Főoldal Hírek Kondor Katalin: Késő bánat? (www.magyarhirlap.hu)

Kondor Katalin: Késő bánat? (www.magyarhirlap.hu)

E-mail Nyomtatás PDF

 

2023. november 19. - Kétség nélkül mondhatjuk, hogy szerelmünk, Európa a szakadék szélén tántorog.

Felelős nincs, nem vállalja, aki odatolta.

Olvasom, hogy huzigálják már a vészharangot az Európai Uniót joggal féltő emberek, ugyanis olyan jelenségek borzolják a kedélyeket minden nap, amik kétséget kizáróan a nyugati kultúra eltörlésének határozott szándékát jelzik. Azzal a címmel olvashattunk erről a minap, hogy Rómára fáj a migránsok foga. Ugyanis olyan események történnek, amelyek egyértelműen a politikai hatalom megszerzését célozzák s a saría törvénykezés bevezetését követelik. Nesze neked, magasságos Európai Unió! Mely intézmény persze hallgat most, bár őszintén szólva aligha érdemes félteni ezt a velejéig romlott színtársulatot, melynek magam részéről az utóbbi időkben egyetlen pozitív megnyilvánulását nem sikerült észrevennem.

Nyilván az olaszországi folyamatok is hidegen hagyják őket, s ha egyáltalán megszólalnak erről, kizárólag csak ostoba, pöffeszkedő és farizeus magatartásra, véleményekre számíthatunk, mint eddig minden alkalommal. „Mi hátra volt még, elkövetkezett”, juthat eszünkbe Vajda János Harminc év után című gyönyörű verse, mely ugyan a szerelemről szól, de a jelenségeket látva kétség nélkül mondhatjuk, hogy szerelmünk, Európa a szakadék szélén tántorog. Felelős nincs, nem vállalja, aki odatolta. Pedig ügyesen kezdte.

A keresztény Európa fellegvárával, Rómával kellett kezdeni. A művészetek, a szárnyaló, hitet adó gondolatok hazájában. Éreztük, érezzük ezt már régen, jöttek a hírek a migránsoknak nevezett gyülekezet folyamatos szállításáról, az olasz szigetek ellehetetlenítéséről, az unió tehetetlenségéről, nemtörődömségéről s persze az olasz politikusok nagy részének gyávaságáról s arról, hogy a migránsinvázió megszüntetését illetően egy gondolat sem bántja őket. Magyarán tehetetlenek. Mindezek ellenére sosem gondoltam volna, hogy egy napon olyan címmel jelenik meg egy újságcikk, miszerint Rómára fáj a migránsok foga, magyarán elfoglalni tervezik Olaszországot. Jelenleg ott tartanak, hogy az állítólag engedély nélkül épített mecsetekben a nyugati világot ócsárolják és a saría törvénykezés bevezetését követelik. Egyelőre semmiféle felháborodásról nem adott hírt a sajtó, a Soros család pedig bizonyára vörösre tapsolta már a tenyerét örömében, az unió tagországainak többsége meg egyebek közt Magyarország ócsárlásával van elfoglalva. Európa elveszejtésének, elrablásának pedig nincs felelőse.

Már régen nincs. Pedig számosan voltak, akik a világban zajló folyamatokat világosan látták, meg is kísérelték elmondani, leírni gondolataikat, kételyeiket, de falakba ütköztek. Véleményük, figyelmeztetésük falra hányt borsóként pergett le a világ urairól. Büntetlenül, következmények nélkül. Ha egy anya gondatlansága oda vezet, hogy elveszti, veszélyes helyen magára hagyja gyermekét, példásan megbüntetik. Európa elherdálása, tönkretétele a szemünk előtt zajlott és zajlik. Nem lehet igaz, hogy nincs felelős. Pontosabban hogyne volna, csak éppen az elnyomó világhatalomnak esze ágában sincs megvédeni Európát. Meg annak értékeit. Vesszen minden, ami érték, s halleluja, Kezdődjön a romlás Olaszországban, Rómában. Az már átélt világra szóló bukást is.

Európa pedig csendes, nem óhajtja tudomásul venni, hogy mai világunkban a Sátán az úr. Gyáván sunyít, és az LMBTQ-eszmék kötelezővé tevésén munkálkodik. Demokráciát hazudik, de képtelen megvalósítani. Az egyre szaporodó terrorcselekedetekre fittyet hány, ezeket eltussolni és elbagatellizálni próbálja – jelzem, sikeresen. A migránshordák tagjainak bűnügyeivel ugyanilyen elnézően bánik el. S egyvégtében hazudik. Hányszor, de hányszor próbálta már elbagatellizálni azoknak a józan meglátású embereknek a véleményét, akik állítják – mi meg tapasztaljuk – hogy ezek a szegény migránsok bizony felfegyverzett katonák. Amolyan trójai falovak. S bizony az ő szempontjuk nem megfejthetetlen. Ám Európa végtelenül aljas urait ez nem zavarja.

Pedig érdemes lenne – lett volna – belelapozniuk az elmúlt évtizedekben megjelent könyvek némelyikébe, melyek szerzői váteszi képességgel látták, mi van, és mi lesz. Csakhogy a világ fura urai nem hogy belelapoztak volna ezekbe, inkább a szerzőiket támadták. Így járt Oriana Fallaci is, aki Az utolsó interjú – Az Apokalipszis című könyvében még 2004-ben festette fel a szomorú jövőt, mely az iszlám terrorizmusból fakad. Nem kell neki – és senkinek sem kell – kritikátlanul hinni. Mindenesetre döntse el mindenki, tévedett-e a néhai Fallaci vagy sem. Idézem őt: „Miféle Európáról beszélünk? Európa nincs többé. Eurábia van. Mit értünk Európa fogalma alatt? Ez úgynevezett Európai Uniót, aminek a nevetséges és fondorlatos Alkotmánya félretolja, magyarán tagadja a mi keresztény gyökereinket, a lényegünket? Az Európai Unió nem egyéb, mint egy gazdasági klub, ahogy én nevezem. Egy klub, amire ennek a kontinensnek az örökös urai vágytak, vagyis Franciaország és Németország. Egy hazugság, amire azért van szükség, hogy az az átkozott euró továbbra is megmaradjon és hogy fenntarthassák az amerikaellenességet, a Nyugat gyűlöletét. Ürügy arra, hogy pimaszul magas fizetéseket és adómentességet adjanak európai parlamenti képviselőknek, mint azok a hivatalnokok az Európai Bizottságban, akik Brüsszelben élik világukat. Egy trükk, aminek a révén a zsebünkben turkálhatnak és génmódosított élelmiszerekkel tömhetik tele a szervezetünket.” Eddig a részlet Fallaci könyvéből, mellyel lehet vitatkozni, csak éppen nehéz, mert minden szava igaz. Gondolom, nem is véletlen, hogy könyvét, melyből a fenti idézet való, nem igazán népszerűsítették az európai hatalmasok. Éppen ezért idézek még egy szakaszt az utolsó interjúból, hogy még inkább érvényessé tegyem cikkem címét: Késő bánat? Nos, mindenki maga döntse el, hogy az-e, mindenesetre a záró idézet következik: „Az ENSZ minden képmutatás summája, magába sűrít minden álságosságot. Ingyenélők bandája, akik New Yorkban mindenféle törvényszegést megengednek maguknak, hiszen diplomáciai mentességet élveznek. Elmaradott és intrikus személyek maffiája, akik az orrunknál fogva vezetnek minket. Elég, ha arra gondolunk, hogy az ENSZ engedélyezte Allah fiainak, hogy ne kelljen aláírniuk az Emberi Jogok Nyilatkozatát, hogy az ő esetükben ezt az »Emberi Jogok Nyilatkozata az Iszlámban« válthassa fel.”

Természetesen lehet vitatkozni Fallacinak a könyvében leírt nézeteivel. Csak az a baj, hogy azok, akiknek szól, nem mernek vitatkozni vele. Nem mertek akkor sem, amikor a könyv megjelent. Lapítanak inkább, azóta is. Mint ahogy nem mernek a magyar kormány szuverenitást, hitet, normális életet pártoló intézkedéseivel sem vitatkozni, csak lapítanak. Érveik nincsenek, viszont fenyegetőzni, szankciókat megígérni kiválóan tudnak. Így hát, akár bevalljuk, akár nem, hosszú idő óta harcban áll a világ. Még akkor is, amikor nincs Ukrajna, nincs Izrael. Ám egyelőre mindkettő van. Mint ahogy van egy olyan ébresztő, amivel e cikk is kezdődik: Rómára fáj a migránsok foga.

Vajon kellene-e ennél többet mondani, tisztelt Európai Unió? Vagy már tényleg késő a bánat?

A szerző újságíró

 

 

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 220 vendég böngészi