FotoMedia

Százezernél is több ember az MTV épületénél
Több mint másfél évszázaddal ezelőtt, a nyílt sajtócenzúra idejében egy maroknyi fiatal úgy döntött, bármi áron elérik, hogy a véleménynyilvánítás és a sajtó szabad legyen Magyarországon. Vér és áldozatok árán ugyan, de végeredményben sikerült nekik. Tizenkét évvel azután, hogy a szocializmus béklyóit végre levethettük vállunkról és egy állítólag demokratikus állam polgárai vagyunk, immár a XXI. század elején újra Petőfiék jelszavait skandálta több mint százezer ember a Magyar Televízió Szabadság téri székháza előtt múlt pénteken. Mert bár kormánypárti oldalról senki nem vallja be, de a cenzúra visszatért, és csakúgy, mint az országban, a sajtóban sem uralkodik demokrácia. A Szövetség a Nemzetért Polgári Kör a napjainkban tomboló politikai tisztogatások miatt arra kérte a konzervatív értékrend követőit: augusztus 30-án együtt tiltakozzanak a közszolgálati médiában is egyre inkább eluralkodó, a legsötétebb diktatúrákat idéző terror ellen.
A program hivatalosan este fél 7-kor kezdődött ám egy órával korábban már lényegében megtelt az MTV-székház melletti ligetes tér. A rendezők óriási kivetítőket és hatalmas hangfalakat helyeztek el a környező utcákban, hogy azok is hallják és lássák a fellépőket és felszólalókat, akik a felállított színpadig már sehogyan sem látnak el.
A korábbi demonstrációkhoz vagy nagygyűlésekhez hasonlóan ismét rengeteg különböző helyről érkező résztvevő jelent meg, egy dolog azonban mindenkiben azonos volt: kezükben egy szál virág és egy baloldali sajtótermék, zsebükben egy fém százforintos lapult. Mindennek ugyanis később fontos szerepet szántak a szervezők. Sokan érkeztek messzi városokból, falvakból is; otthonuk vagy a helyi polgári kör nevét viselő táblák jelezték, milyen hosszú utat tettek meg. S hogy miért érezték úgy, hogy akkor ott kell lenniük?
- Négyen érkeztünk a borszörcsöki polgári kör képviseletében - mondta Kocsi István, a kör vezetője. - Azért jöttünk el, mert úgy érezzük, a sajtószabadságot ma Magyarországon lábbal tiporják. Ez a kormány mostanában, úgy tűnik, homokba dugja a fejét, mintha nem történne semmi, mintha az ország fele nem lázadozna a döntéseik ellen. Itt az ideje, hogy észbe kapjanak: a bal- és a jobboldal is. Ezért itt vagyunk, sokan vagyunk és hallatjuk a hangunkat.
- Mi busszal érkeztünk, de többen jöttek fel autóval - kezdte Kocsisné Körmendi Krisztina, aki Kőszegről utazott Budapestre. - Mindenekelőtt a miniszterelnök úr hívására jöttünk, és természetesen azért, mert mi is úgy érezzük, végletesen balra tolódott a média.
- Ha bekacsoljuk a tévét, olyan, mintha visszamentünk volna huszonöt évet: mint egy időutazás - vette át a szót a mellette álló hölgy. - Nem ismerek a tévéműsorra, minden olyan embert, akikre eddig valóban kíváncsiak voltunk, eltávolítottak. Egy Tapolca feliratú táblát cipelő úr is szívesen nyilatkozott a Demokratának: - Hogy Tapolcáról pontosan mennyien vagyunk most itt, nem tudom. Az azonban jelenthet valamit, hogy nekünk azért kellett autóval utaznunk, mert minden Budapestre tartó busz tele lett ma délutánra. Ami a médiában folyik, egyenesen disznóság. A legjobb műsorokat megszüntetik, a leghitelesebb személyeket kirúgják. Mélységesen felháborító. Őszinte leszek: én azt mondom, hogy ha most kivezérlik a rendőrséget, és nem engedik érvényesíteni azt a jogunkat, hogy tiltakozzunk az ellen, ami a hatalom elkövet ellenünk, akkor én hajlandó leszek vállalni, bármiféle büntetést is szabnak ki rám. Akik ma tisztogatnak, többször hangoztatták már, hogy ha nem tetszik a műsor, ki lehet kapcsolni. Akkor miért nem ők teszik meg ugyanezt? Miért a mi műsorainkat, a mi embereinket távolítják el? Miért nekünk kellene állandóan számunkra értékes és élvezhető műsorokat keresgélni?
Tettrekészségben nincs hiány. Két huszonéves fiatalember a nagy részben a jelenlegi kormánypártoktól informálódó külföldi sajtó számára is egyértelművé akarta tenni, miért demonstrálnak: „Bolsheviks abort democracy - Europe, help!” (azaz, A bolsevikok megfojtják a demokráciát - Európa, segíts nekünk!”) - állt transzparensükön. Mások okultak a július 4-i eseményekből és láthatóan a legrosszabbra is felkészültek: „Salgó, ne lőj!” feliratú táblával érkeztek. Volt, aki „Sajtóklub-szabadságot” követelt.
A műsor - melynek moderátora Philip televíziós műsorvezető volt - az Egy szólam együttes előadásával kezdődött, fellépett az Edda és az R-Go, majd Reviczky Gábor színművész Hanczár Miklós vízióját adta elő. Őt sorrendben Réz Tamás és Demjén Ferenc követte, később felcsendült a Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok! című CD egyik száma. Természetesen az Örvendj, Magyarország! sem maradhatott el, amit a százezres tömeg együtt énekelt az előadókkal. A Himnuszt követően Jókai Anna lépett a mikrofonhoz. A Kossuth-díjas írónő felhívta a figyelmet arra, hogy az érdekérvényesítés szabadsága nem lehet klikkek privilégiuma.
- A nemtelen eszköz a célt is bepöttyözi, hát még ha a cél is hibádzik - tette hozzá.
Következőként Kovács P. József, egykori televíziós bemondó emelkedett szólásra. Elmondta, hogy 1994-ben, a Horn-kormány ide- jén a tévé épületében több helyen is kint függött az a ..halállista”, melyen a jobboldali, illetve a jobboldali érzelműnek sejtett munkatársak neve volt olvasható, a Fidesz-kabinet idején ugyanakkor semmiféle bántódása sem esett a másképpen gondolkodóknak. - Kész az új halállista, amelyet az MSZP-s, SZDSZ-es kurátorok állítottak össze, de azt csak az önkormányzati választások után hozzák nyilvánosságra - jelentette ki. Hangsúlyozta: Ragáts Imre olyanokat nevezett ki magas pozíciókba, akik az MSZP kampányában dolgoztak, s feladatuk a műsorok cenzúrázása. A még el nem bocsátott, ellenzékinek tartott munkatársakat mindeközben megfélemlítik.
- Volt olyan kollégám, akit húskampóra akasztással fenyegettek - árulta el az egykori bemondó.
Óriási üdvrivalgás fogadta Bayer Zsolt publicistát, aki üdvözölte a résztvevőket a vadászidény kezdetén. Megjegyezte: a vadászoknak nehéz dolguk lesz, hisz „sokan vagyunk, és nem sikerült még minket elhallgattatni”. Kijelentette, hogy a hatalom mára Kende Péter és Tinódi Péter képét öltötte magára, miközben „a piszkos munkát senkiháziakkal végezteti”.
- Kommunista nem vész el, csak átalakul - osztotta meg a résztvevőkkel a fizikai törvényszerűség átalakított, ám szintén igaz változatát Bayer, aki ezt követően egy „bejelentést” tett: - Az idei vadászati idényt megnyitjuk. A jelszó: sok nyúl is disznót győz, még akkor is, ha minden disznó megkapja a nagykeresztet.
Beszéde zárásaként megígérte: a Sajtóklub folytatódni fog.
Lovas István egy mondattal üzent a baloldalnak - Ha megölitek a sajtószabadságot, mi megöljük a nyugalmatokat! - jelentette ki. Hozzá hasonlóan Balogh Elemér író is egy rövid bejelentést tett: Wisinger István MÚOSZ- elnök erkölcstelen viselkedése miatt kilép az újságíró-szervezetből.
Hende Csaba, Orbán Viktor kabinetfőnöke felolvasta a Szövetség a Nemzetért nyílt levelét, melynek címzettje Bárándy Péter igazságügyminiszter. A kampány alatt biztonságot ígérő erők hatalomra kerülve a médiában példátlan tisztogatást hajtottak végre, elkezdődött a pártállam restaurációja a demokratikus jogok kárára és a bűnözők javára” - kifogásolja többek között a polgári kör. „A bűnözőknek a börtönben és nem a tévéstúdiókban van a helyük” - áll még a levélben.
Hende elárulta: a tüntetők létszámának megállapítása érdekében gyűjtött százforintos érmékből a megmozdulás költségeit fedezik, az esetlegesen fennmaradó összeget pedig a jelenleg bírósági bejegyzés alatt álló Szövetség a Nemzetért Alapítvány számlájára fizetik majd be. A következő nagy feladat egyébként a polgári körök szolgáltató központjának felépítése, illetve megvásárlása lesz.
Az őt követő Kerényi Imre bejelentette: a tüntetőknek azért kellett virágot hozni magukkal, hogy ravatallá tudják alakítani az MTV székhazát.
Kerényi beszéde után a Bánk bán nagyáriája hangzott el, majd mindenki legnagyobb meglepetésére Pokorni Zoltán, a Fidesz korábbi elnöke és frakcióvezetője lépett színpadra, akit vastaps fogadott.
- Azért jöttem el, mert itt a helyem! - jelentette ki a politikus, majd hozzátette: bár jó ideje nem vett részt politikai rendezvényeken és várhatóan sokáig nem is fog, most mégis úgy érezte, el kell jönnie. Pokorni zárásként elszavalta Szép Ernő Ne hidd! című versét, melyben többek között a következőket írja a költő: „Beléd döfték a kést: ne hidd, / Kiszaggathatják beleid, /Míg lélegzel s eszmél agyad, / A bűnt tagadd, tagadd, tagadd.” A tüntetés résztvevői egyébként többször is azt skandálták: „Vissza, vissza!", jelezve, hogy szerintük Pokorni Zoltánnak helye van a politikában.
Az este utolsó megszólalóját Philip nem mutatta be. Egyszerűen a színpad szélére mutatott, ahová abban a pillanatban lépett fel Orbán Viktor. És nem is volt szükség bemutatásra: az egész környéket ellepő tömeg azonnal tapsviharban tört ki. A szeretet ilyen erőteljes megnyilvánulását láthatóan még mindig meghatódva fogadó korábbi miniszterelnök csak néhány perc elteltével kezdhetett beszélni. Kiemelte, hogy bár az emberiség azon szerencsés részéhez tartozunk, amely nem szenved hiányt tiszta ivóvízben, mégis, „szomjazhatunk arra, hogy tiszteljék emberi méltóságunkat, (...) arra, hogy a velünk vitázók ne a gumibot nyelvén fogalmazzák meg ellenvéleményüket”. Szólt arról, hogy sok százezer embernek okoz fájdalmat a Magyar Nemzet ellehetetlenítése, a Sajtóklub beszüntetése, a Magyar Rádió elleni támadások és az MTV-ben folyó nyílt tisztogatás, mert így a polgári értékek egyre hátrább szorulnak. Az új kormány a mindenkit megillető jogos kincsek helyett legjobb esetben is csupán ajándékokat osztogat, s ennek ára nem más, mint a szabadság. Kifejtette: olyan médiatörvényre van szükség, amely két egyenrangú csatornára osztja a Magyar Televíziót. Hangsúlyozta továbbá, hogy az október 20-i önkormányzati választások komoly erőpróbát jelentenek majd, s felhívta a figyelmet arra, hogy akkor egy fordulóban dől el az eredmény, így minden voks számít. Ezzel kapcsolatban arra kérte a polgári oldal híveit: együtt őrködjenek a választások tisztasága felett.
A beszédek végén a tömeg a magukkal hozott balliberális lapokon ülve meghallgatta és elénekelte a Honfoglalás című film betétdalát, a Nemzeti dalt, majd a Szózatot, s legvégül a környező utcákban felállított jelképes ravatalokra, ahová a sajtószabadságot temetik, elhelyezték virágaikat.
* * *
A tüntetést egyébként több alkalommal is megzavarták Orbán Viktort gyalázó jelszavakat skandáló kisebb csoportok, a tömeg szélén pedig néhányan verekedést akartak kiprovokálni a rendőrökkel. A demonstráció végén egy kisebb csoport elbarikádozta magát a Pannon Rádió székháza előtt, és égő újságokat rugdostak a tüntetés szervezőinek hangosítókocsija alá. Sok részvevő egyébként kifogásolta, hogy Orbán Viktor beszéde alatt végig szólt a közelben lévő Szabadság téri református templom harangja.
Somorjai Viktória - Bándy Péter