A Közép-európai Fotográfusok Házában a visegrádi országokból meghívott fiatal fotósok mutatkoznak be
A kiállításon a visegrádi országok fiatal fotósai vesznek részt, akiket mindenhol a helyi kurátorok válogattak ki. A kiállítás társkurátorai: Krzysztof Candrowicz (Lengyelország), Lucia Lendelová (Szlovákia), Tomá1 Pospech (Csehország). A tárlat anyagát elõször Budapesten (2005. június) prezentálták. Pozsony után Lodzban, majd Prágában mutatják be.
A nemzetközi kiállítás alapkoncepciója Csatlós Judittól és László Gergelytõl ered. E koncepcióval „a fotómûvészeten belül is egyre inkább elõtérbe kerülõ személyes napló mûfajának mai jellegzetességeire kérdeznek rá. A kiállítás arra hoz példákat, hogyan látják saját magukat és közvetlen környezetüket fiatal fotómûvészek, akiket a választott médiumon és a szubjektív mûvészi nézõponton túl a régió kulturális hagyományai és szorosan összefonódó történelme is összeköt. A fotósorozatok többek között a személyesség-személyiség, az önmagunkkal való szembesülés és a mai világunkra jellemzõ életsémák problémáit járják körül.” Vagyis a kiállító mûvészek fotográfiáikkal – az önvizsgáló naplójelleggel – arra keresnek és próbálnak választ adni, hogy az alkotó mint individuum és mûvész milyen pozíciót tölt be a társadalomban.
Daniela Dostálková (Csehország) kompozícióival használati utasítást ad az élethez: egy modellt pózba állítva lefotózott bizonyos hétköznapi szituációkat, rituálékat, tevékenységeket – például evés, fésülködés –, s ezekhez a helyzetekhez ad használati utasításokat oly módon, hogy a fotó mellé csatol egy ábrákkal, technikai paraméterekkel, mûveletleírással ellátott „nyomtatványt”.
Fabricius Anna (Magyarország) Használt adatok címû sorozatán megörökített élethelyzeteket „hamisít” saját történetekké. A képek alá kiegészítõ, narratív szöveget ír, amellyel a megörökített valós szituációról közöl adatokat. Ám e szövegekkel úgy mutatja be a kép tartalmát, mintha a különféle helyzetekben megnyilvánuló idegen személyek története saját rokonainak, ismerõseinek a története lenne. Ily módon a képei „egy fiktív, de megtörtént eseményeken alapuló történetet hoznak létre”.
Aneta Grzeszykowska és Jan Smaga (Lengyelország) Alaprajz címû fotókompozíciójukon egy magánjellegû tér röntgenfelvételét adják: felülnézetbõl mutatnak be rendkívüli részletességgel berendezett magánlakásokat. Otthonokból, intim szférákból közvetítenek információkat, olyan élményt nyújtva, mintha reality show-ba kukkantanánk bele.
Valami hasonló hatást kínál Jana Hojstricová (Szlovákia), aki még intimebb szférába invitál bennünket. A reggeli, ébredés utáni saját intim rituáléjáról mutat be egy barnás tónusú „lusta” képnaplót, amely nagyon intenzíven hat a nézõre – hatására felidézõdik benne saját reggeli privát rituáléjának emlékképe.
Kerekes Gábor ’75 (Magyarország) Ágyak (vándorlás) címû képsorozata az ember és környezete kapcsolatáról, egymásra hatásáról közvetít hangulatokat. A magyar fotográfus három éve vándorol, több-kevesebb idõt töltve egy-egy helyen. Ahogy fotóihoz megfogalmazott kísérõszövegében vallja, „a fotósorozat annak a helynek a megörökítése, képi megõrzése, ahol aludtam és felébredtem. A képeket mindig ébredés után készítettem. (...) Az ébredés utáni kupiban, az álomból való kilépési pillanatokban próbálom elkapni a hellyel való összeolvadásom auráját.”
Lucia Nimcová (Szlovákia) Nõk címû sorozatával saját környezetükben fotóz különbözõ korú, különbözõ társadalmi rétegekhez tartozó nõket.
Igor Omulecki (Lengyelország) 1998 és 2003 között készült fotósorozatának a címe: Gyönyörû emberek gyönyörû helyeken. Miként projektjével kapcsolatban megfogalmazta: „ez egy olyan mûvészeti alkotás, amely a lengyel mentalitás egy vetületét és szépségét fedi fel”. A „gyönyörû emberek” Lodz városában élnek, valamennyien mûvészek s a fiatal fotográfus barátai. A „gyönyörû helyek” pedig panellakások belsõ terei, amelyek „autentikus, lengyel gyártmányú tárgyakkal vannak tele”.
Aleksandra Vajd (Szlovénia) és Hynek Alt (Csehország) Férfi Nõ Befejezetlen címû portrésorozata – ahogy a cím is utal rá – egy befejezetlen alkotás férfi és nõ befejezetlen kapcsolatáról. Képek egy folyamatról, amelyben két fiatal – akik úgy döntöttek, hogy egybekötik az életüket – portrék sorozatával dokumentálják kapcsolatuk fejlõdését, közeledésüket egymáshoz, feltárulkozásukat egymás elõtt. E sorozat képei „megragadják és újrateremtik a kölcsönös megfigyelés intenzív pillanatait”.
TALLÓSI BÉLA