Andrej Reiser fotóiból látható kiállítás a Pozsonyi Városi Galériában – elsõ alkalommal állít ki Szlovákiában
A ’99-es esztendõben a Henkel Slovensko támogatásával elsõ alkalommal rendeztek Andy Warhol alkotásaiból kiállítást Pozsonyban. A következõ években De3o Hoffmann-nak, a Beatles fotográfusának, Koloman Sokol festõmûvésznek, Arthur Fleischmann és Jan Zorieák szobrászmûvészeknek a munkáiból láthatott válogatást a pozsonyi közönség.
Idén Andrej Reiser fotográfusnak a felvételeibõl rendeztek kiállítást – fotóival elsõ alkalommal mutatkozik be Szlovákiában. Andrej Reiser 1949-ben született Zsolnán. A családja 1968-ban hagyta el az országot, s telepedett le a Német Szövetségi Köztársaságban. Essenben tanult fotómûvészetet, majd számtalan rangos újság, egyebek közt a Stern, a Der Spiegel, az Epoca számára dolgozott. 1994-tõl Prágában él, és a Czech Press Photo verseny zsûrijének az elnöke.
Ahogy elmondta, ez a második nagy örömteli találkozása Pozsonynyal. Elõször Prágán keresztül vezetett az útja a szlovák fõvárosba. A prágai grafikai iskolát az egyik pedagógus miatt hagyta ott: nem tudta elviselni, hogy egy olyan tanárt vettek fel oda, aki annak elõtte a pionírház fotószakkörét vezette, s csak a technikát ismerte, a fotómûvészetrõl vajmi kevés fogalma volt. agy került aztán Pozsonyba, s az iparmûvészetin érettségizett.
A Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítótermeiben két sorozatát állították ki. Fekete-fehér portréit, valamint Leningrád végnapjai címû riportfotó-ciklusát. Andrej Reiser huszonöt évig készített portrékat híres személyiségekrõl, elsõsorban mûvészekrõl. Politikusokat nem fotózott soha, ugyanis – ahogy mesélte – ahhoz, hogy jó portrét tudjon készíteni, minimum kétórás fotózásra van szüksége, s a politikusoknak erre általában nincs idejük. Reiser ugyanazt a stílust követi minden portréján: az alakok fehér háttér elõtt pózolnak. A megnyitó elõtt elmondta, az emberek általában nem szeretik, ha fotózzák õket, feszengnek az objektív elõtt. A feszültséget azzal próbálta oldani, hogy az otthonukban fényképezte õket. S hogy ne kelljen átrendezni a környezetet, talált egy mindenütt alkalmazható megoldást: a fehér vásznat, amelyet bárhová magával vihetett. A Leningrád végnapjai sorozatot pedig abban az idõben fotózta, amikor a város viszszakapta régi nevét, vagyis újra Szentpétervár lett. Annak a pár napnak a hangulatát, az emberek viselkedését igyekezett megörökíteni egy olyan helyzetben, amelyben – mint mondta – teljes anarchia uralkodott.
Andrej Reiser antifogyasztóként soha nem készített reklámfotót, s mivel mindig is túlságosan kötõdött a valósághoz, valamint gyakorlatias realitásérzéke miatt soha nem próbálkozott a manipulált fotóval. Megmaradt a táj fotózásánál, az architektúra szépségeinek megörökítésénél és a szociofotónál.
TALLÓSI BÉLA