Főoldal film Felejthetetlen Hyppolit

Felejthetetlen Hyppolit

E-mail Nyomtatás PDF
Különc egyénisége nem ismerte a mûfaji korlátokat Ma hatvan éve, hogy 1945.

 Különc egyénisége nem ismerte a mûfaji korlátokat Ma hatvan éve, hogy 1945. augusztus 1-jén meghalt Csortos Gyula, a két világháború közti korszak egyik legkedveltebb színmûvésze. Munkácson született, 1883. március 3-án. Õrmester apja zsarnok családfõ volt. A család állandó rettegésben élt, mert a mindennapos fenyítés biztosan bekövetkezett. Ennek egyik formája a borotvafenõ szíj, illetve a bikacsök volt, a másik az éhkopp. Alig várta, hogy elkerüljön otthonról, 1898-ban jegyzõgyakornoknak állt Soltvadkerten. Verseket írt, festett, szavalt, és másfél évi írnokoskodás után jelentkezett az Országos Színmûvészeti Fõiskolára, ahova azonnal felvették. 1904-ben Makó Lajos debreceni társulatához került. Sikerei voltak, de magányos maradt, társai idegenkedve szemlélték, gõgösnek tartották, és nem is alaptalanul. 1907-ben hagyta ott Debrecent, elõbb a Népszínházhoz szerzõdött, de novemberben már Beöthy László Magyar Színházának tagja volt. A zajos közönségsikereket neki is köszönhették, ezért mind magasabb gázsit követelt, mígnem Beöthy megmakacsolta magát és nem fizetett. Egy csaknem botrányba fulladt elõadás után a feldühödött Csortos szerzõdésszegéssel lett a Vígszínház tagja. Két év múlva megint a Magyar Színházhoz szerzõdött, majd 1914-ben újra a Vígszínházhoz. A színház 1919-ben újította fel Molnár Ferenc Liliom címû színmûvét, s a címszerepet Csortos kapta. Csortos 1922-ben a Renaissance Színházhoz szerzõdött, s ettõl kezdve a háború kitöréséig a fõváros szinte valamennyi színházában játszott, 1937-ben lett a Nemzeti Színház örökös tagja. Kiváló alakítások fûzõdtek a nevéhez: Asztrov (Csehov: Ványa bácsi), Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár), Volpone (Ben Jonson: Volpone), Falstaff (Shakespeare: A windsori víg nõk). Számos filmben is szerepelt, telitalálat volt Székely István részérõl amikor 1931-ben rá osztotta a címszerepet a Hyppolit, a lakájban. Csortos cukorbetegsége a 30-as évek elején jelentkezett. Egyre gyakrabban szorult szanatóriumi kezelésre, mert diabeteséhez szívritmuszavar is társult, emellett önpusztító életmódjával egyáltalán nem kímélte magát. Budapest szõnyegbombázását ismerõsei pincéjében vészelte át. Az ostrom után nagyon beteg volt, 1945 januárjában már a Fasor-szanatóriumban gyógyították. Nem jött rendbe, a színház mégis felpezsdítette. Fellépett a Nemzeti Színházban Csehov A medve címû egyfelvonásosában, ezzel a szereppel búcsúzott. Júliusban ismét kórházba került, mert a lábán levõ seb nem akart begyógyulni. A Ráday Imre által külföldrõl kért penicillininjekció késõn érkezett, Csortos a Fasor-szanatórium betegágyán halt meg. A Kerepesi temetõben helyezték örök nyugalomra. Igazából nem volt társas lény, a közösségbõl ellenszenvet váltott ki állandó sértõdöttsége, nyugtalansága, tekintélyundora. Barátkozni is csak mértéktartóan volt képes. Ehhez járult még, hogy színpadi tréfáival a magyar színmûvészet „rettenetes gyermeke” volt. Ezekkel gyakran nevetésbe fullasztotta a játékot, néha azonban olyan durvára sikerültek, hogy a színészek dermedten néztek egymásra. Különc egyénisége nem ismerte a mûfaji korlátokat. Hevesi Sándornak, a Nemzeti Színház egykori vezetõjének megállapítása szerint Csortosnak se alakja, se hangja, se beszédmûvészete nem olyan, ami a nagy mûvészegyéniséget jellemzi, és mégis. És a mégisben van a megfoghatatlan titok, a lényeg.
Módosítás dátuma: 2005. augusztus 01. hétfő  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 425 vendég böngészi