Főoldal Sajtóarchívum Staféta A Sex-e-pil-é a jövő? (Staféta)

A Sex-e-pil-é a jövő? (Staféta)

E-mail Nyomtatás PDF

1987. 8. - Vajon a Szinkron Műsorirodának miért éri meg a Sex-e-pil együttes menedzselése, hiszen koncertjei még nem vonzanak sok ezres közönséget? Kérdésemre az együttes énekes-vezetője, Hegyi Zoltán a következő tömör választ adta: „Mert ez a jövő zenéje!"
Mire e sorok megjelennek, a zenekar már túl van fennállása második nagyszabású rendezvényén, a máriaremetei, happeniggel egybekötött koncerten (az első a József Attila Színházban rendezett kettős koncert volt). A remetei koncertet közös gulyásfőzés és ebéd, valamint foci előzte meg. A közös úgy értendő, hogy a közönséggel együtt. „Mint a Vasas-ifik '32-ben" - fűzik hozzá magyarázatképpen beszélgetőtársaim. Hegyi Zoltán, Kocsis Tamás szólógitáros és Vangel Tibor, aki ütőhangszereken játszik.
- Elválasztható-e nálatok a munkaidő és a szabadidő?
- Kötetlen a munkaidőnk, s így összemosódik a szórakozással. Amikor egy-egy jelentős koncert előtt felgyorsulnak az események, akkor ez napi 18 órás munkát is jelenthet - mondja Hegyi Zoltán. - Nem hiszem, hogy bármelyikünk is munkának fogná fel a próbákat, még ha tíz óra hosszat tartanak is - teszi hozzá Vangel Tibor.
- Én azért munkának nevezem, de bennünket elszórakoztat- mond ellent Hegyi.
- Ez nem olyan munka, mint egy hivatalnoké, aki reggel bemegy dolgozni és délután veszi a kalapját - magyarázza Kocsis Tamás.
- Ha „élő" zenét akartok hallgatni, hova szoktatok betérni?
K. T: Lassanként rendszeres hétvégi szórakozásom, hogy elmegyek a Club 2000-be, az Almásy térre.
V. T.: Én is elmegyek egy-egy koncertre, de nem tudom a szakmai szempontokat „kikapcsolni", s nem élek át valamiféle katarzist.
K. T: Ezzel én is így vagyok, csak az a néhány - számomra kedves - külföldi zenekar jelent kivételt, mint például a Talking Heads. De ilyen ritkán adódik.
H. Z: Nekem ilyen volt a Falco-koncert a Budapest Sportcsarnokban; végigtáncoltam és kitűnően szórakoztam. Hazai együttesek koncertjét ritkán van türelmem végignézni. Belehallgatok a műsorukba, aztán beszélgetek az ismerősökkel.
- Vajon mindenfajta pop-rock zene szórakoztat,  vagy vannak olyan zenekarok, melyek másra törekednek?
K. T.: Vannak, amelyek úgy szórakoztatnak, hogy kellemes háttérzenét nyújtanak, mások meg úgy, hogy odafigyelek rájuk.
- A különbség tehát az, hogy az egyik hallgatható háttérzeneként, a másik pedig nem?
V. T.: Igen, mert az utóbbiban olyan dolgok történnek - zeneileg és szövegben -, amire feltétlenül oda kell figyelni, ami jelent valamit számodra.
K. T: Én nem így fogalmaznék, mert a háttérzenében is történik valami, csak nem olyan, ami nekem fontos.
V. T: Szerintem van kifejezetten szórakoztató zene, és van, amelyik komoly dolgokat akar elmondani. És van egy középutas: nem „könnyű", de szórakoztat is.
H. Z.: A direkt szórakoztató zene halálra untat - nem azért, mert én olyan jó fej vagyok - viszont a kifejezetten „információközlő" rockra sem tudok egy idő után odafigyelni. Ha valami komoly dolgot állandóan hangsúlyozunk, akkor az az ellenkezőjébe fordul. Mint ahogy a tévéhíradóval van: nézed, hogy röpülnek a levegőbe az emberek, és már nem sokkol. Tehát valahol a kétféle zene között van az igazán jó. Nagy felelősséggel jár, hogy szórakoztatás címén valamit rátukmálnak az emberekre. Komolyabban kéne venni a beatkoncertekre járó fejeket.
V. T: Aki R-GO koncertre megy, annak az halálosan komoly. Ő abban a világban él, amiről azok a szövegek szólnak.
- Ti milyennek tartjátok a Sex-e-pilt? Szórakoztatónak vagy inkább elgondolkodtatónak?
H. Z.: Szórakoztatva elgondolkodtatónak... Egyébként – szerintünk - a mi zenénk populáris, és ma már több lemezt lehetne eladni, mint pár évvel ezelőtt, mert remélhetően megszűnik az elzártságunk. Sőt! A gimnáziumokból ma kikerülő „új undokok" se elveszett gyerekek, nekik is egyre nagyobb sikerük van.
- Ez nem túlzott optimizmus?
H. Z.: A mi zenénk azért vált rétegzenévé, mert nem nyomták naponta a rádióban, meg a tévében.
V. T.: Nyugaton ez a fajta zene legalább három éve megy.
H. Z.: Ott ez a popzene. A Boney-M-et már nem lehet eladni.
- De a Modern Talkingot igen, és hol nap lesz másik Boney-M.
K. T.: Talán átalakul a közönség korábbi rétegződése és az ízlésük is közelebb kerül egymáshoz. Reméljük, hogy többféle zenét is megkedvelnek.
H. Z.: Ma már az öltözködés, a hajviselet és az ékszerek terén sincs az a merev különbség, mint a hetvenes évek végén volt. A Makkhetesben nyomuló diszkókirálynak is több fülbevalója van, és nem mondhatod rá, hogy ő egy punk. ZÉTÉNYI ZOLTÁN

 

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 153 vendég böngészi