehetünk abban, hogy saját ruhakollekcióval villant majd nagyot. Ez mennyire fair a komoly, ebből élő szakemberekkel szemben? Helyes-e, hogy manapság már bárkinek piacra dobják a megálmodott alkotásait ha van neve a médiában?

A félreértések elkerülése végett, már most leszögezném, hogy én teljes mértékben ez ellen vagyok, épp ezért meglehet, hogy a cikk kissé elítélően vall a celebek hóbortjairól és uralmáról a 21. században. Én úgy látom, nem az számít sokszor ki mennyire jó az adott területen, hanem hogy kinek a nevével lehetne jobban eladni az adott terméket, hogyan kaszálhatna az üzleten mindenki a legtöbbet. Ha már csak az énekesnőket vesszük is egyből szemet szúr a turpisság (vagy helyesebb lenne „leplezetlen való- ságnak” írnom, hisz olyan egyértelmű a reklámfogás): egytől-egyig saját illatot kreáltak, melyeknek megkezdődött a sorozatgyártása, ahogyan a hamisítása is.

Celine Dion, Britney Spears, Kylie Minogue, Victoria Beckham, Katy Perry, és még sorolhatnánk, egyaránt saját illattal rendelkeznek. Egy talán buta de elgondolkodtató kérdés jutott most eszembe: vajon ők is minden nap a saját maguk által kikísérletezett illatokat perme- tezik magukra? Ki tudja...

Nincs ez másképp a ruhák terén sem, hiszen minden celeb a „heute couture” (eredetileg „magas szabászat”) megalkotására törekszik nap mint nap miután már eredeti szakterületén nem tud olyat alkotni, amivel elég szépen kitűnhetne a média fergetegében. Épp a minap olvastam egy szép kis cikket Beckhamnéről, aki akárcsak férje, a focista David, nem elégszik meg a saját területe nyújtotta aprócska örömökkel, hanem többre vágyik, a nagyobb siker és hírnév érdekében képes mindig új terepen alkotni. Ezúttal ruhakollekciójának darabjait kapta magára, mintegy reklámozva azokat, no és persze önmagát. A cikk szerint szép darabokat álmodott meg az énekesnő, de én nem jósolnék túl nagy jövőt ennek a karriernek, azért egy Giorgio Armanit vagy egy Pradat csak nem múlhat felül még ő sem.

Egy biztos: azzal, hogy már mindenkinek lehet saját divatbemutatója, ha van pénze, vagy kiadhat könyvet, egyéb termékeket, bővül a rossz, selejtes munka, gyengül az, amit mi fogyasztók nap mint nap megvásárolunk. Az árak viszont egyre csak nőnek, mert ugye meg kell fizetni a nevet. Maradjon mindenki annál, amihez ért. Mihály Lilla