FotoMedia

Kedves fiatalok, tisztelt édesanyák és édesapák, kedves nagyszülõk!

Köszöntök minden kedves jelenlévõt, Kiskunlacháza és az ország más településeirõl hozzánk, közénk eljött polgártársunkat.

Nehéz ma beszélni, hiszen erre a döbbenetre és fájdalomra, erre a brutális tettre nincs megfelelõ szó. Mit lehet mondani egy szülõnek, aki a gyermekét elveszíti? Egy élet nem érhet véget 15 évesen. Egy élet 15 évesen kezdõdik. Az elmúlt hétvégén valami végleg elszakadt, valami örökre véget ért. Emlékezni, tiltakozni és temetni jöttünk ma össze.

Emlékezni az áldozatokra, tiltakozni az erõszak ellen, és véglegesen eltemetni a félelmeinket. De miért is féltünk eddig Kiskunlacházán? Tavasszal egy 11 éves kislányt akartak erõszakkal elrabolni, ahol most állunk, fiatalkorú bûnözõk iskolás gyermektõl, több alkalommal, erõszakkal vették el telefonjaikat, kerékpárjukat. Mindennapossá vált, hogy gyermekeket vertek meg hazafelé az iskolából. Ismeretlen fekete autók cirkálnak iskoláink környékén. Idõs emberek rettegésben élnek házaikban, mert rendszeresen atrocitások érik, leköpik, és kõvel dobáljak meg õket, ellopják tõlük azt, amiért egy életen át dolgoztak. Vannak, akik nem ismernek sem Istent, sem embert, sem törvényt.

Miért is kell nekünk demonstrálni? Azért, mert a médiumok nem demonstrálnak. A médiumok hallgatnak. Mi csak egy mondat, egy röpke hír, néhány kérdésnyi érdekesség vagyunk a reggeli mûsorokban. Családjainkat, gyermekeinket gyalázzák meg, közben a hatalom hallgat. Szomorúan hallom a parlamenti közvetítések során, hogy a Magyar Országgyûlésben egy törpepárt képviselõje folyamatosan rasszista és fasiszta magyarokról beszél. Szomorúan hallom, hogy a romaügyi államtitkár szinte várja, követeli, hogy a romákat ért támadás során derüljön már ki, hogy magyarok követték el a bûncselekményt.

Meggyõzõdésem, hogy ilyen politikusoknak nincsen helyük a magyar közéletben. Egyre inkább úgy érzem, hogy magyarként másodrendû állampolgár vagyok a saját hazámban. Bennünket agyonverhetnek, meggyalázhatnak, és leköphetnek. Értünk senki sem hoz létre külön felderítõ csoportot, értünk senki nem kínál fel a nyomravezetõnek pénzjutalmat, a mi temetésünkre nem jön el egy miniszter sem. Joggal kérdezem, kié ez az ország? Joggal kérdezem, miért nem vagyunk biztonságban, miért vagyunk hátrányosan megkülönböztetve, miért van különbség bûncselekmény és bûncselekmény között.

Mindenki tudja, hogy egy békés, törvénytisztelõ magyar nem szeret demonstrálni. Egy tisztességes magyarnak elég a munkája és a családja. De ma mégis össze kellett jönnünk, mert helyettünk senki nem mondja ki azt, ami mindannyiunk szíve mélyén ott van. Aki ma ide eljött, azzal a céllal jött, hogy azt mondja: elég volt a félelembõl, elég volt a bennünket ért erõszakból! Féljenek az erõszakot tevõk, a tolvajok, a gyilkosok!

Kiskunlacházán nincs helye a erõszaknak, Kiskunlacházán nincs helye a bûnözõknek, Kiskunlacházán elég volt a romaerõszakból! Kiskunlacháza és Magyarország a békés, törvénytisztelõ polgároké. Most már nem hagyjuk, hogy ellopják a javainkat, megverjék az idõseket, és meggyalázzák a gyermekeket! Ma még mi vagyunk többen.

Egy emberéletnek nincsen pénzben kifejezhetõ ára. De ki és mi védjen meg minket, ha vidéken alig van rendõr, sok esetben a rendõrnek sincs becsülete és tisztelete. A rendõrt is ugyanúgy leköpik, trágár szavakkal illetik, mint bennünket. Egy rendõr, ha intézkedni próbál valakikkel szemben, õt is rasszistának bélyegzik. A törvényeink nem értünk vannak. Ma, aki embert öl, több esetben néhány év börtönbüntetés után már szabadul. A médiumokban egy bûncselekmény alkalmával nem arról beszélnek, hogy mit szenvedett el az áldozat, hanem arról, hogy milyen jogai vannak az elkövetõnek. Nekünk, kiskunlacházi polgároknak a családjaink biztonsága mindennél fontosabb. Követeljük az állandó rendõrõrs létrehozását községünkben!

Követeljük a gyilkosok és minden más bûnözõ legszigorúbb megbüntetését, így a büntetõ törvénykönyv szigorítását is, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés valóban életfogytig tartson. Kérjük, hogy a polgárõrök számára több jogot és hatáskört biztosítsanak, hiszen ha nincs elegendõ rendõr, ki véd meg bennünket?

Óriási a politikai elit felelõssége. Tisztelt politikus hölgyek és urak! Mi most csak kérhetünk, a döntés az önök kezében van. El kell dönteniük, hogy kiknek az érdekeit képviselik. Egy bûnözõt és egy tisztességes polgárt nem lehet egyenlõ mércével mérni. A Rózsadomb környékérõl könnyû ítéletet mondani, de költözzenek le hozzánk, vagy azokra a településekre, ahol félelemben élnek az emberek, és akkor megtapasztalják, milyen a mai magyar valóság.

Kedves Nóri! Te odafent biztosan látod, ami ma idelent történik. Miattad és mindazokért vagyunk itt, akik áldozatai lettek egy embertelen világnak. Most megtesszük az elsõ lépéseket, hogy változtassunk azon, amin nehéz változtatni. De meggyõzõdésem, hogy ma elindul egy olyan folyamat, amit követni fognak országunk más településein is. Ma a kiskunlacházi polgárok példát mutatnak az egész országnak összefogásból és közös tenni akarásból. Mi most be fogjuk bizonyítani, hogy lehet békésen, némán és méltóságteljesen kifejezni, amit szeretnénk. Mi most nem valakik, hanem valami ellen vagyunk itt. Mi most az erõszak ellen demonstrálunk: az életért, az életünkért.

Köszönöm, hogy meghallgattak!