Főoldal fotó A szociográfiától az álomvilágig

A szociográfiától az álomvilágig

E-mail Nyomtatás PDF
Több mint negyven kiállítást tekinthet meg idén a közönség a fõváros kiállítótermeiben
Az elõzõ évfolyamokhoz hasonlóan a Fotóhónap 2005 rendezvénysorozat „felhozatala” annyira változatos, hogy e sorok írójának nem marad más lehetõsége, mint a több mint negyven kiállításból, illetve az alkotómûhelyek, kísérõrendezvények sokaságából kiemelje a „szívéhez legközelebb állókat”.
Több mint negyven kiállítást tekinthet meg idén a közönség a fõváros kiállítótermeiben
Az elõzõ évfolyamokhoz hasonlóan a Fotóhónap 2005 rendezvénysorozat „felhozatala” annyira változatos, hogy e sorok írójának nem marad más lehetõsége, mint a több mint negyven kiállításból, illetve az alkotómûhelyek, kísérõrendezvények sokaságából kiemelje a „szívéhez legközelebb állókat”.
A Brazíliában élõ és alkotó Sebastiao Salgado neve bizonyára ismerõs a hazai közönség számára is, hiszen fénykép-reprodukcióinak egy része a közelmúltban egy vándorkiállítás keretében „megjárta” az ország szinte valamennyi, magára valamit is adó vasútállomását. Salgadóról elmondható, hogy tökélyre vitte a szociográfiai elemekkel tûzdelt dokumentáris fotográfiát; képsorozatai évtizedek alatt álltak össze szerves egésszé. Az országszerte több helyen kiállított Workers (Munkások) címû képsorozaton több min hat éven át dolgozott, a képek a világ huszonhét országában megörökített kétkezi munkások mindennapjait mutatják be. Fotóit a mélyen átélt és tökéletesen képre vitt humánum teszi egyedivé, az elviselhetetlen körülmények között megörökített helyzetekben is az emberit keresi; azt az esszenciát, amely képeinek szereplõit kiemeli az Idõ forgatagából. Fekete-fehér felvételei a pozsonyi Közlekedési Múzeumban tekinthetõk meg november hatodikáig.
Fotódokumentum és álomvilág
A fotódokumentumnál maradva mindenképp említést kell tennem a „hazai mezõny” két jelentõs képviselõjének kiállításáról. Tibor Huszár évtizedek óta sajtófotósként járja a világot, ám a valóság élethû megörökítésén kívül magasztosabb célok vezérlik: megragadni az ezredforduló tájékán látszólag (vagy valóban?) gyorsabban illanó pillanatot, megörökíteni azon mozzanatokat, rítusokat, amelyek a huszonegyedik évezred emberét a múlthoz, a hagyományokhoz kötik. Hasonló elvek vezérelték Andrej Bán-t is, amikor néhány évvel ezelõtt hozzálátott az Iné Slovensko – Másik Szlovákia címû, a napokban könyv formájában is megjelenõ ciklus képeinek elkészítéséhez. Bán jobban hajlik a misztikum felé; vallja, hogy egy olyan, letûnõ világban élünk, melynek elvesztése a gyökerektõl való elszakadással fenyeget, és kérdéses, hogy a mítoszokhoz, misztikumhoz kötõdõ társadalom ezt milyen áldozatok árán fogja túlélni. Jó fotóriporterekhez méltón mindkét alkotó feladja ugyan a kérdést, ám a válasz valahol a levegõben lóg. Egyesek „meditatív fotográfiának” is nevezik a Huszár és Bán által képviselt mûfajt, ám õk – ez utóbbit idézve – „csak kérdeznek és fényképeznek”. Kiállításaik a Mûvészet Házában, illetve a Mihály-udvarbeli képtárban tekinthetõk meg.
Magyarországot az idei Fotóhónapon két, egymástól merõben különbözõ magyarországi alkotó képviseli – a Brämer Kúriában kiállító Hajas Tibor a múlt század 70-es, 80-as éveiben vált ismertté konceptualista felvételeivel, míg Hajas Zsuzsanna, akinek kiállítása a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében tekinthetõ meg „Édes, mint a cherry, finom, mint a bor” címmel, témául a családi hétköznapokat választotta. Irodalmi párhuzamot „erõltetve” Hajas Tibor alkotásait leginkább Zola mûveihez hasonlíthatnám, míg hajas Zsuzsanna megmaradt az idealizáló valóságábrázolás „szelídebb” szintjén.
A világ két, merõben különbözõ arcát tárja elénk Josef Ptáeek, aki a cseh táj barokk képét villantja fel, korabeli festõket is megszégyenítõ stilizáló módon, míg az Amerikai Egyesült Államokban élõ James Nachtwey, korunk egyik legfelkapottabb haditudósítója azon fényképeit mutatja be, melyek sosem jelentek meg a sajtótermékekben vagy a fotóügynökségek kínálatában. Megtekintésüket csak erõs idegzetûeknek ajánlom.
A körítésrõl
Megszokhattuk már, hogy nem múlhat el Fotóhónap „körítés”, azaz kísérõrendezvények nélkül. A szakmai konferenciákon egyebek közt a kortárs lengyel fotográfiáról, a közép-európai dokumentáris fényképezés új arcairól, az ismeretlen Moholy-Nagy Lászlóról, a magyarországi Lumen csoportról, illetve egy mûvészettörténeti korszak végérõl esik majd szó. A fényképezés gyakorlati oldalai iránt érdeklõdõk négy alkotómûhely-foglalkozáson vehetnek részt, melyek témája az emberi test geometriája, a szubjektív dokumentum és önismeret, a beállított fotográfia és a platinotípia lesz. Aki pedig egyszerûen csak „nem szokványos” audio-vizuális élményre vágyik, annak a Babylon Club-beli, mai „diakoncertet” ajánlom figyelmébe.
LÕRINCZ ADRIÁN

Módosítás dátuma: 2005. november 02. szerda  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 253 vendég böngészi