Dormán László fotókiállítása Piliscsabán

MAGYAROK A HATÁRÕRVIDÉKEN

címmel



Dormán László


fotókiállítása nyílik


2008. január 10-én 18.00 órakor











Az Uradalmi Házban





Piliscsaba, Templom tér 13.

















A kiállítást megnyitja:





Dr. Õze Sándor























A kiállítás megtekinthetõ: 2008. február 10-ig











Nyitva tartás: kedd-szerda-péntek: 14.00-18.00,





csütörtök: 15.00-19.00





szombat-vasárnap: 14.00-17.00











Minden érdeklõdõt szeretettel várunk.










Magyarok a határõrvidéken



















címmel elõször 1991-ben Luca napján nyílt kiállításom Budapesten a Néprajzi Múzeumban. Szociófotók a délvidéki magyarságról. Ekkor már javában dúlt a legújabb balkáni háború. Milosevics Szerbiája hivatalosan nem állt ugyan háborúban senkivel, mégis erõszakkal vitték a délvidéki magyarokat is a háborús övezetekbe Horvátországba, mégpedig számarányukhoz mérten sokkal nagyobb arányban. Hogy tisztább legyen a kép, errõl bõvebbet majd a megnyitó után mondok a helyszínen a Faluházban. Én akkor az újvidéki lakótelepi lakásunkban már nem nyitottam ajtót, ha csengettek, nem telefonáltam és nem vettem föl a kagylót, amikor csengett. Mert akkor már sorozatban hordták ki a katonai behívókat. Az akkor öt éves Berci fiam egy este, mielõtt elment volna aludni, megkérdezte:









- Apu, bezártad az ajtót?




- Igen, bezártam.




- De jól bezártad?




- Igen kisfiam, jól bezártam. Miért kérded?




- Hát csak azért, hogy nehogy bejöjjenek.




- Kik ne jöjjenek be?




- Hát a politikák.









Akkor még nem sejtettem, hogy a politikák a csukott ajtón keresztül, akár a falon át is bejöhetnek.









November vége felé, amikor a nagyméretû, fölkasírozott fotókat el kellet szállítanom Budapestre, még tartott Vukovár ostroma és mielõtt útra kelhettem volna, kijött a rendelet, hogy minden 18 és 60 év közötti férfi csak a katonai ügyosztály engedélyével hagyhatja el az országot. Nem tehettem mást, bementem a katonai ügyosztályra engedélyért. Azzal is tisztában voltam, hogy ha már egyszer oda bementem, akkor onnan vagy kijövök, vagy nem. Ha nincs kézbesítetlen katonai behívóm, akkor talán, ha van, akkor biztos, hogy nem. S amíg ott várakozom a folyosón az engedélyre, egyszercsak nyílik az ajtó és kilép rajta egy ismerõs. Onnan ismertem, hogy évekkel azelõtt a folyamõrség napja alkalmából címoldali fotót kellett készítenem róla: a Jugoszláv Néphadsereg folyamõrségének egyik fiatal magyar tisztje. Magyar nemzetiségû, de leginkább csak magyar származású, tehát semmiképpen nem magyar érzelmû. A titói testvériség-egységben sok ilyen kulcsmagyar volt, akik a nemzetiségi kulcs segítségével jutottak ilyen-olyan pozícióba.









- Szervusz, hát te hogy kerülsz ide?




- Várom az engedélyt, hogy átmehessek a határon, kiállításom lesz Pesten. És te?




- Nézd - mutat a vállpántjára - elõléptettek s kitüntettek.




- Gratulálok, mi jót csináltál?




Megállt egy pillanatra, körülnézett, hogy van-e valaki a közelben, s halkan magyarul azt mondta:




- Lõttük Vukovárt, egy hónapon át én voltam a parancsnok. Akkora a fejem, majd szét robban, egy hónapig nem tudtam aludni.









Bõvebben, mert hosszú, a kiállítás megnyitója után.









Módosítom a kiállítás címét. Legyen az, hogy









Magyarok a déli végeken














Dormán László









U.i. A Néprajzi Múzeumban kiállított képek a mai napig ott vannak valahol a múzeum raktárában. A kiállítás megnyitójáig, nagyon remélem, hogy elõkerülnek. Szurkoljanak nekem.









U.U.i . Elõkerültek. A Néprajzi Múzeum padlásáról, hála Sebestény Krisztának, aki még ma is dolgozik. Õ rendezte 1991-ben a kiállítást.