Beszélgetés a romániai forradalmat elindító Tőkés László lelkipásztorral
Tőkés László, a romániai református egyház 37 éves lelkipásztora Temesvárott nyilvánosan tiltakozott a magyar kisebbség Ceausescu-féle elnyomása ellen, amiért deportálták. Letartóztatása ellen gyülekezete élő lánccal tiltakozott.
* * *
Tiszteletes úr, az ön személye lobbantotta lángra a romániai népfelkelést, ön a forradalom jelképe lett. Hogyan lesz egy egyházi emberből forradalmár?
TŐKÉS: Egyesek most hőst akarnak csinálni belőlem, én azonban ugyanaz az ember vagyok, aki voltam a forradalom előtt. Ha vannak hősök, akkor azok, akik mindig is tiltakoztak Ceausescu ellen.
Mégis önnel kezdődött a dolog.
- 1989 áprilisa óta folyt a harc köztem és a református egyház között. Barátaimmal együtt fellázadtam az ellen, hogy a püspökség a rendszerrel vállvetve elkergessen a gyülekezetemből. Terhessé váltam számukra, mert felemeltem a szavam a falurombolás ellen és a magyar rádióban és televízióban tiltakoztam az elnyomás ellen. Hitem és lelkiismeretem nem engedte meg, hogy hallgassak.
A Securitate ezután mindenáron el akart távolítani, annál is inkább, mivel gyülekezetem hívei mind mellém álltak. A titkosrendőrség nyolc hónapon át terrorizálta családomat és személy szerint engem. Betörtek a lakásomba, álarcosok támadtak rám, majd dulakodás közben késsel megsebesítettek a homlokomon. Feleségem áldott állapotban volt, kicsiny gyermekünket kénytelenek voltunk a nagyszülőknél biztonságba helyezni. Családomat, barátaimat, híveimet halállal fenyegették miattam. Egyik legjobb barátomat holtan találták meg egy Temesvár környéki erdőben. Végül pert rendeztek ellenem, elrendelték kényszerdeportálásomat, a református egyház pedig kiközösített.
- A deportálására tett kísérlet lett a jel a felkelésre.
- December 15-én kellett volna elvinniük. Délig körülbelül 200 ember fogta körül a templomot és a lelkészházat, hogy megakadályozza elvitelemet. Eleinte túlnyomórészt magyarok, estére azonban már több mint ezer ember gyűlt össze, többségükben románok.
Aztán egy küldöttség jött a tanácselnöktől, azt állítva, hogy a deportálásomról hozott döntést érvénytelenítették, de az emberek nem hitték el, gyertyákat gyújtottak és a házam előtt maradtak. Másnapra a tömeg már több mint 5000 főre duzzadt s jelszavakat kezdett kiabálni, olyanokat mint: "Nem hagyunk el", "Le Ceausescuval", "Le a diktatúrával". Aztán az emberek elénekelték a Hóra Unirii /"Az egység tánca"/ című dalt - és ezt a dalt a románok egy sovinisztának, antikommunistának és románellenesnek, az állam állítólagos ellenségének mondott személyért énekelték!
- És a hatóságok nem avatkoztak közbe?
- Ekkor még nem. A tömeg hívott, menjek ki, de én a házban maradtam. Aztán az emberek elvonultak a városközpont felé, ahol további tízezrek csatlakoztak hozzájuk. Este kilenc óra felé pillantottuk meg először a pajzsos, vízágyús különleges egységeket. Addig azt sem tudtuk, hogy Romániában létezik ilyesmi. Később lövéseket hallottunk.
- Senki sem próbálta meg önöket zaklatni?
- Hajnali három körül betörték a lelkészlak főkapuját. Előzetesen minden ajtót és ablakot gondosan elbarikádoztunk, hogy ily módon is időt tudjunk nyerni. Az egyik ablakon át létrán lemásztunk és bemenekültünk a templomba, abban a reményben, hogy ott majd biztonságban lehetünk.
A Securitate emberei azonban a templom kapuját is betörték. Húszan— harmincan rontottak be, ütlegelni kezdtek engem és a feleségemet. Majd mindkettőnket betuszkoltak két külön autóba, és száműzetésünk helyszínére vittek bennünket. Feleségemnek azt mondták, hogy ki fognak kergetni bennünket az országból, engem kivégzéssel fenyegettek.
Ezt követően kihallgattak bennünket, kínzásra azonban nem került sor. Céljuk az volt, hogy nyilvános pert indítanak ellenünk, és azzal vádolnak meg bennünket, hogy Magyarország és a Nyugat fizetett ügynökei vagyunk. Még ugyanazon a napon, amikor Ceausescu megbukott, a református egyház egyik püspöke az összes romániai újságban "a román nép ellenségének" nyilvánított engem. Csodával határos módon maradtam életben. A forradalom mentett meg.
- Mi lesz a forradalom további sorsa?
— Annyi bizonyos, hogy a fejlődést most már nem lehet visszafordítani. A diktatúra legnagyobb erejét az emberek gyengesége, a nép alázatossága jelentette, ez azonban szinte egyik óráról a másikra megváltozott Romániában
- Elegendő ez ahhoz, hogy az országot el lehessen vezetni a demokráciába?
- Az igazi forradalom, az emberi tudat megváltoztatása csak most kezdődik. Ha egész Európa szolidáris lesz velünk, ami nagyon fontos lenne számunkra, akkor ez sikerülni fog. Az emberek ma még nem igazán tudják, mit is kezdjenek a szabadsággal, s a régi rendszer szerkezetében még nem következett be változás, különösen vidéken.
- No és Bukarestben - mi a véleménye a Nemzetmentő Frontról, amelynek ön is tagja?
- Teljesen megbízom a frontban. Olyan ellenzékiek a tagjai, akiknek magatartásában senki sem kételkedhet. A front kommunista tagjait is üldözte a Ceausescu-rendszer. Kint a falvakban azonban a harc csak most kezdődik. A bűnösök még szabadon vannak, a fenevadak még köztünk ólálkodnak. Az imént jutott tudomásomra, hogy az egyik szomszéd faluban betiltották a Magyar Demokrata Szövetség gyűlését, a résztvevőket pedig letartóztatással fenyegették meg. Fennáll a veszély, különösen Erdélyben, hogy a nacionalizmust fegyverként használják fel a szabadság és a demokrácia ellen.
- Mit tehet ön ez ellen?
- Harcolnunk kell a régi rendszer hazugságai ellen, amely évtizedeken át azt verte bele a román népbe, hogy Románia integritását az erdélyi elszakadási mozgalmak veszélyeztetik. Valahányszor a magyarok követelni kezdik jogaikat, hogy önálló kultúrájuk lehessen és használhassák nyelvüket, mindjárt magasra csap a sovinizmus lángja. Elsőrendűen fontos ezért, hogy megtaláljuk a megbékélés módját a románokkal. Magát a forradalmat is csak ez a fajta megbékélés tette lehetővé. Temesvári templomunk előtt magyarok, németek és románok együtt tüntettek és együtt győztek. Ceausescu nagy hibát követett el azzal, hogy a végsőkig nem vette figyelembe a népeknek ezt a testvériesülését.
- Vajon politikus lesz-e most Tőkés lelkipásztorból, akiből akarata ellenére lett forradalmár?
- Szilárd elhatározásom, hogy egyházi ember maradok. Tisztességtelen dolog lenne azonban részemről, ha ebben a helyzetben nem törődnék a politikával. Minden erőmmel az egyház, a forradalom és a magyarok ügyét fogom képviselni. Feladatomnak tekintem, hogy megnyerjem a hívőket a forradalomnak. Az elmúlt három hét alatt 30 prédikációt tartottam. Jellegét tekintve mindegyik egyfajta politikai demonstráció volt, sokezres hallgatósággal.
- Lehet, hogy még püspök is lesz önből?
- Fel vagyok terjesztve rá. Jelenleg egyházunk mindkét püspöki széke betöltetlen: az egyik püspök lemondott hivataláról, a másik elmenekült.
- Még mindig fenyegetett helyzetben érzi magát?
- Még mindig félek, mert jelkép lett belőlem, népeink testvériesülésének jelképe. A forradalom ellenségei pontosan tudják, hogy az egész mozgalomnak komoly károkat okozhatnak, ha ezt a jelképet megölik. Ezért őriznek még most is olyan nagyon.
/Ford.: Szüszmann György/
/"Die Tiere sind noch unter uns". SPIEGEL-Interview mit Pfarrer László Tőkés dér die Revolution in Rumanien auslöste = Der Spiegel, 1990. 3. sz., 130-131. old./
|